Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

508 Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1937 május 4-én, kedden. kiegyenlítő gondolat sohasem lehet szélsőség. Az átfogó, keresztény szeretetet a szélsőségek közé soroltatni a magam részéről nem engedem. Ma, t. Képviselőház, rendkívül nagy mértékben szükséges ez a hitvallás a politikai életben is, mert ma a politikai életnek vezető szerepe annyira predominál az országokban, hogy ha itt a Képviselőházban és ott, ahol az állami igazgatás funkcionáriusai működnek, nem állunk ezeknek az elveknek az alapján, akkor nem kívánhatjuk, 'hogy kint a kisebb közületek hasonló gondolatokkal legyenek átszőve. ' A mi politikai tengelyvonalunk megállapítása a ^kereszttől a feltámadás felé vezet; mert azt állítom, hogy csak a keras&t útján van feltámadás ebben az országban, csak a kereszt útján van feltámadás Európában, csak a kereszt útján tudunk kiemelkedni abból a rendkívül nagy politikai káoszból, amelyben ez idő szerint vagyunk. Éppen ezért, t. Képviselőház, félreérthetetlenül, határozottan és világosan szembe kell fordulnunk azokkal, akik a kereszténységnek ellenségei. Félreérthetetlenül, határozottan és egyenesen meg kell ^mondanunk, hogy azokkal, akik a kereszténység kiirtására törekszenek, nekünk egyetlen közös gondolatunk nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a hál- és a jobboldalon.) Nekem tökéletesen mindegy az, hogy a kereszténység kiirtására a III. Internacionálé, vagy a harmadik birodalom törekszik; az. nekem tökéletesen mindegy, hogy lerombolják-e a templomokat, vagy kiirtják belőlük a hívőket. Keresztény szempontból teljesen mindegy, hogy fizikailag végzik-e ki a papokat, vagy pedig erkölcsileg végzik-e ki álürügyek alatt és bíróságdi játszás mellett; tökéletesen mindegy, hogy elkobozzák-e az egyházi vagyont, vagy^ az- Egyházat működni _nem engedik, hogy bezárják-e vagy lerombolják-e a keresztény jellegű intézményeket, hogy betiltják-e, vagy elkoboszák-e a keresztény lapokat, hogy a lelkiismereti szabadságra milyen formájú, hideg vagy véres terrorral vetnek-e lakatot. Ez teljesen mindegy keresztény szempontból és nekünk, mélyen t. Képviselőház, tökéletesen mindegy az, hogy a kereszténygyalázó lapokat és képeket! orosz nyelven, spanyol nyelven vagy német nyelven adják-e ki. Ezek a kereszténységnek egyformán ellenségei. A keresztény erkölcsnek olyan lebecsülése, mint amilyenről a mostani napokban hallottunk, minket csak annál inkább a keresztény erkölcshöz való ragaszkodáshoz vezet. Mi nem felejtettük el a Tegernsee körüli eseményeket. Nekem tökéletesen mindegy, hogy Krisztust ki gyalázza: egy részeg bezbozsnyik vagy Ludendorff tábornagy. Tökéletesen mindegy: egy és ugyanaz a lélek, egy és ugyanaz a szellem keresztény szempontból. Akik kétezeréves igazságok helyébe operai díszlettárakból előhozott isteneket akarnak állítani, azok nem érdemlik meg, hogy velük komolyan foglalkozzunk, és nem érdemlik meg azt, hogy keresztény testvéreknek nevezzük őket. Egy egészen bizonyos: az, aki fejjel megy neki Krisztus sziklájának, az Egyháznak, az kiloccsantja az agyvelejét, légyen az a fej akár vörös, akár barna. Ez tökéletesen mindegy. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Mi keresztények ezekkel a gondolatokkal semmi közösséget nem vállalhatunk politikai téren sem és azt hiszem, közöttünk ebben a Házban ezen a téren nem lehet és nincs különbség. Ha tehát most keresem, hogy mégis hol van különbség közöttünk, akkor ezt roppant nehéz megtalálni. Mert há kérdezem, hogy van-e különbség az úgynevezett királykérdésben, akkor utalok a miniszterelnök úrnak a napokban megjelent abszolút korrekt nyilatkozatára, amelyet ebben a kérdésben tett. (Ügy van! jobbfelöl.) Meg kell állapítanunk azt, hogy felelős állásból, miniszterelnöki székből többet mondani, mint amennyit ő mondott, nem lehet, mert mi felelőtlenül beszélhetünk erősebben és beszélhetünk világosabban, a miniszterelnök úrnak azonban abból az állásból igen korrektül, igen óvatosan, de igen határozottan megfogalmazott mondatai voltak erre vonatkozólag, amelyeknek minket tökéletesen meg kell nyugtatniuk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Szerintem, t. Képviselőház, ma királykérdés nincs, csak időkérdés van. Magyarország királyság, ezt senki sem fogja tagadni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A Magyar Szent Korona tana egy speciális magyar dolog, a magyar jogrendszer alapja. Nincs közöttünk senki, aki az államformát meg akarná változtatni, a világon egyetlenegy embert nem találok, aki Magyarországot nem mint királyságot akarná konzerválni. A nemzetnek 99%-os többsége a királyság álláspontján áll. Ennek következtében meg kell állapítanunk, hogy ma olyan királyság vagyunk, amelyben a királyi trón megürült, még pedig az előző király halálával ürült meg. Nem a mi akaratunkból üres a királyi trón, hanem azért, mert a nemzet akarata ma külpolitikai okokból korlátozva van„_ mert nem vagyunk szuverenitásunknak teljes birtokábon. Időpont kérdése az, mikor szűnik meg ez az akadály és mikor kerül a nemzet abba a helyzetbe^ hogy a maga akaratát alkotmányos úton érvényesíthesse. Azt hiszem, hogy ma már királyt választani sem akar senki, vagy talán nagyon kevesen. Ma már mindenki azon az állásponton van, hogy azt a felfordulást, amelyet egy bíróválasztás okoz, királyválasztással százszorosan megnagyítani nem a nemzet érdekében áll. Ennek következtében nekünk igenis jogfolytonossági elvünk alapján kell majd a királyi széket betölteni és ha majd elérkezik annak az ideje, azt hiszem, a nemzet minden tagja arra fog törekedni, hogy az örökös királyt, aki ma ssámkivetésben van és aki trónjának elfoglalásában akadályozva van, ezt a tehetséges, ezt a jellemes, ezt a kiválóan képzett embert, aki méltóan készül Sáent István koronájának felvételére, koronázza meg Szent István koronájával. Hogy ez mikor történik meg, arról nem tudok beszélni, de azt hiszem, egyetértünk abban,, hogy előfog jönni, mert el kei], hogy jöjjön az ideje és ez nem puccsal, nem erőszakkal, nem a külföld akaratából, hanem egyedül a magyar nemzetnek törvényesen kifejezett akaratából fog megtörténni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.} Ebben az értelemben én nem ismerek királykérdést. A miniszterelnök úr szegedig beszédében említette az úgynevezett zsidókérdést is. Van-e különbség ebben a kérdésben közöttünk? A miniszterelnök úr egy irányban fejtette ki erre vonatkozó álláspontját. De felfogásom szerint nincs is zsidókérdés, hanem van kereszténykérdés. A zsidóság politikailag,, társadalmilag,