Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 2Ö6. ütése 1ÚÉ7 május 3-án, hétfőn. m A pénzügyminiszter úr azonban elismerte azt is, hogy ez az emelkedés elssőorban a forgalmi és fogyasztási adó szinte ugrásszerű előretörésének köszönhető. Sietve hozzáteszi a pénzügyminiszter úr, hogy az egyenesadóknál a mentesítés folytán jelentkező kiesést kívánja emeléssel pótolni s hogy a mai nap folyamán annyiszor hangoztatott társulati adónál a bevételek 15%-os emelését irányozta elő. A pénzügyminiszter úr ezt a gondolatot költségvetési beszédében tovább vezette és kiemelte, hogy az adóztatás igazságosságát és arányosságát az adórendszer világosabbá tételével kívánja biztosítani s hogy ebből a célból bizonyos jogszabályalkotásokra is szükség lesz. Ügy érzem, hogy ebben a pénzügyminiszteri bejelentésben benne van az adóreform gondolata,, benne van ennek a beharangozása. Ha a költségvetéssel kapcsolatos pénzügyminiszteri nyilatkozatokat nézem, azt kell látnom, hogy a pénzügyminiszter úr hosszas és nyugodt megfontolás után jutott erre az eredményre. Az 1935/36. évi költségvetési (beszédében ugyanis a pénzügyminiszter úr még az egyenesadók visszaeséséről beszél, jelzi a forgalmi és fogyasztási adók fejlődését és kijelenti,, hogy elismeri az egyenesadó-rendszer bajait és azt, hogy a rendszert világosabbá kell tenni. Az 1936/87. évi költségvetési beszédében az egyenesadók némi emeléséről emlékezik meg, egyúttal azonban hangsúlyozza azt, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreálltával gondoskodni kell arról, hogy a való- \ ban túlmagas adóterhek csökkenjenek. Jelenlegi költségvetési beszédében pedig már levonja ennek konklúzióját; elismeri azt, hogy az előirányzatok fokozását egyedül a forgalmi és fogyasztási adóknak lehet köszönni, viszont nem ismeri el. — de mindnyájan érezzük azt — hogy ez a költségvetés tulajdonképpen már ennek folytán egyensúlyban is van és határozottan,, nyíltan bejelenti az új jogszabályalkotás szükségességét. (Esztergályos János: Minden évben kapunk egy szépen esengő ígéretet!) Azt hiszem, most az egyszer a képviselő úr csalódni fog. Mélyen t. Ház! Ha vaLaki azt hiszi, hogy a pénzügyminiszter úrnak ez a kijelentése dobta a közvéleménybe az adóreform gondolatát, akkor az illető 'felületesen írtéli meg a helyzetet és tévedésben van, inert az egyenlőtlen adóztatás okozta gazdasági és politikai feszültség már' réigen jelentkezik és a pénzügyminiszter úrnak ez a legutóbbi nyilatkozata inkább levezetője, mint előidézője annak a feszültségnek, amely egy aránytalan adóztatási rendszernek velejárója. Azt azonban a laikusnak is tudnia kell, hogy egy adórendszert nem készítenek, mert az adórendszer egy szerves fejlődós eredménye. A fejlődésre kétségtelenül hatással van a (mindenkori közgazdasági helyzet, az államháztartás szükségletei, a politikai és gazdasági erők hatalma és a mindenkori közvélemény. Ahlhoz tehát, hogy megítélhessük jelenlegi adórendszerünk helyességét, ismernünk kell annak múltját is, hiszen minden reformnak a fejlődós során 'keletkezett adórendszerhez kell 'kapcsolódnia, vagyis minden életképes adóreformnak törtéin elani alapokon kell nyugodnia. (Esztergályos János: Igazságosnak kell lenni mindenféle adórendszernek. Százharmincnégyféle címen szednek adót az ország népétől. — Kéthly Anna: És progresszívnek!) Mélyen t. Ház! Kétségtelen az, hogy a forgalmi adók nemcsak a imi költségvetésünkben, de mindenütt előtérbe nyomultak. Az osztrák rendszerben a forgalmi adó jelenti a legtöbb állami bevételt. Előnye az, (hogy az állami bevétel az állam és az autonómiák között bizonyos mértékben megoszlik. Az állam 65%-ot, a tartományok 20%-ot, a községek 15%-ot kapnak a bevételből. Sajnos, mi az osztrák rendszerből átvettük annak minden hátrányát, csak ezt az egy előnyét ejtettük el, amely az autonómiákat szabályosan részesíti bizonyos bevételekben. (Propper Sándor: Az^ angol szisztémát kellene követni.) Majd rátérek arra is. Ha az előirányzott 120 milliót vesszük alapul és az osztrák kulcs szerint 15%-ot juttatnék az autonómiáknak, úgy ezzel az Összeggel nemcsak a megnyomorított községi háztartásokat lehetne az autonómia gondolatának visszaadni, de bőven jutna fedezet arra is, hogy mondjuk például a most ugyancsak tárgyalás alatt levő, vagy az érdeklődés középpontjában álló borfogyasztási adó' eltörléséért a községeket és városokat kárpótoljuk. A német rendszer a maga alacsony kulcsaival nagy prosperitást mutatott és ezzel a birodalmi bevételek 25%-át teszi ki. Olaszországban a forgalmi adók az állami bevételek 66%-át nyújtják, Angliában forgalmi adó nincs, csak fogyasztási adó s ez az állami bevételeknek mindössze 34%-át szolgáltatja. (Propper Sándor: A jövedelmi adóra van felépítve az egész adórendszer.) Franciaországban az egyenesadó bevételek messze meghaladják a forgalmi adó bevételeket. Mindezekből tehát azt látjuk, hogy nálunk, ahol a forgalmi adó és fogyasztási adó bevételek az állami bevételeknek 68%-át teszik ki, azok az adónemek vannak a legjobbon^ előtérben, amelyek kétségtelenül antiszociálisak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen semmi progresszivitás nincs^ bennük, a széles, nagyszámú tömegeket sújtják a legsúlyosabban és további fenntartásuk mellett teljes elszegényedéshez fognak vezetni. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Azt látjuk, hogy a nyugati demokratikus országokban, mint Franciaországban és Angliában, a fogyasztási és forgalmi adók háttérbe szorulnak. A mi forgalmi adó rendszerünket némileg ugyan enyhíti az, hogy elsőrendű szükségleti cikkeket mentesíti a forgalmi adózás alól, sajnos azonban, ezek között nem szerepel a bor. Mindazonáltal nem mondhatjuk kívánatosnak azt, hogy a forgalmi adók rendszere továbbfejlődjék. Szociális^ szempontból is, de a költségvetés stabilitásának szempontjából is kifogásolható volna ez, mert hiszen olyan változások következhetnek be a forgalomban, amelyek a bevételeket nem biztosítanák kellőképpen. A pénzügyminiszter úr is érzi ennek a helyzetnek súlyos voltát és ezért teljes határozottsággal és nyíltsággal egy adóreform szükségességét jelentette be. Az adóreformról azóta nagyon sokféle felfogást hallottunk, szinte azt látjuk, hogy minden társadalmi réteg megalkotja róla a maga felfogasat ós igyekszik a nemzeti jövedelem kiszámítására vonatkozó statisztikai adatok csoportosításával a maga igazát bizonyítani. Ezek felett az. elméletek felett nem óhajtok bíráskodni., Mint pénzügyi jogász, egyszerűen csak az ado

: rendszert, annak hiányait kívánom vizsgálni s az orvoslás módjait kívánom megjelölni. (Halljuk! Halljuk!) Jeleztem már azt, hogy a mi adorendsze. 65*