Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-206
464 Az országgyűlés képviselőházának . Még csak egyetlen egy kérdést. Előrebocsátom, hogy feltétlenül (híve vagyok a magántulajdon szentségének, mint ahogyan azt imondani szokás, vannak azonban bizonyos dolgok, amelyeik csak addig tarthatók fenn, ameddig a közjóval és a közérdekkel minősének ellentétben. Sajnos, azt kell látnunk., hogy a íalu népe szemben találja magát bizonyos császári pátensek alapján szerzett víz jogokkal, part jogokkal és komptartási jogokkal. Ezt a kocmpkérdést végre valahogyan rendezni kell. Lehetetlenség, hogy 400—500 éves jogok előnyeit húzzák a partmenti tulajdonosok és ezzel a kisembereket nyomorítsák. Méltóztasisék elképzelni, például a Tisza mentén vannak 'egyes részek, — éppen a legszegényebb embereket érinti legsúlyosabban ez a kérdés, nem is beszélve a földbirtokreform útján földhözjuttatották egy jelentékeny részéről — ahol a kényszerítő helyzetnél fogva kénytelenek az eimjberek kompon íárni keresztül a folyón. Míg tehát ezek az emberek az egyik oldalon kaptak valaimit, addig a másik oldalon komp díjakban visszaszedik tőlük ennek előnyeit. Szerintem annyira tarthatatlan állapot, hogy feltótlenül szükséges ezt a kérdést valami formában rendezni. Ugy gondolom, hogy azokra nézve, amiket itt elmondottam, osztoznak véleményemben a velem szemben ülő Igen t. képviselőtársaim, sőt majdnem azt merem; állítani, hogy az előttem szólott képviselőtársam szinte ugyanezeket mondotta el, amiket én. Merem állítani, hogy felfogásbeli differencia nem is volt közöttünk. Amikor látom az igen t. miniszterelnök, úrban és kormányában a lehető legjobb szándékot, mint ahogyan beszédem kezdetén is mondottam, aimely szándékot látnia kell költségvetés és a politikai élet miniden jóhiszemű ós becsületes szemlélőjének, akkor egy pillanatig sem kellene haboznom és # meig kellene szavaznom a költségvetést. Sajnos azonban, azok a módok s azok az eszközök, amelyeket a kormányzat a miniszterelnök úr céljainak eléréisére alkalmaz, nem szolgálják szerintem egészen azt a célt, amelynek eléréséire törekednünk kell. Nem a (miniszterielnök úrral szemben érzek bizalmatlanságot, — ő iránta bizalommal vagyok, — de azok miatt az itt lefektetett tételek miatt, amelyekben sem szociális f eszméket nem látok, sem azt az alapelgondolást nem látom megvalósíthatónak, amelyet a miniszterelnök úr igen helyesen hirdetett s ezért, sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Czermann Antal képviselő úr következik szólásra. Czermann Antal: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam részletesen^ indokolta, hogy a költségvetést miért nem találja elfogadhatónak. Aláhúzta egyrészt azt a kifogását, hogy a pénzügyi politikával, amely ebben a költségvetésben le van fektetve, nem tud egyetérteni, másrészt pedig kifogásolta a szociális elgondolások honorálásának mikéntjét pénzügyi téren, illetve a kormány politikájában. ' Beszédemben én is ki akarok térni mindkét kérdésre. Ugy érzem, hogy beszédem sohasem aktuálisabb, mint éppen most, mert hiszen a mai ülést valósággal uralta az adópolitikával szemben mindkét oldalról elhangzott kifogások egész hosszú sorozata. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy ezzel a kérdéssel és általánosságban és nem egészen felületi kezeléssel foglalkozzam, mint ahogyan itt 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. elhangzott beszédekben történt, hanem közelebbről részleteiben nézzem meg ezt a kérdést {Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és közelebbről megnézve a kérdést, a követendő pénzügyi politika irányait is megszabjam. (Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Ház! Ha igaz az, hogy minden állami költségvetés a porondon mérkőző politikai erők kompromisszuma, akkor kétségtelen, hogy azok az elgondolások, elvek és felfogások, amelyek a politikai irányok tartalmát adják, már a költségvetés összeállításánál kell, hogy érvényesüljenek. Hiszen minden kormány és pénzügyminiszter nemcsak^ arra törekszik, hogy a költségvetését elfogadják, hanem súlyt helyez arra is, hogy a költségvetés mind politikai, mind gazdasági, valamint társadalmi szempontból .bizonyos megnyugvást is keltsen. Ha az előttünk fekvő költségvetést ebből a szemszögből vizsgálom, akkor meg kell állapítanom, hogy abban többé-kevésbbé, néha csak egészen kezdetlegesen, de mégis érvényesülnek azok az elvek és felfogások, amelyek a politikai élet fókuszában, az érdeklődés középpontjában állanak. Az államháztartás egyensúlya, amely mindnyájunknak szívén fekszik, kötelezően írja elő a takarékosság elvének honorálását, amit a pénzügyminiszter úr kijelentései szerint részint az előirányzatok lehetséges redukálásában, részint az új előirányzatok óvatos megszabásában és végeredményben a deficit lényeges csökkenésében találunk. A gazdasági fellendülés következtében jelentkező áremelkedések előtérbe hozták a szociális gondolat szem előtt tartását. Szociális gondolatöt a kormány gesztiójában elsősorban a családi pótlék felemelésében látok, másodsorban a munkaalkalmak megteremtésében, amit főleg a beruházási programm kivan elősegíteni. Kétségtelen, hogy az egyszoba-konyhás munkásházak adómentesítése az adópolitikában ugyancsak ilyen szociális gondolatot kíván szolgálni. Végezetül ^egészen kétségtelen, — a falu sorsáról ma már sokszor volt szó — hogy a földhözjuttatották tartozásainak rendezése ugyancsak ezt a célt szolgálja s a nemzeti önállósítási alap létesítése, hacsak kezdemény ezőleg is, ugyancsak egy nagy szociális programmnak lesz a kiindulópontja. A túlterheléssel szemben jelentkező adómérséklés igényét, az igazságosabb és arányosabb tehermegoszlásnak irányát kívánja szolgálni a házadó-pótléknak 50%-os mérséklése, valamint a késedelmi kamatok csökkentése. A fejlődést,, a nemzeti érdekek fokozottabb védelmét pedig a házadómentesség engedélyezése, valamint a beruházási program szolgálja, amely a múlt évi előirányzattal szemben 33%-os emelkedést mutat. Meg kell tehát állapítanom. — és ezt a költségvetés javára kell írnom — hogy a költségvetésben tényleg szerepelnek azok az irányelvek, amelyek ma a politikai életnek érdeklődési körében állanak. T. Ház! De ennek a költségvetésnek nemcsak ez az egyetlen érdeme. Erdeme az őszinteség is, amely fokozza a pénzügyminiszter úr személye iránti bizalmat. A pénzügyminiszter úr ugyanis egészen őszintén elismerte azt. hogy a gazdasági fellendülés az egyes országokban hatott és hogy ennek a fellendülésnek következtében a bevételek nálunk is emelkedtek. Ennek köszönhető és tulajdonítható az. hogy az új költségvetésben az előirányzatok 32 I millió pengővel emelkedtek.
