Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 20 mint amilyen a nem szabadpályán lévők helyzete. Méltóztassanak megengedni, hogy ha már a szabad pályákról beszéltem, ezzel kapcsolatban rátérjek a költségvetésiben szereplő nyugdíj terhek kérdésére. Tagadhatatlanul nagyok a nyugdíjterhek és méltóztatnak talán visszaemlékezni, én már öt évvel ezelőtt is megjósoltam, hogy ezek a nyugdíjterhek nem fognak olyan mértékben csökkenni, mint ahogy a helyzetet a kormány a kihalás szemszögéből nézve megítélte. (Egy hang jobb felöl: Az orvosi tudomány megakadályozta!) Sőt lényegesen emelkedett a nyugdíjteher. Most nem beszélek magáról az emelkedés tényérŐl, ami lehet helyes,, vagy helytelen. Mondom, ezt nem akarom mérlegelni. Ellenben méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy a mostani nyugdíjterhek kiszámítását az Osztrák-Magyar Monarchia 1886-os NSG-táblázata szerint állították össze, ahol tudvalevőleg az akkori kalkuláció szerint a halálozási arányszám 0*1—0*2 volt. Nagyon jól megfigyelhetjük, hogy azóta a higiéné folytán és az emberi kor meghosszabbodása folytán — a biztosító intézetek egészen más kalkulációval számolnak — ma már ez a szám 0'6-re csökkent. Méltóztatnak látni, hogy a felére esett le s ezzel előre kellett számolni. A trianoni nyugdíjasok egészen fiatalon mentek nyugdíjba, mert nem szolgálták le szolgálati idejüket, tehát ezek a tehertételek sokkal hosszabb ideig fogják nyomni a budgetet, mint amennyi időre annakidején azokat előirányozták. Méltóztassanak ezt kalkulációim venni, mert ezzel a jövőhen is számolni kell. A rohamos kihalásra hivatkoznak sokan, mert azóta elmúlt húsz esztendő. Itt azonban, sajnos, lesz egy körülbelül 10—12 esztendős eltolódás. Ha ezzel nem számolunk, akkor igen kellemetlen helyzetbe fogunk kerülni. (Csoór Lajos: Három év alatt tízezerrel szaporodott ez a szám!) Méltóztassanak megengedni, hogy egy egészen jelentéktelennek látszó kérdést vessek fel és ez az, hogy amikor beszélünk a nyugdíjasokról, a szabad pályán dolgozókról, — akikről kénytelen voltam megállapítani, hogy ilyenek ma már tulajdonképpen nincsenek — akkor beszéljünk valamit a munkáskérdésről is. Magát az ipari munkásságot átengedem a szociáldemokratáknak,, ellenben méltóztassanak megengedni, hogy a földmunkásság kérdésére térjek rá, mivel időm rövid. Kétségbeesve kell látnom, hogy a költségvetésben még mindig nincsen elég fedezet arra, hogy a kuhikosság kérdése végre valamilyen formában tető alá jusson. Azok az intézkedések, amelyeket most látok, sajnos, nem elegendők ennek a kérdésnek megoldására és a jelenlegi bajok levezetésére. Az igen t. miniszterelnök úr a bizottságban történt felszólalásomra volt, szíves megígérni, hogy a kubikosságot végre szakmunkásokká deklarálja és hogy a héregyeztető bizottságon keresztül meg fogja állapíttatni, mennyi az a minimális munkabér, amennyit a kubikosságnak ezentúl fizetni kell. En ezt is vívmánynak tekintem és helyeslem. Ugyanakkor azonban azt is látom, hogy a kubikosság és a kubikos-szövetkezet,, amelyet állítólag a kormány támogat, most nagyobb munkához juthatna, de amikor bekopogtat a kisiparosok pénzintézetébe, akkor ott azt mondják, hogy nem iparos és ők csak iparosoknak adnak hitelt. Kérem, tisztázzuk végre ezt a kérdést. Ha munkabér szempontEÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. 6. ülése 1ÚS7 május 3-án, hétfon. 463 jajból megállapítjuk, hogy mi a kubikos, akkor állapítsuk meg a foglalkozás szempontjából is. Ne méltóztassék ezt a kérdést lebecsülni. Tapasztalható, hogy a kuhikosság bizonyos centrális elhelyezkedésénél fogva egyes vidé; kéken természetes zavart okoz. Például rámutatok arra, hogy melyek azok a megyék, amelyek Ínséges időkben a leglehetetlenebb helyzetbe jutnak. Ilyen például Csongrád megye, Békés megye, Pest megye, Szolnok megye, Heves megye, Borsod megye és Nógrád megye. Méltóztatnak látni, hogy körülbelül ez is a sorrendje a bajoknak és e sorrendet az állapítja meg, hogy hol mennyi kubikos van. Tudom, hogy egyesek lebecsülik azt a számot, amelyet említeni fogok. En kimutatást készítettem, hónapokon keresztül figyeltem a viszonyokat és azt láttam, hogy majdnem 46.000 a kubikosok száma. Ebből különösen Csongrádés Békés megyére olyan nagy szám jut, hogy ezt a kérdést nem lehet megoldatlanul és rendezetlenül hagyni. Ezt azért vagyok bátor a költségvetésnél felhozni, mert nagyon jól tudom, hogy a 'belügyminiszter úr inségakcióra kapott igen jelentős összeget; én azonban nem tartom sem szerencsésnek, sem megengedhetőnek, hogy inségakció formájában oldassék (meg ez a kérdés. (Csoór Lajos: Nem is lehet!) Méltóztassék csak visszaemlékezni: az 1931-es évben az inségakció sokkal nagyabb rombolást végzett, mint amilyen segítséget nyújtott. Az inségakció a maga 99 filléres napszámával lerontotta a 2.40 pengős napszámot, s a következő tavasszal azt mondották a munkáltatók, a birtokosok: ha te tudtál az inségakcióban télvíz idején dolgozni 99 fillérért, akkor dolgozzál nyáron is, szép időben ugyancsak ennyiért. Szerintem ezt a kérdést nem lehet inségakció formájában megoldania. Ez nem rendőri kérdés, hanem szociális kérdés. Méltóztassék odahatni, hogy azok a munkálatok, amelyeket most terveznek az Alföldön különböző csatornázási munkák elvégzésével kapcsolatban, centrális kiadásban végeztessenek, egy-egy helyre legyenek kumulálva, hogy így tényleg levezessék azt a problémát, amelynek megoldása ezeknek a munkáknak a célja. Természetesen tragédiája ennek a nemzetnek és országnak, hogy míg a mi kubikosaink ilyen helyzetben tengődnek, addig azok a kubikosok, akik Bezdán, Üjszentesen és Guttán, elszakított területen laknak, ma a legjobb keresőkhöz tartoznak. Ezek, akik külföldre szorultak, jobb helyzetben vannak, mert ott nem voltak kubikosok, míg az ittmaradottak tömegei egymásnak csinálnak nagy konkurrenciát., Nagyon szomorú tapasztalatokat szűrnek le a mi kubikosaink ebből. Ezt azért mondom, mert sajnos, a kubikosság, mint osztály, mindig: a nagybirtok mellett született meg, ahol a lakosság nem tudott földhöz jutni, tehát az egészségtelen birtokpolitikának volt a természetszerű szüleménye a kubikosság, amely helyben munkához jutni nem tudott, földmíves munkát nem végezhetett, földet nem kaphatott, aanely tehát helyben nem tudott olyan munkát szerezni, amellyel megélhetését biztosíthatta volna. Kétségbeesve kell látnunk, hogy éppen a legnagyobb birtokok mellett vannak a legszegényebb községek, éppen a legnagyobb latifundiumok mellett szaporodhattak el a kubikosok. Ez tehát azt bizonyítja, hogy a mi földbirtokpolitikánk teljesen elhibázott és káros volt, mert különben ez a helyzet ebben a formában nem maradhatott volna meg. 65