Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-194
42 Az országgyűlés képviselőházának 19%. ülése 1937 március <í-én, csütörtökön. De nem a költségvetés a mérvadó, t. Képviselőház, hanem a zárszámadás a mérvadó és én itt konstatálom, hogy a főváros előírásszerinti zárszámadásai, — még az 1935-ös zárszámadás is — pozitivek. Egyetlenegy előírásszerinti zárszámadásunk sincs, amely negatív volna, amelyi deficites volna, még az 1935-ös zárszámadás is 1.198.000 pengős többlettel zárul. A lerovás szerinti zárszámadásoknál is pozitivek az eredmények, még 1931-ben és 1932-ben is. Az első deficites lerovási számadás 1933-ból való és akkor a hiány 5,249.000 pengőt tesz ki; az 1934-esben 4.196.000 és az 1935-ösben 7.066.000 pengő zárszámadási hiány van, — természetesen az előző évi zárszámadási hiányoknak a beleszámításával együtt — úgyhogy ezek a zárszámadási eredmények, amelyek' tehát — még egyszer hangsúlyozom — 1933 óta jelentkeztek csupán, nem indokoltaik azt, hogy a főváros gazdálkodását ilyen erőszakos rendszabályokkal kelljen helyreállítani. Ez a zárszámadási hiány a főváros anyagi helyzetéhez és költségvetéséhez képest olyan csekélység, amelyet maga az autonómia is helyre tudott volna állítani,, hiszen már voltak rá példák, hogy helyre is állított hiányokat. Em azt állítom, hogy ennek az egész törvénynek a létre jövetele egy fővárosellenes rossz hangulatnak volt az eredménye. Én tudom — hiszen valamennyien tudjuk, — hogy az 1933-as időikben volt két olyan affér, amely a főváros gazdálkodását rossz színben tüntette fel. Az egyik volt a Beszfcárt. vezérigazgatóinak a mammutjö védelme, amelyet azonnal kellő mórtékre s-zállíttott le az autonómia, mihelyt tudomást szerzett róla és második volt a vásárpénztári ügy, amelyben a sajtókampány 21—22 milliós deficitről emlékezett meg, holott ma kiderül, hogy Összesen az alaptőkén kívül nem egészen 2 millió pengő az a deficit, a iikvidációs költségekkel együtt. Már pedig merem állítani, íhogy nincs egyetlenegy olyan nagy bankunk sem, amelynek hitelezési csalódása ennél kisebb összegű volna. Minden egyes nagy bankunknak ilyen mértékű veszteségei voltak, anélkül, hogy azokat likvidálni kellett volna. T. Kép viselőiház! 1933-ig a székesfőváros háztartása teljesen rendben volt és annak: a kormányzatnak a számára, amely az ő 75 millió pengős költségvetési és zárszámiadási állami deficitjét és az ennél is magasabbra rúgó költségvetésen kivüli kiadásokat nem tartja aggályosnak, nem volt indokolt la székesfőváros háztartását aggályossá tenni, annál inkább sem, mert állítom és vallom — és minden párt állítja és vallja, — hogy a gazdasági helyzetnek ebben a megromlásában az államhatalomnak rendkívül súlyos, tevékeny része van. (Ügy van! Ügy van! n szélsőbaloldalon.) En nem akarok mással argumentálni, csak a polgármester úrnak a mostani félévi jelentésével, amelyben kimutatja, hogy az 1930-ban bevett 230 millió pengőből a fővárost 95*7 millió pengő illette, a múlt esztendőben bevett 238 millió pengőből pedig már csak 73 millió pengő illeti, vagyis-22'2 millió pengővel- kevesebb összeg illeti meg körüllbelül ugyanakkora adóbevételből a székesfővánoist. Ez a számadat tehát igazolja azt, hogy mekkora^ összegeket vontak el a községi háztartásból éppen a forgalmiadónak, valamint az inségadónak új megállapításánál. De hogy. azóta is mennyi ^ós mennyi terhet raktak rá a fővárosra, amelyeik a főváros háztartásának felborítására alkalmasak, azt nem részletezem, (Müller Antal: Azt mindenki tudja!) mert azt mindenki tudja, már a verebek is azt csiripelik, (Malasits Géza: Csajkával veszik; el a várostól, gyűszűvel adják vissza) hanem csak egyre mutatok rá: a székesfóvárosi számszék; felállításának a kérdésére. A sziékesfővárosij számszék felállítása a fővárosnak rengeteg j pénzébe, csaknem félmillió pengős áldozatába! ikerült, holott erre semmiféle szükség neim volt.; (Ügy van! balfelöl.) Azután most a legutóbbi! időben éppen a belügyi kioirmányzat az összedőléssel fenyegető és már semanikép nem tata-j roziható .állami barakktelepeket a: főváros nya-l kába_ kívánja sózni, a főváros terhei közé akarja átutalni, holott ezeknek a hajléktalanoknak ellátása nem tisztán székesf óvárosi feladat. I Ilyen momentumok eredményezték a f ővá-! ros háztartásának megbomlását és ehhez járult ínég egy beteg ambíció, amelyet egy nagyravágyó alpolgármester tudott olyan értékké fiokozni egy hiszékeny belügyminiszterrel szemben, hogy ki tudta vinni azt, hogy megállapították, hogy igenis a főváros, háztartása nincs rendben, ugyanakkor, amikor az ő halála után a víziművek előirányzatában 15 millió pengős olyan tételt találtunk, amely bei lett volna állítható a költsfágvetósbe és ezzel a deficit csökkenthető lett volna. Momdom, ez síz alpolgármester jelentkezett mint önkéntes mentő, (nagyobbra festette a bajt, hogy az. ő mentő munkájának minél nagyobb értéke legyen. Ebből a premisszából keletkezett a {novella: teljesen hamis alapokon (Ügy van! bíalfelől!) és mi, sőt a kormány pártja sem voltunk a dojlgok ilyen formán való megoldása mellett, de abban a mesterséges hangulatban^ amelyben akkor voltunk, nem lehetett ennek ellenállni. Néhai jó Gáspárdy Elemér, akit most hiába keresünk ezekben a padokban, itt, ebben a Házban mesterségesen szított hangulatot a székesfővárossal szemben és a többi közt ebből a hangulatból is keletkezett ez a szanálási törvény, amelynek tragikus oldaláról Bródjy Ernő igen t, képviselőtársam a bizottsági általános vitában olyan megrázó szavakat tudót mondani, elmondván, hogy végig elpusztult mindenki részben az életből, részben a közéletből, aki ennek a szanálási törvényjavaslatnak létrehozásában és végrehajtásában tevékenykedett. T. Képviselőház! Maga a szanálás művelete sem volt összefüggő és nagykoncepciójú egész. Egyetlen ülést tartott a 17-es ellenőrző bizottság még Borvendég főpolgármestersége alatt, a szanálás kezdetén, amelyben egyéb nem, történt, mint hogy az üzemigazgatóságok számát hatra leszállították. Ezt az inézikedést a kövekező főpolgármester már kénytelen volt visszavonni, mert a nagyobb üzemeknél nem volt megfelelő. Sipőcz főpolgármester alatt szintén egyetlen egy ülést tartottunk, a szanálás 1 végén, amely egyetlen ülésen az előterjesztett vegyes felvágott szanálási komplexumot az egész 17-es bizottság elutasította magától 1 , (Müller Antal: Úgy van, a kormánypárt tagjai is!) közigazgatási részében éppúgy, mint üzemi részében, csak azzal a különbséggel, hogy közigazgatási részében a Nep. bizottsági tagok hozzájárulása nélkül, de nagy szór többséggel utasította el a limine, tárgyalás nélkül, üzemi részében pedig, a Nep. igen t. tagjainak hozzájárulásával, tehát egyhangúlag utasította el az egész szanálási komplexust minden tárgyalás nélkül, mert alkalmatlannak találta. Ugyanezen az ülésen a polgármester kijelentette, hogy semmi közösséget ^
