Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 207, vallásilag tökéletes szabadságot élvez, a gaz­dasági életben tényező, még pedig hatalmas tényező, a sajtóban, irodalomban és művészet­ben szintén korlátlan tényező ma már. (Ügy van! jobbfelől. —. Müller Antal: Mindenütt!) Minden címet, rangot megkaphat, (Müller An­tal: Kegyelmesek lehetnek!) minden hivatalt elfoglalhat, semmiféle korlátozás az ő szem­pontjukból nincsen. , Igaz, hogy a munkanélküliek között nincs meg a százalékos aránya, itt tehát követel­hetné, hogy a százalékos arányt neki biztosít­sák, a nyomorgók és a szegények között is a százalékos arány alatt van, míg egyes pályákon a százalékos arány fölött áll. Az is biztos, hogy inkább a napos oldalon, mint az élet ár­nyékos oldalán él, mert az árnyékos oldalon a mi keresztény magyarjaink vannak. ' Hol van tehát itt a probléma a zsidóság számára? Számomra zsidókérdés nincsen! El­lenben kereszténykérdésem annál inkább van, mert igen súlyos, megoldatlan és megoldhatat­lan problémák nehezednek a keresztény magyar társadalomra. A keresztény magyarság nem foglalja el helyét a nemzeti élet minden ágá­ban úgy, amint az számarányánál fogva meg­illeti. Különösen a közgazdaságban való szám­aránya egyenesen megdöbbentő és vétkes. ' A bankoknál és iparvállalatoknál az ő helyzete lealázó és tűrhjeftetlen. En nem írom alá, hogy a magyar faj nem rátermett arra, hogy a magyar közgazdasági életben vezető pozíciókat foglaljon el. (Ügy van! Ügy van!) En neon írom elá, hogy a, ke­resztény magyar embernek nincsen joga ah­hoz, hogy nagyvállalatok és nagybankok veze­tésében résztvegyen. (Helyeslés a jobb- és bal­oldalon.) Ha tehát kérdés van, akkor igenis ez a kereszténykérdés áll fenn és nekünk keresz­tény kötelességünk, hogy követeljük keresztény testvéreink érvényesülése elől az akadályok el­hárítását. (Helyeslés a jobb- és baloldalon- — Vitéz Árpád: Kár, hogy nincs itt Fábián,majd helyeselne!) En azt állítom, hogy ez a békesség útja is, mert nincs erőszak akkor, ha igazsá­gosság van, nincsen gyűlölet akkor, ha a sze­retet uralkodik, és csak a méltánytalanság az, amely a keserűséget okozza, amely keserűségek időszakos kirobbanásait annyiszor látjuk. A nyomor olyan kellemetlen összehasonlításokra vezet, amely összehasonlítások helytállóak és le nem tagadhatók. A kormánynak módja van ezt a kérdést sze­retettel, igazságossággal és méltányossággal irányítani. Ebben az értelemben értem én a nagy kereszténykérdést úgy, hogy a keresztény necsak bankszolga és portás legyen, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) necsak szel­lemi szükségmunkás legyen, a gyárakban ne­csak munkás és napszámos legyen, hanem igenis vegyen részt az egész termelésben min­den fokozaton és a vezérigazgatói ajtóknak sem kell elzárva lenniök a keresztények elől. (He­lyeslés jobbfelől — Vitéz Árpád: Fábián maid helyesel!) Ha ez a számarány szerint történik, akkor igazság van, akkor békesség van. Ennek szeretnénk mi érvényt szerezni és nem hiszem, hogy ebben a kérdésben a t. túloldallal ne tud­nánk abszolúte egyetérteni. {Felkiáltások jobb­felől: Egyetértünk}.) T Képviselőház! Ha nagy elvi kérdésekben nincs közöttünk különbség, akkor kérdezem, miért ülünk mi mégis ellenzéki oldalon? (Her­telendy Miklós: Mi is azt kérdezzük! — Ügy I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. ülése 1937 május 4-én, kedden. 509 van! Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások jobb­felől: Tessék ide jönnil — Hertelendy Mik]ós: Mindenkit szívesen látunk! Friedrich István: Hogyne, hogyne, hogy összeolvadjunk! — Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Az volna valami!) Talán két okkal fogom ezt megindo­kolni.^ (Müller Antal: Most jön az indok!) Szükség van ebben a Házban teljesen szabad szóra, (Esztergályos János: Szükség volna! — Surgóth Gyula: Meg is van!) olyan szóra, ame­lyet nem feszélyeznek kormányzati szempon­tok. A kormánynak sokszor kötelessége hall­gatni, a kormány sokszor kénytelen regarddal lenni, a kormányzópárt sokszor kénytelen egyes kérdéseknél akkorákat nyelni, amekko­rákat csak tud. Kell tehát lennie ebben a Ház­ban olyan keresztény és nemzeti alapon álló pártnak is, amelyet ezek a regardok nem fé­keznek, (Ügy van! Ügy van! bal felől.) amelyet kormáayszempontok nem korlátoznak, amely párt tehát kimondhatja pusztán és igazán azo­kat a gondolatokat, amelyeket sokszor ki kell mondani, anélkül, hogy ez a kormányt feszé­lyezné, mert a kormány nyugodtan mondhatja, hogy egy ellenzéki párt beszélt. (Vitéz Árpád: Ilyen értelemben egészen helyes! — Friedrich István: A kormány úgyis eleget hallgat!) Ez keresztény kötelesség néha. Néha a hallgatás tűrést jelent, néha a hallgatás beleegyezést jelent, pedig sokszor kapunk mi barátainktól is és ellenfeleinktől is sebeket. Külpolitikai barátaink igen gyakran elvetik a sulykot, kül­politikai ellenfeleink pedig állandóan rágal­maznak minket. Revíziós igényeink hangozta­tása már úgyszólván csak az ellenzéki padok­ról lehetséges. (Ellenmondások jobbfelől. — vitéz br. . Roszner István: Innen is lehet!) Kisebbségi sérelmeink felpanaszolása szintén hovatovább csak az ellenzéki padokból lehetsé­ges, mert hiszen ma már a kormánynak köte­lessége még a szomszéd államokkal is lehető barátságos viszonyt fenntartani és ennek a barátságos viszonynak megzavarását okozná az, ha arról az oldalról hangzajának el ilyen felszólalások. (Vitéz Árpád: Ez ellenkezik a szegedi beszéddel!) A kormányra is kelleme­sebb az, ha innen hangzanak el ilyen komoly és tárgyilagos panaszok. Mi ezáltal nemcsak a hazának, hanem, azt merem állítani, a kor­mánynak is szolgálatot teszünk. (Egy hang a jobboldalon: Erre szükség van:) A, másik ok, amelyért kell, hogy mi még ellenzékben legyünk, az, hogy nagy ebben az országban az elégedetlenség. Nem állítom, — mert nem volna igaz, ha állítanám — hogy az elégedetlenség a kormány ténykedésein ala­pul. Egy általános, nagy gazdasági elégedet­lenség van, amelynek vannak tárgyi, tőlünk nem függő és olyan okai, amelyeket a kor­mány sem tud a legjobb akarattal sem elhá rítani. (Hertelendy Miklós: Sokszor mestersé­gesen szítják!) Tárgyilagosan így kell ezt megállapítani. De hogy ez az elégedetlenség megvan, azt odaát éppúgy tudják, mint ahogy mi tudjuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. ~ Hertelendy Miklós: Nem kellene szítani!) Ennek az elégedetlenségnek valahova le kell vezetődnie. Általában a kormányt szokták érte okolni, mert a magyar ember mindénért a kormányt okolja. Megvan ez a falun, meg­van ez a városban, megvan a termelőrétegek­ben és megvan a fogyasztórétegek között, megvan a tisztviselői pályán — ott különösen fokozottan megvan — és megvan a munkás­72

Next

/
Thumbnails
Contents