Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

Az országgyűlés képviselőházának 194. ülése 1937. évi március hó 4-én, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. - Az 1934: XII. t.-c. 27. §-ában, illetve az ennek alapján kibocsátott tervezetben biztosított kivételes jogkörben tett intézkedésekről szóló belügyminiszteri jelentés. Hozzászóltak: Petrovácz Gyula, Éber Antal, Müller Antal, Usetty Béla, Bródy Ernő, Krúdy Ferenc, Farkas István, Fábián Béla. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Csoór Lajos felszólalása személyes kérdésben. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülé&ét megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére RakíOjvsziky Tibor, a javaslatok mellett felszólalók jegyzéséire Veres Zoltán, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére Braiidt Vilmos jegyző uraikat kérem fel. Bemutatóim a t. HáEníak a (belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniisiZiterelnök úr levelét, amelyben a t. Ház tudomására bozza, hogy a mai napirendünk 2. és 3. pontjai alatt szereplő két jelentés tárgyalásának tartamára Mikecz Ödön államtitkár urat a házszabályok 142. §-a alapján miniszteri megbízottként bejelenti. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik az 1934. évi XII. te. 27. §-áiban, illetve az ennek alapján kibocsátott tervezetben biztosított kivételes jogkörben tett intézkedésekről szóló belügyminiszteri jelentés (írom. 355, 378.) tárgyalásának folytatása. Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Ennek a jelentésnek bizottsági tárgyalása alkalmával hárman vettünk részt a vitában, illetőleg hárman szólaltunk fel: Bródy igen t. képviselőtársam, Farkas István képviselőtársam és én. Felszólalásunkat mindhárman azzal a mondattal zártuk, hogy a jelentést nem vesszük tudomásul. Más fel nem szólalt, a jelentés mellett felszólalás nem hangzott el. En nek ellenére az előadó úr jelentéséből legnagyobb csodálkozásomra azt olvasom, hogy >>a közigazgatási bizottság beható tárgyalás után egyhangúlag tudomásul vette a jelentést«, holott akik felszólaltak, kivétel nélkül kijelentették, hogy nem veszik tudomásul a jelentést. Hiszem, hogy az előadó úr ezt a nyilvánvalóan téves jelentését a Ház színe előtt korrigálni fogja, mert ez a tényállásnak, illetőleg a lefolyt eseményeknek egyáltalán nem felel meg. (Gergelyffy András előadó: A bizottsági KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. elnök egyhangúlag* hirdette ki a határozatot!) Bocsánatot kérek, hármunk ellen nem hirdethet ki egyhangú határozatot. (Gergelyffy András előadó: Az elnöki enunciáció így szólt) Azt hiszem, az előadó úr inkább stílusban akart maradni, mert ehhez a belügyminiszteri jelentéshez egy ilyen előadói jelentés stílszerű, amennyiben a belügyminiszteri jelentés ténymegállapításai hasonló rokonságban vannak a tényekkel, mint az előadó úrnak ez, a megállapítása. Csak ezzel tudom magyarázni, a jelentésnek ezt a szövegezési módját. T. Képviselőház! Meg akarom állapítani azt. hogy ha ennek a jelentésnek egészét elolvassuk és összehasonlítjuk azokkal a tényekkel, amelyek a szanálás folyamán közismertek előttünk, látjuk, hogy a kettő között olyan kiáltó ellentét van, amelyet kénytelenek vagyunk itt a Ház színe előtt szóvátenni. {Úgy van! balfelől.) Ha én ezt a jelentést zeneileg akarnám aláfesteni, (Usetty Béla: Ne muzsikáljon) akkor csak Hoffmann meséinek partitúráját tudnám idehozni, (Usetty Béla: Az szápO az pontosan illenék ennek a jelentésnek az aláfestéséhez. (Propper Sándor: Vagy Hári Jánosé!) Aminek már a preludüuma ilyen hamis, aminek már az egész hangszerelése ilyen helytelen, (Propper Sándor: Jó lenne Hári Jánosé is!) annál nem tudok mást mondani, mint azt. hogy a, képviselőháznak, a törvényhozásnak a tekintélyével nem fér össze ennek a jelentésnek ilyen formában való beterjesztése. ^"^Z Tény az, hogy a főváros gazdálkodásának YiTedményei nem indokolták &, szanálást. A főváros gazdálkodási eredményei egészen az 1933-as esztendőig költségvetésileg és zárszámadásilag semmiféle indokot sem adtak a szanálás végrehajtásálra, mert a költségvetés egyenlegben volt, az 1930., 1931., 1932. és 1933. években mindig még egy kis fölösleg is mutatkozott és csak 1934-ben nyújtott be elősezör deficites költségvetést a főváros azért, mert azt tapasztalta, hogy az egyenlegben benyújtott költségvetésének nyomán állandóan újabb terheket rónak rá és állandóan újabb jövedelmeket vonnak el tőle. (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) 6