Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 207, vallásilag tökéletes szabadságot élvez, a gazdasági életben tényező, még pedig hatalmas tényező, a sajtóban, irodalomban és művészetben szintén korlátlan tényező ma már. (Ügy van! jobbfelől. —. Müller Antal: Mindenütt!) Minden címet, rangot megkaphat, (Müller Antal: Kegyelmesek lehetnek!) minden hivatalt elfoglalhat, semmiféle korlátozás az ő szempontjukból nincsen. , Igaz, hogy a munkanélküliek között nincs meg a százalékos aránya, itt tehát követelhetné, hogy a százalékos arányt neki biztosítsák, a nyomorgók és a szegények között is a százalékos arány alatt van, míg egyes pályákon a százalékos arány fölött áll. Az is biztos, hogy inkább a napos oldalon, mint az élet árnyékos oldalán él, mert az árnyékos oldalon a mi keresztény magyarjaink vannak. ' Hol van tehát itt a probléma a zsidóság számára? Számomra zsidókérdés nincsen! Ellenben kereszténykérdésem annál inkább van, mert igen súlyos, megoldatlan és megoldhatatlan problémák nehezednek a keresztény magyar társadalomra. A keresztény magyarság nem foglalja el helyét a nemzeti élet minden ágában úgy, amint az számarányánál fogva megilleti. Különösen a közgazdaságban való számaránya egyenesen megdöbbentő és vétkes. ' A bankoknál és iparvállalatoknál az ő helyzete lealázó és tűrhjeftetlen. En nem írom alá, hogy a magyar faj nem rátermett arra, hogy a magyar közgazdasági életben vezető pozíciókat foglaljon el. (Ügy van! Ügy van!) En neon írom elá, hogy a, keresztény magyar embernek nincsen joga ahhoz, hogy nagyvállalatok és nagybankok vezetésében résztvegyen. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ha tehát kérdés van, akkor igenis ez a kereszténykérdés áll fenn és nekünk keresztény kötelességünk, hogy követeljük keresztény testvéreink érvényesülése elől az akadályok elhárítását. (Helyeslés a jobb- és baloldalon- — Vitéz Árpád: Kár, hogy nincs itt Fábián,majd helyeselne!) En azt állítom, hogy ez a békesség útja is, mert nincs erőszak akkor, ha igazságosság van, nincsen gyűlölet akkor, ha a szeretet uralkodik, és csak a méltánytalanság az, amely a keserűséget okozza, amely keserűségek időszakos kirobbanásait annyiszor látjuk. A nyomor olyan kellemetlen összehasonlításokra vezet, amely összehasonlítások helytállóak és le nem tagadhatók. A kormánynak módja van ezt a kérdést szeretettel, igazságossággal és méltányossággal irányítani. Ebben az értelemben értem én a nagy kereszténykérdést úgy, hogy a keresztény necsak bankszolga és portás legyen, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) necsak szellemi szükségmunkás legyen, a gyárakban necsak munkás és napszámos legyen, hanem igenis vegyen részt az egész termelésben minden fokozaton és a vezérigazgatói ajtóknak sem kell elzárva lenniök a keresztények elől. (Helyeslés jobbfelől — Vitéz Árpád: Fábián maid helyesel!) Ha ez a számarány szerint történik, akkor igazság van, akkor békesség van. Ennek szeretnénk mi érvényt szerezni és nem hiszem, hogy ebben a kérdésben a t. túloldallal ne tudnánk abszolúte egyetérteni. {Felkiáltások jobbfelől: Egyetértünk}.) T Képviselőház! Ha nagy elvi kérdésekben nincs közöttünk különbség, akkor kérdezem, miért ülünk mi mégis ellenzéki oldalon? (Hertelendy Miklós: Mi is azt kérdezzük! — Ügy I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. ülése 1937 május 4-én, kedden. 509 van! Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások jobbfelől: Tessék ide jönnil — Hertelendy Mik]ós: Mindenkit szívesen látunk! Friedrich István: Hogyne, hogyne, hogy összeolvadjunk! — Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Az volna valami!) Talán két okkal fogom ezt megindokolni.^ (Müller Antal: Most jön az indok!) Szükség van ebben a Házban teljesen szabad szóra, (Esztergályos János: Szükség volna! — Surgóth Gyula: Meg is van!) olyan szóra, amelyet nem feszélyeznek kormányzati szempontok. A kormánynak sokszor kötelessége hallgatni, a kormány sokszor kénytelen regarddal lenni, a kormányzópárt sokszor kénytelen egyes kérdéseknél akkorákat nyelni, amekkorákat csak tud. Kell tehát lennie ebben a Házban olyan keresztény és nemzeti alapon álló pártnak is, amelyet ezek a regardok nem fékeznek, (Ügy van! Ügy van! bal felől.) amelyet kormáayszempontok nem korlátoznak, amely párt tehát kimondhatja pusztán és igazán azokat a gondolatokat, amelyeket sokszor ki kell mondani, anélkül, hogy ez a kormányt feszélyezné, mert a kormány nyugodtan mondhatja, hogy egy ellenzéki párt beszélt. (Vitéz Árpád: Ilyen értelemben egészen helyes! — Friedrich István: A kormány úgyis eleget hallgat!) Ez keresztény kötelesség néha. Néha a hallgatás tűrést jelent, néha a hallgatás beleegyezést jelent, pedig sokszor kapunk mi barátainktól is és ellenfeleinktől is sebeket. Külpolitikai barátaink igen gyakran elvetik a sulykot, külpolitikai ellenfeleink pedig állandóan rágalmaznak minket. Revíziós igényeink hangoztatása már úgyszólván csak az ellenzéki padokról lehetséges. (Ellenmondások jobbfelől. — vitéz br. . Roszner István: Innen is lehet!) Kisebbségi sérelmeink felpanaszolása szintén hovatovább csak az ellenzéki padokból lehetséges, mert hiszen ma már a kormánynak kötelessége még a szomszéd államokkal is lehető barátságos viszonyt fenntartani és ennek a barátságos viszonynak megzavarását okozná az, ha arról az oldalról hangzajának el ilyen felszólalások. (Vitéz Árpád: Ez ellenkezik a szegedi beszéddel!) A kormányra is kellemesebb az, ha innen hangzanak el ilyen komoly és tárgyilagos panaszok. Mi ezáltal nemcsak a hazának, hanem, azt merem állítani, a kormánynak is szolgálatot teszünk. (Egy hang a jobboldalon: Erre szükség van:) A, másik ok, amelyért kell, hogy mi még ellenzékben legyünk, az, hogy nagy ebben az országban az elégedetlenség. Nem állítom, — mert nem volna igaz, ha állítanám — hogy az elégedetlenség a kormány ténykedésein alapul. Egy általános, nagy gazdasági elégedetlenség van, amelynek vannak tárgyi, tőlünk nem függő és olyan okai, amelyeket a kormány sem tud a legjobb akarattal sem elhá rítani. (Hertelendy Miklós: Sokszor mesterségesen szítják!) Tárgyilagosan így kell ezt megállapítani. De hogy ez az elégedetlenség megvan, azt odaát éppúgy tudják, mint ahogy mi tudjuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. ~ Hertelendy Miklós: Nem kellene szítani!) Ennek az elégedetlenségnek valahova le kell vezetődnie. Általában a kormányt szokták érte okolni, mert a magyar ember mindénért a kormányt okolja. Megvan ez a falun, megvan ez a városban, megvan a termelőrétegekben és megvan a fogyasztórétegek között, megvan a tisztviselői pályán — ott különösen fokozottan megvan — és megvan a munkás72