Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-206
462 Az országgyűlés képviselőházának 206. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. lentését és akkor meg tetszik látni, hogy egy nagybank zongoragyártástól, tehát a hangszergyártástól kezdve a savanyúkáposzta-gyártáson keresztül mindennnel foglalkozik. A nagybankok kezében van a bányavállalatoktól kezdve a cukron keresztül a zománcedénygyártásig minden. (Gr. Festetics Domonkos: A cuclitól a koporsóig.) Ha meg méltóztatik nézni, hogy egyetlen bankvállalatnak 216 ilyen különböző vállalata van, meg méltóztatik látni, hogy ma az export, a gyáripar azonos a nagybank-érdekkel. Én megint nem várok altruista dolgot a banktól, nem várom, hogy pénzt adjon olyan iparnak vagy olyan exportőrnek, amely végeredményében őt fogja megkontreminálni. Itt tehát minden hitellehetőség be fog fagyni, ha az ő kezükben marad minden hatalom. Ma kénytelenek vagyunk elismerni, ha tetszik, ha nem, hogy ma olyan hatalmasságok vannak ebben az országban, amelyekkel — úgy látjuk — a parlament nem tud megküzdeni. Be kell látni, hogy nem tud vagy nem akar megküzdeni (Dinnyés Lajos: Ez a kényelmesebb megoldás. — vitéz Biró György: Nem tud! — Dinnyés Lajos: Uj választásokat, keményebb legényeket! — vitéz Tóth András: Vagyunk itt még egynéhányan! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy amikor ezt a szomorú megállapítást kell tenntími, ugyanakkor megjegyezzek egyet. Hogy a gazdaságpolitika idáig jutott? Hiszen Weiss Fülöp sohasem ült a 'kereskedelmi miniszteri vagy pénzügyminiszteri székben (Propper Sándor: Csak a helytartója!) s Vida Jenő sem ült ott. Bocsánatot kérek, mégis az kell látnom, hogy !bár nem ezek ültek a miniszteri székben, de minden vonatkozásiban és minden vonalon az történt, amit az, ő érdekük kívánt. (Dinynyés Lajos: Ezek csak súgók voltak, súgtak]) Méltóztassanak megengedni, íhogy egy másik kérdésre is felhívjam az igen t. Ház figyelmét és ez: az ifjúság prolblémája. Ez csak látszólag ifjúsági kérdés. Az előttem felszólalt t. képviselő urak közül majdnem mindenki r azt mondotta: nem értjük., hogyan lehetséges, hogy a falu gyermekei lehetőleg fixfizetéses^ állások felé gravitálnak. Nem értik, helytelenítik és beteges tünetnek tartják azt, hogy mindenki a nyugdíjas állást keresd és errenéizve minden J ehetőséget (biztosítani igyekszik. Igen t. képviselőitárs aim, ez lehet tünet, de ez természetes tünet. Itt szembe kell helyezkednem valamennyi képviselőtársammal, de ezt egészen természetestesnek tartom. Hogy miért? Hát minek menjen az a gyermek? Ha egy egyszerű embernek, vagy egy kispolgárnak gyermeke van, hova menjen az? Látjuk, hogy a földbirtokreform nem oldotta meg ezt a kérdést. Méltóztassék tehát megmondani: minek menjen az a gyermek? Földet nem tud adni neki az apja, hogy azt művelje, erre nincsen mód és lehetőség, ez teljesen lehetetlen. Hova menjen tehát, amikor manapság azt látjuk falun, hogy az egyik ipar jogosítványt, iparengedélyt a másik után vonják vissza?! Méltóztassék megnézni, hogy az iparengedélyek visszaadásának volumenje milyen megdöbbentő grafikont mutat. Az iparosság sorban viszi be és adja vissza iparengedélyeit, mert falun nem tud megélni az iparból Ugyanakkor azt látjuk, hogy a kereskedők is sorban csuknak be, mert a falu nem bír eltartani annyi kereskedőt, mint amennyit azelőtt, tehát a kereskedők is csak tengődnek és vergődnek ott. Hova menjenek hát? Méltóztassék megmondani! Menjenek be a városba egy magánvállalathoz, amely magánvállalat közben háromszor racionalizált, amely tisztviselőket bocsátott el és lecsökkentette a fizetéseket? Hát hova menjen az az ember, méltóztassék nekem megjelölni! I)e ne tessék azt mondani, hogy menjen iparosnak. Magában a kisiparosságban egy rettenetes harc dúl, amit csak az nem lát, aki nem nézi meg. Méltóztassék megnézni, milyen harc folyik például a borbélyok és a női fodrászok között akörül, hogy szabad-e egy borbélynak nőt fésülnie, vagy pedig szabad-e egy női fodrásznak egy férfit megborotválnia. (Propper Sándor: Ha tud, szabad!) Nem szabad! Méltóztassék megnézni, milyen szörnyű küzdelem van a férfiszabóság és a női szabókonfekció között. De méltóztassék megnézni azt is ; mi történt évekkel ezelőtt, méltóztassék megnézni azt a szörnyű harcot, amelynek során a patikusok szembehelyezkedtek a drogistákkal, a drogisták pedig azt mondották, igen, mi meg szembehelyezkedünk az illatszerkészítőkkel. Tehát itt már három iparág között folyt harc, egyik elvette a másiktól a működési területet. A fogorvosok tiltakoztak a fogtechnikusok működése ellen, (Propper Sándor: Mindenki harca mindenki ellen!) az orvosok a kozmetikusok működése ellen. Itt volt a kontárkérdés^ amely soha nem látott volna olyan napvilágot, ha nem lett volna olyan szörnyű szegénység és nyomor. Ma már ott tartunk, hogy minden iparban be akarják vezetni a numerus clausust., Azt látjuk, hogy a főváros is figyelmébe ajánlja magának a kereskedelmi kormányzatnak, tegyen javaslatot bizonyos zártszám bevezetésére. Méltóztassék csak megnézni az 1922:XII. t.-cikket, hány ipart minősített zártszámúnak, illetve hány ipart kötött engedélyhez és méltóztassék megnézni, hogy az újabb propozíciókban hány ilyen van, nem is beszélve arról, hogy például képesítéshez kötik a fűszeresipart és egyebeket.^ Hova menjen az a kisember, amikor most, még ha meg is tanul egy mesterséget, nem biztos, ! hogy iparigazolványt fog kapni, nem 'biztos, hogy bele fog kerülni abba a kontingensbe, illetőleg zártszámba. Hovatovább ma már ott tartunk, hogy sajnos, minden iparban ilyen intézkedések lesznek. Nemsokára — 'ha ez, így megy tovább — azt fogjuk látni az északi sarkon is, hogy a fókák arányszámának megfelelően fogják szabályozni az eszkimók születését. Ma már ott tartunk, hogy minden ipar védi a területét és aki a várfalakon helül van, az a másikat nem akarja oda beereszteni. Ugyanígy van az intelligencia pályáin is, hiszen látjuk, hogy az ügyvédség megteremtette magának a numerus clausust és mindenki azt akarja biztosítani, hogy ő maga a zártszámon belül kerüljön. Méltóztassanak nekem megjelölni azt, hogy ezek után mi a szabad pálya fogalma. (Csoór Lajos: A képviselőség! — Derültség.) Nincsen szabad pálya! Ha lesürítjük, megszűrjük a lehetőségeket s keressük, hogy melyek azok a pályák, ahova mehetnek az emberek, akkor meg kell állapítanunk, hogy ma már a szabad pálya olyan elavult fogalom, 'hogy ha a mai modern értelemben nézzük a dolgot, nem is találunk olyant. Annyi ezer engedélytől, egyéb dologtól, kvalifikációtól meg mindentől függenek ezek a pályák, hogy majdnem sokkal nehezebbé teszik az ezeken működők helyzetét.
