Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

492 Az országgyűlés képviselőházának i risóget, ezek azok a nemzetközi keretek, amelyek között a magyar királyi kormánynak kötelességét teljesítenie, a súlyos belső problémákat megoldania és a magyar nemzetet a jövő útján vezetnie kell. Ha mindezekhez hozzászámítjuk azokat a nagyarányú belső átalakulásokat, forradalmi megmozdulásokat, munkásmozgalmakat, sztrájkokat és egyéb tömegmegmozdulásokat, amelyek az egyes nemzetek életében lejátszódnak ós amelyeknek csapkodó hullámai között szinte egyik napról a másikra évszázadokon át rendíthetetlennek és szilárdnak hitt állami és jogi intézmények omlanak össze szemeink előtt, ha tekintetbe vesszük a minden állami és társadalmi rend alapját alkotó jogeszme lehanyatlását, a társadalmi ellentétek kiéleződését, az álllam és ember, ember és föld viszonyának megváltozását, a termelés, a forgalom ós értékesítés kialakult rendjének tökéletes átmódosul ásat, akkor megérthetjük, hogy ilyen körülmények között az európai, sőt világméretekben folyó' gazdasági, szociális és politikai differenciáik gigászi összecsapásában miJlyen fokozott felelősségérzést, tudást, elővigyázatosságot, önzetlenséget, áldozatkészséget, egyszóval mily kiváló lelki és erkölcsi kvalitásokat, mindezeknek mely hatalmas birtokállományát követeli az ország mai helyzete r a kormánytól és mindenkitől, akinek polgártársai bizalmából jogában és módjában van az ország ügyeibe beleszólni. Ezt annál is inkább merem hangsúlyozni, mert a magam részéről teljesen osztom Sigray Antal képviselő úrnak azt a második, reám rendkívül nagy hatást tett megállapítását, hogy ilyen viszonyok között, amelyekben vagyunk és amelyeknek nemzetközi kereteit ^az imént én is fel akartam vázolni néhány ecsetvonással, ez a nemzet nem tehet egyebet, mint arra az erőpróbára való előkészület céljából, amelyet esetleg reánk kényszerít bármiféle külső behatás, igyekezzék szembeállítani annak az anyagi, morális és fizikai erőnek a teljességét, amelyre ez a nemzet még egyáltalán képes. (Helyeslés.) Azt se felejtsük el ez álláspontnak aláhúzásánál... (Reisinger Ferenc: Ezt a nemzetet meg kellene erősíteni! — Buchinger Manó: Takács Ferenc adatait nagyon figyelmükbe ajánlom az uraknak! — Reisinger Ferenc: így csak frázisként hat! — Elnök csengetJ T. képviselő úr, beszédem további során én is hozzá szeretnék járulni ezekhez, az adatokhoz; néhány konkrétummal s az az érzésem, hogy akkor meg fogja változtatni a frázisokról alkotott véleményét. (Reisinger Ferenc: Azt mondottam, hogy így csak frázisként hat! — Halljuk! Halljuk!) Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ha Európa bármely sarkában üt ki a tűzvész és bárhol tör ki a konflagráció veszedelme, bármely nagyhatalmak között, Magyarország a maga sajátos geográfiai ós katonapolitikai helyzeténél fogva, főként azonban ellenséges érzésű szomszédai között a népszövetségi gondolat nagyobb dicsőségére fennálló offenzív természetű megállapodások miatt ez a nemzet bármely európai bonyodalomnak már az első napjában belekerül a komplikációk kellős közepébe. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Ilyen körülmények között, amikor ezen a helyzeten a mL rendelkezésünkre álló erőkkel és eszközökkel változtatni nem tudunk és ez hatalmunkban nincs, mit tehetünk mást, mint 7, ülése 1987 május 4-én, kedden. azt iz időt amely a nemzetnek rendelkezésére áll az elkövetkezendő jövendőben és amely időt Bethlen István gróf abban a drámai erejű tanulmányban,, amelyet beszédei kiadásásnak előszavául írt, a Gondviselés által bizonytalan időre engedélyezett moratóriumnak nevezett el, felhasználjuk arra, hogy a nemzet belső életében, gazdasági és szociális sezrkezetében, külső életmegnyilvánulásaiban, egész lelki, szellemi habitusában, társadalmi és kulturális atrukftúrájábiain végihezváigyük azokat a változtatásokat, tökéletesítéseket, pótlásokat és átalakításokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a nemzet, amikor a történelem órája ütni fog,, ne gyenge és törékeny játékszere legyen az elemek csapkodásának, de viszonylagos biztonságban védelmezhesse meg a saját exisztenciális érdekeit. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ez a helyzet. Ez a helyzet pedig szigorúan, határozottan és általunk alig változtatható módon írja elő a nemzet számára az előtte álló politikai és egyéb természetű feladatok teljesítését olyanképpen, hogy nincs olyan kormány, nincs olyan törvényhozás és nincs olyan politikai rendszere ennek az országnak, amely még elkö vétkezhetik, amelynek ne ugyanezen a vonalon kellene haladnia és nem ugyanezeket a feladatokat kellene teljesítenie, nem ugyanazt a politikát folytatni az ország érdekében. Ez a politika pedig nem lehet más, mint a magyarság faji és népi erők megerősítésére szolgáló, alkotó keresztény politika, amely felfogásom szerint egyedül képes &

r nemzet erkölcsi, lelki és fizikai birtokállományát arra a fokra emelni, amelynek birtokában a történelmi óra ütésének időpontjában sikerrel állhat ellen minden erőpróbának, amelyet a végzet reákényszerít. {Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Esztergályos János: Tizenöt év óta halljuk ezt! — Baross Endre: Nem muszáj hallgatni! — Reisingerí Ferenc: Várni annál inkább muszáj!) Ha megméltóztatik engedni, ennek a politikának, ennek a belső nemzet és néperősítő politikának a konkrét feladatairól szeretnék néhány gondolattal megemlékezni, nem elméleti alapon, nem akadémikus módon és nem is eszmei elmefuttatásokat végezve, hanem tisztán a konkrét gyakorlati oldalánál fogva meg a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) En nem kívánok a történelmi visszapillantásoknak, az eszmék és a társadalmi átalakulások fejlődésének abba a perspektívájába belehelyezkedni, amelybe a mögöttem és a túloldalon ülő legtöbb t. képviselőtársam belehelyezkedett és rámutatni az eszmei és politikai fejlődésnek arra az aberrációjára, amely Európát, különösen pedig nemzetünket a katasztrófába vezette, nemcsak azért, mert — és ezt ne méltóztassék szerénytelenségnek venni tőlem — ebben a kérdésben az álláspontom talán már közismert,, hanem azért is, mert egyes előttem felszólalt képviselő urak, különösen Knidy Ferenc képviselőtársam ; rendkívül behatóan és hozzáértéssel elvégezték ezt. Bár én jsiaját személyemben több képviselőtársammal együtt ahhoz a politikai generációhoz tartozom, amelyhez tartozóknak a multak hibáiért és tévedéseiért a háború ós a forradalmak tüzében saját testünk és vérünk latbavetésével kellett helytállásunk, akik tehát történelmi jogcímen szerezték meg a jogot ahhoz, hogy feltegyék az előttünk álló poüti-