Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 19S7 május. A-én, kedden. 493 kai generációnak azt a nagy kérdést, hogy. miiyen Magyarországot kaptatok ti az atyái­toktól és milyen Magyarországot adtatok át nekünk, gyermekeiteknek, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen. — Vázsonyi János: Ebben igaza van!) ezt a nagy kérdést én ezút­tal bolygatni és feszegetni nem kívánom, (Sulyok Dezső: Vájjon javítottunk-e rajta va­lamit mi? Ez a kérdés!) főként azért nem, mert beszédem célja nem a rekriminálás, nem a szemrehányás, nem a vádaskodás, nem az ön­igazolás, nem a sebek feszegetése, hanem ellen^­kezőleg az előrenózés, a javítani akarás, a sebek gyógyítása, az erők összefogására való törekvés Széchenyi István Hitelének azon meg­rázó erejű megállapítása nyomán, hogy »a múlt elesett hatalmunkból, de a jövőnek még mindig urai vagyunk«. (Úgy van! Ügy van! Helyeslés jobbfelől.) Urai vagyunk, t, képvise­lőház, ha politikai magatartásunk és közéleti gesztiónk minden megnyilvánulása tekintetében arra a nagy kérdésre m választ tudunk adni, amelyeket Széchenyi István gróf Hitelében a maga plasztikus és patinás megfogalmazásá­ban olyképpen állapított meg, hogy tisztába a kell azzal is lennünk, hogy mit kell (tennünk és min kell kezdenünk. Ha meg méltóztatnak engedni, én erről a »mit kell tennünk és mm kell kezdenünk«-ről szeretnék önök előtt még néhány gondolatot előadni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és középen.) Felfogásom szerint a nemzet két irányú feladat- és problémakomplexus előtt áll: egy alaki — hogy helytelen jogi kategorizálással éljek — és egy anyagi jellegű feladatcsoport előtt, azaz precízebben kifejezve: egy olyan feladatcsoport előtt, amely az állam külső, szerkezeti struktúráját érinti, ezeken értem az előttünk álló közjogi és alkotmányjogi jelen­tőségű teendőket és azok előtt a kérdéscsopor­tok előtt, amelyek az állami élet belső, orga­nikus működésére vonatkoznak, ezeken értem én azokat a gazdasági, szociális, kulturális ter­mészetű feladatokat és reformokat, amelyek­nek az a céljuk, hogy az állam belső gazdasági, kulturális és erkölcsi erői meghatványozódja­nak és megsokasodjanak. Ha követni óhajtanám egy közismert szo­ciológiai iskola tanítását, amely az állami és a nemzeti szervezet működését az emberi orga­nizmus működésével állítja párhuzamba, akkor azt. mondhatnám,, hogy a közjogi teendőknek az a feladatuk, hogy megerősítsék, alátámasszák a nemzeti és állami organizmus csontrendszeré­iek működését, míg a gazdasági, szociális, kulturális és jogi természetű feladatoknak az a hivatásuk, hogy azoknak a szerveknek az életműködését tegyék erősebbé, normálisabbá és egészségesebbé, amelyek ehhez a csontrend­szerhez vannak rögzítve, mindkettőt azzal a céllal, hogy ezeknek a szerveknek harmonikus együttműködésével a nemzet mélyén rejlő és még érintetlen faji erők meghatványozódhas­sanak és minél nagyobb intenzitásban álUlhassa­nak a nemzet vezetőinek rendelkezésére. A közjogi javaslatokat illetően tisztáiban kell lennünk azzal, hogy közjogi jellegű javas­latokkal t kapcsolatban nem három különálló, egymástól elszigetelt közjogi problémának, A kormányzói jogkör kérdésének, a felsőházi jog­kör ügyének és a választójog kérdésének az ad hoc megoldásáról van szó, hanem egy nagy e« átfogó jellegű alkotmányjogi {reformmunká­latról, amely alapjaiban érinti a magyar alkot­mányjog szerkezeti felépítését és amely^ ha je­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XII. lentőségéhen nem is múlja felül, de minden­esetre eléri a.nnak a közjogi törvényhozásnak a súlyát és történelmi jelentőségét, amellyel az 1920-as nemzetgyűlés igyekezett áthidalni a nemzet életében kényszerűségből bekövetkezett jogi és ténybeli természetű hiatusokat. T. Képviselőház! Aki tisztában van a köz­jogi problémák lényegével, az tudja azt, hogy minden közjogi intézmény egymással és az egész közjogi felépítménnyel szoros kölcsönha­kásban és együttműködésben van. Egyetlenegy közjogi problémát sem lehet tehát felvetni és ahhoz hozzányúlni, anélkül, hogy az visszaha­tásában ne érintse az összes többi közjogi kér­déseket és az. állam egész közjogi struktúrájá­nak szerkezetét. Ez alapon nekünk teljesen tisz­tában kell lennünk azzal, hogy azok a kérdé­sek, amelyeket itt talán már- néhány hét múlva tárgyalni fogunk, szintén alapjaiban fogják érinteni az egész magyar közjogi struktúra elvi és szerkezeti felépítettségét és érinteni fog­ják úgyszólván az összes részletproblémákat is. Tisztában kell lennünk vele,, hogy egy nagy­jelentőségű, a történelemben esetleg új mesgy ét ÍM'én tő allkotmányreform előtt állunk, amely alkotmányreformnak nemcsak az lesz a hiva­tása, hogy kiküszöbölje a nemzet életéből és közjogi berendezéséből azokat a kényszerű hi­bákat és hiányosságokat, amelyeket a múltbeli fejlődés rakott a magyar közjogi intézmé­nyekre, hanem az is feladata lesz. hogy az íVUam életének új, modern: közjogi berendezke­dést adva, lehetővé tegye minden közjogi szer­kezet és intézmény ama alapvető céljának elérését, hogy minél nagyobb' métrtékben tudja felszínre hozni a nemzet alkotó szellemi, er­kölcsi és fizikai energiáit. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ezzel a törvényalkotással, ezzel a közjogi törvény­hozással voltaképpen 400 év óta először jutunk abba a helyzetbe, hogy egy nagyszabású köz­jogi reformot, voltaképpen közjogi intézmé­nyeink alapvető átépítését úgy vihessük ke­resztül, hogy annak megalkotásánál és meg­valósításánál egyedül és kizárólag saját jól felfogott érdekeinket tartsuk szem előtt, (Sulyok Dezső: Es a kisantant nyomása? — Ellenmondások a jobboldalon. — Lakatos Gyula: Magyar közjogi törvényhozásnál a kis­antant? — Sulyok Dezső: Igen, a ténylegessé­get kell figyelembe venni. — Zaj a jobbolda­lon. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) melyeknél nem kell számolnunk azokkal a za­varó momentumokkal, amelyek a múltban,, év­századok során részint az Ausztriával és a dinasztiával fennálló felemás viszonyunk, ré­szint kedvezőtlen nemzetiségi megoszlásún!­következtében éppen legfontosabb közjogi in­tézményeink és közjogi jogszabályaink tekin­tetében^ sokszor félmegoldásokra, megalkuvá­sokra és kompromisszumokra kényszerítették a magyar törvényhozást. (Ügy van! Ügy van* a jobboldalon.) Most jutunk először abba a helyzetbe. hogy a közjogi reformokat,, közjogi struktú­ránk átépítését tisztán és kizárólag a »sacro egoismo della patria« elve alapján vihessük keresztül és súlyos hibát követnénk el a nem­zet jól felfogott érdekeivel szemben, ha ezek megalkotásánál nem kizárólag ezt a princí­piumot tartanok szem előtt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert ezekből a kényszerű megalkuvásokból, amelyekre bennünket a múltban a történelem kényszerített. fejlődött ki, ismétlem, organikusan, exisztenciális, ön­70

Next

/
Thumbnails
Contents