Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 2 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 461 kartelellenes. Megmondom nyíltan és őszintén: nem vagyok kartelellenes, mert ha az ember elolvassa a karteltörvényt, azt látja, hogy annak célja szép, céljai nemesek. (Boczonádi Szabó Imié: A kivitelben van a hiba!) A karteltörvénnyel azonban úgy vagyunk* — hogy egy hasonlattal éljek — mint a zsebben lévő revolverrel. Ha a revolver a nálam levő értékeket, vagy a személyi biztonsagot védi, akkor a közrendet és a közbiztonságot elősegíti, de nagyon nagy különbség van aközött, hogy a nálam levő értékeket védem-e a revolverrel, vagy pedig azzal a revolverrel szerzőm az éritékeket. (Ügy van! Ügy van! — Tetszés.) Sajnos, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kartel ma mar régen nem vagyonvédő, hanem vagyonszerző. (Gr. Festetics Domonkos: Társadalmi haramia! — Dinnyés Lajos: Exponált tagjai ott ülnek az önök padjaiban! — Zaj a jobboldalon. Csoóri Lajos: Most éppen, nincsenek ott! — Dinnyés Lajos: Most nincsenek, de Felmer ott ül! — Zaj a középen. — Halljuk/ Halljuk! jobbfelől.) Mélyen t. Képviselőház! Az igen t. kormánnyal és különösen annak egyik minisztertagjával szemben, aki a reíormeszmékkel kapcsolatosan éppen a kartelek ellen igen erélyes hangokat hallatott, az az érzésem, hogy nem jár el abban a szellemben, amelyet hirdet, niert ha megnézzük, hogy hány kartel van azóta, amióta a miniszter úr ül abban a székben, kétségbeesve kell látnunk, hogy a miniszter úr nemcsak nem ellensége a karteinek, hanem azt merném mondani, hogy patrónusa, sőt nagyon sok esetben, ha az úgynevezett kényszertársításokat az érdekeltek nem akarják, a miniszter azt egyenesen rájuk kényszeríti. Vannak egyes szakmák, ámenekben kartelen kívülinek lenni egyenesen szembehely ezikedés a kormányzattal. Csak az előbb már említett benzinszakmát hozom fel, ahol a kartelen kívül álló nem kap benzinbehozatali engedélyt, sőt amikor az egyik egy alkalommal engedélyt kért, azt a választ kapta a kereskedelemügyi minisztériumtól, hogy miután azt a mennyiségkvótát, amelyet a kartel megállapodás szerint kapott, már kimerítette, nem áll módjukban új kontingenst adni. Mit jelent ez? Ez magyarul azt jelenti, hogy az igen t. miniszter úr megvédi a kartel érdekeit. A miniszter úr tehát már nem a nemzeti érdekeiket, hanem a kartel érdekeket védi. (Propper Sándor: Nem új, de igaz!) Itt van azután egy másik kérdés is. Müller Antal képviselőtársam beszélt a kisiparról és a nagyiparról s nagy lojalitással elismerte, hogy mi mindent tesznek a kisipar érdekében. _ En semmiesetre sem tudom meglátni ezt a lojalitást. Nem tudom meglátni azért, mert a pénzügyi bizottságban egyik képviselőtársunk, aki véletlenül a Gyáriparosok Országos Szövetségének a titkára, (Dinnyés Lajos: Vaj kii 61 — Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen. — Dinnyés Lajos: Knob volt!) nagy megdöbbenésemre tiltakozott az ellen, hogy a gyáripar rovására a kisipart védeni próbálják. Hajlandó vagyok azt mondani, hogy a gyáripar rovására ne adjanak kedvezményt. ^Nézzük azonban meg, mi az írás, mi a heszéd és mi a valóság? Állítom azt, hegy ma a kisipar rettenetesen nagy mértékben szenved a gyáripar túltengése miatt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mondjuk ímeig egészen nyíltan, hogy a kisipar kényre-kedvre ki van szolgáltatva a gyáriparnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) De erről nemcsak beszélek, ezt igazolni is tudom. Ha például a vas- vagy a fémiparban egy kisiparos, vagy kiskereskedő valamely cikket be akar szerezni, akkor kérelme először felmegy a Gyosz.-hoz véleményadás végett és ha csak a Gyosz. elfogadja, akkor van joga a Külkereskedelmi Hivatalnak, illetőleg a kereskedelemügyi minisztériumnak az engedélyt megadni. A szelektálást tehát első fokon nem a kereskedelemügyi miniszter úr, hanem a Gyosz. vegzii. (Jurcsek Béla: A Gyosz. a fő alkotmányvédő szerv! — Dinnyés Lajos: Miért tűrik? — Propper Sándor: Eégi dolog, hegy a Gyosz., a Tébe. és az Omge. a három főhatalmassag. Slussz, nincs több!) Azonban ne méltóztassék azt hinni,, hogy ez csak a vas- és fémiparban van így. A kis szappamparosoknak például alapanyagukat nem a kereskedelemügyi minisztériumtól, hanem a gyáripari érdekeltségtől kell kérniök. A Gyosz. megkapta azt a koncessziót, hogy alapanyagokat kizárólag rajta keresztül lehessen behozni. Nyilvánvaló, hogy az alapanyagokat a szerint fogja szétosztani, ahogyan érdekei megkívánjak. Ezt nem is veszem tőle rossznéven, mert nem kívánom, hogy altruista legyen akkor, amikor mindent rábíztak. Nézzük tovább az eseményeket. A kisiparnak és a kiskereskedelemnek mai beállítottsága mellett tönkre kell mennie. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Osaik két réteget lehet megkülönböztetni, az egyik, amelyik tönkrement és a másik, amelyik tönkre fog menni. Pontosan ki lehet számítani az időf, amikor ez bekövetkezik. Kérdés, hogy mik azok az okok, amelyek a tönkremenésüket biztossá teszik. Elsősorban az, hogy a kisipar nem boldogul a mai lehetőségek mellett, amikor az ország belső fogyasztása a nagy szegénység' következtében a minimumra csökkent, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a gyáripar is csak akkor tud expanzív politikát folytatni^ ha exportálni is tud. Kéredezem t. képviselőtársaimtól, vájjon tud-e ma egy kiskereskedő, vagy kisiparos exportot lebonyolítani, amikor export és export között olyan szörnyű nagy különbség van, hogy azt első pillantásra nem is lehet megállapítani. Hány export van, amelyet ismerni kell ahhoz, hogy egy kereskedő kalkulálni tudjon. Nem elég, hogy tisztáiban legyen az állandóan váltakozó valutáris különbségekkel; tudnia kell azt ás, hogy mik azok a kompenzációs lehetőségek, mik azok a külkereskedelmi szerződések, azonkívül tudnia kell, hogy a kompenzáción, vagy pedig klíringen keresztül lebonyolódó üzlet milyen alapon lehetséges, szelvénypengő, illetőleg kuponpengő, gyufapengő, vagy zárolt pengő, vagy addicionális export alapján, tehát vagy 30 különféle pénzfajtát kell tekintetbe vennie, amelyeken keresztül az export lebonyolítható. Azt kérdezem, hogyan lehet akisiparosnak, a kiskereskedőnek exportálni akkor^ amikor az árucikk gyártása hatvanadrangú kérdés, inert az üzleti kalkuláció tulajdonképpen a különböző áruk diszparitásában jelentkező haszonra vonatkozik? Ma különböző valutaarbitrálás történik akkor, amikor valaki kiszállít. Ma már nem árut szállítanak ki, csak árunak megfelelő pénzértékeket kalkulálnak s a különbözet a haszon, (vitéz Tóth András: Ez csak elméletben van így, gyakorlatban mégis csak árut szállítanak.) Gyakorlatilag még így ebben van. Hogy ez miért van így, engedje^ meg, igen t. képviselőtársam, hogy bebizonyítsam. Tessék megnézni például egy nagybank évi je-