Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-207
502 Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1937 május k-én, kedden. sürgősen be nem, töltjük, megint nem idegen elemeket vonz majd magához 1 ? Európának egyik legnagyobb problémájává kezd nőni a kolonizáció. Az egyes országok határait óriási, fegyelmezett, imperialista alapon szervezett tömegek feszítik. A szlávok a maguk nagy természetes szaporodásával, a germánok pedig parancsszóra, tervszerűen organizált népesedési politikájuk útján. A német birodalom szaporodása, mely pár évvel ezelőtt még egyharmada volt a magyarnak, ma már túlszárnyalja a mienket. A germánság példátlanul megnőtt expanzív erejével és félelmetes szervezettségével ma mindenhová benyomul, ahol csak kevés ellentállást talál, minden hézagot, minden üresen hagyott területet betölt a maga roppant tömegeivel.« (Rajniss Ferenc: Egy kis hely maradt azért a zsidóságnak is.) T. Ház! Ne felejtsük el, hogy a háborúelőtti magyar birtokpolitika azt az eredményt vonta maga után, hogy 7'3 millió katasztrális hold jutott az utódállamok birtokába nagybirtok formájában, amelyre azok betelepítették a maguk embereit. Ezek az 5 és 10 holdas cseh, román és szerb telepesek, ha a sors fordulata mégegyszer úgy hozná magával, hogy mi viszszakapjuk ezeket a területeket, nagyon nehezen lesznek kiüzhetők azokról a területekről. A nagybirtokos, a többezerholdas latifundiumnak ura felül az expresszvonatra és elutazik Svájcba. Ennek birtokát könnyű azután megszállni az új etnikumnak, de ha gyökeret ver azon az az idegen népesség, az az 5—10 holdas paraszt, azt a történelem semmiféle fordulata onnan ki nem veri, az ott mélyen meggyökeresedett és el nem mozdítható elemmé válik. (Csik József: Csak kapjuk vissza!) Ne idézzük fel a sorsot mégegyszer, tanuljunk a múltból, okuljunk abból, ami velünk történt. Fogalkozzunk azzal a gondolattal, — most újra felvetem a kérdést — mi ennek az oka, mi itt a baj. Széchenyi, amikor a magyar nemzet bajaival foglalkozik és nemzete megújulásának útját keresi, arra a végső konklúzióra, arra a következtetésre jut, hogy minden bajnak oka az, hogy itt 700.000 nemes szabadon dögönyözhet — ez az ő szava — 9 millió nemtelent. Az a 9 millió nemtelen, a leghűbb jobbágy, Széchenyi szavaival élve, védtelenül ki van szolgáltatva 700.000 nemes önkényének és kiszolgáltatottsága ellen nincs védelem. Fölvetem a kérdést, mit változtunk száz év alatt, megváltozott-e ez az állapot? (Esztergályos János: Igaza van!) Meg kell állapítanom, hogy nem változott meg. Ma ez a helyzet: a 8 és fél millió kiszolgáltatottat szabadon gyúrhatja, gyömöszölheti és dögönyözheti az ötszázezer — a különbség csak egy:... (Rajniss Ferenc: Nemes?) ön ezt akarta mondani közbeszólásával és most én elmondom, ma már nem ötszázezer nemesről van szó, hanem ebben a rétegben együtt van a születési, a vagyoni és hivatali arisztokrácia. Ebben megtalálja a nemzetközi összeköttetésű mágnást, megtalálja a megvagyonosodott zsidót és az arrivált hivatalnokot. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma ebből a háromból alakult ez a gyömöszölő, dögönyöző réteg és ennek van kiszolgáltatva 8 és fél milliónyi magyarság. Két nemzet van ebben az országban, és ez a hiba: egy 8 és fél millió® nemzet, amelyre nem 1 süt a nap, csak a legritkább esetben és egy ötszázezer főből álló kiváltságos nemzet, amely minden jót, minden szépet, amit az Úristen erre a földre pazarolt, elvisz és magáénak mondhat. (Rajniss Ferenc: Nincs ötszázezer ilyen, legfeljebb huszonötezer!) Nézzük meg, t. Ház, melyik a magyar e két nemzet közül, nézzük meg, melyik a fajmagyar, melyik a magyarságnak igazi törzse és akkor azt kell megállapítanunk, hogy abban a felső ötszázezerben, abban a húsz százalékban, amelyet Antal István is említett, — pedig nem is húsz százalók, hanem lényegesen kevés abb — a következő elemeket találjuk: Mint mondtam, megtaláljuk az idegen eredetű, a nemzetközi Összeköttetésű mágnásokat, amely mágnásosztály nem magyar réteg, mert hiszen legnagyoblb'részben külföldi eredetű és házasodásaival mindenképpen belekapcsolódik az idegen mágnások közéi. Ez netm; veti meg a zsidót sem, mert ha a zsidó egy bizonyos magaslatra eljutott, ha a bárói címet megkapta, fia pénze és földjei vannak, iákkor nyitva áll neki az út ehhez az arisztokráciához. De elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik ehhez az arisztokráciához a nagykapitalizmus és nagytőke is, ós abban • a pillanatban, amikor egy bizonyos vagyonnál többje van valakinek, már polgárjogot nyert a legfelsőbb körökben és aibban a pillanatban teljesen egy húron pendül a másikkal, tekintet nélkül származására, vallására, eredetére. (Friedrich István: Ügy van! Csak úgy döntik rá a címeket, kitüntetéseket.) Ugyanígy vagyunk a hivatalnokokkal is. Meg kell állapítani, hogy a hivatalnoki osztály legnagyotobrósziben, sajnos, nem magyar eredetű, hanem német eredetű, német nevük van és németül is érezniek, még mindig a ködbevesző Rajna nosztalgiája üli (meg lelküket, ós innien van az a titkos harmónia} amelyet ez az osztály olyan szívesen érez a hitlerista elvekkel. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék általánosítani és az egész magyar arisztokráciát ilyen színben feltüntetni. (Rajnissi Ferenc: Eekhardt Tiborról beszél? A német nevűekről beszél?) Sulyok Dezső: Nagyon rövid az időm, nem vagyok hajlandó erről többet beszélni. (Rajniss Ferenc: Vitéz Makrayról? Miről beszél?) Amíg ezeken nem változtatunk, megoldatlan marad a magyarság életének öt fő problémája. Ezt az öt főproblémát az idő rövidsége miatt, sajnos, nincs módomban részletesen kifejteni, de mégis a következőkben foglalom össze. A magyarságnak öt életproblémája van, amelyek, amíg megoldatlanok, addig a magyar jövőről ne beszéljünk. Az egyik, az első, a nemzet belső önrendelkezési jogának visszaadása. Döntsön ez a nemzet a maga sorsáról, saját maga, a maga tömegeiben. Ez a nemzet belső önrendelkezése és ez a magyar nemzeti lét elsőrendűen fontos porblémája. A másik a magyar föld kérdése, amelynek megoldatlansága újabb nemzeti katasztrófával fenyeget és amelyről az előbb már bővebben voltam bátor beszélni. A harmadik a magyar nemzeti nevelés kérdésének megoldása. Azt mondhatnám, hogy nemzeti nevelésünk ma valósággal csődöt mondott. Nem a gyakorlati életre nevelünk és tanítunk. Ezt a nemzeti nevelést radikálisan meg kell változtatni (Úgy van! Úgy van! balfelől.) és jó gazdát, iparost, kereskedőt és jó lateinert kell nevelnünk. Miben áll a mai nemzeti nevelés? Az elemi iskolában valahogyan elvégzi a tanító az ő dolgát, hol jól, hol rosszul. (Fábián Béla: Kilencven gyermek is van egy osztályban!) íln is ismerek egy olyan iskolát, ahol 86-an vannak. írni-olvasni talán még megtanítják ezeket a
