Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 2 ami itt történik, ez már régen túl van azon, amit mi itt látunk, az gazdasági szabadosság, olyan visszaélés a gazdasági szabadság fogalmával, amelyet nem lelhet eltűrni. Mert őszintén ímegvallva, mikor a kormánytól azt hallom, hogy egyik oldalon hive a gazdasági szabadságnak, akkor bizonyos aggodalommal Iá tom ezt, mert hol vagyunk mi már attól a gazdasági szabadságtól, amelyről már az elsőosztályos kereskedelmi iskolás gyerek azt tanulja, hogy a gazdasági .szabadság alaptétele az, hogy a kínálat és a kereslet közti viszony szabályozza az áruik értékét. Nem éppen ennek a bizonyos gazdasági szabadságnak megfékezésére és kijátszására alakulnak a különböző kartelek és trösztök? Kik csinálják ezt? ^ Nem azok, akik még ma is a legnagyobb mértékben a Juresek képviselőtársam által említett azt a bizonyos manchesteri filozófiát hirdetik, a laisser fairé, laisser passer elvét, amely azonban hol van már? Ez a laisser fairé, laisser passer, amely ebben a karteldzsungelben jelentkezik, most tulajdonképpen nem más, (Felkiáltások a jobboldalon: Szervezett gazdálkodás!) mint olyan kihasználása a védtelenstégnek, amelyet nem tartok semmi körülmények között sem megengedhetőnek. Ének az éremnek van azonban egy másik oldala is. Nem vagyok híve ebben az értelemben semmi körülmények között a gazdasági szabadságnak, de ha látom a kormány korlátozó intézkedéseit, akkor nem vagyok híve az irányított gazdálkodásnak sem, mert olyan szerencsétlenek ezek a rendelkezések, annyira nem sízolgálják a célt, hogy azt kell mondanom, sem ez, sem az nem kell, hanem meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy az igazság és a keresztény erkölcs — nem a hirdetett formában, hanem a valóságban, a gyakorlatban is — megvalósuljon. Mélyen t. Képviselőtársaim. Itt beszélünk arról, hogy bizonyos szempontból kívánatos, hogy az állam belenyúljon ebbe a kérdésbe és látjuk, hogy létesített bizonyos formációkat, alakulatokat, többek közt szövetkezeteket. Előrebocsátom, én a szövetkezeti eszmének feltétlenül és minden körülmények között híve vagyok. (vitéz Csicsery-Rónay István: Ez helyes!) Híve vagyok pedig azért, mert különösen azoknál a szövetkezeteknél, mint a földmunkás szövetkezetek, az emberi szempont és az emberi méltóság megóvása szempontjából is helyes, hogy az a kisember legelső kapitálisát, a maga fizikumát ne egy második, vagy egy harmadik ember révén adja áruba, hanem önmaga lássa munkájának eredményét. A földmunkás szövetkezetek a legigazságosabbak, a legemberibbek; szükséges, hogy e szövetkezetek tagjai önmaguk lássák munkájuk eredményét. Ugyanígy áll a dolog a termelő és az értékesítő szövetkezetekkel is. Bevallom azonban, hogy a mai szövetkezeti eszmét és politikát képviselők rettenetes nehézzé teszik a helyzetemet és borzasztó könynyűvé teszik Éber Antal képviselőtársam helyzetét: az én érveimet gyengítik, Éber Antal_ képviselőtársamnak pedig minden érvet az ajtóba hoznak, mert az egyik szerencsétlen intézkedést csinálják a másik után. Csak egy kis példát mondok. Az előbb Patacsi képviselőtársam megdicsérte a Forum-moziban a juh- és lótenyésztésről előadott filmeket. Ezek a filmek tényleg nagyon szépek. Az őszintén, minden él nélkül gyakorolt kritika rendszerint a legelíógulatlanabb. Amikor éppen a lótenyésztés egyes példányait mutatták be és egy részletet a lóvá>. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 459 sárból, ahol leszámolják a gazdának a pénzt, mögöttem a föiamivelesügyi minisztérium egyik legilletékesebb tényezője azt mondta: »i\ia, ezt sem a Hangya vette meg, mert akkor már régen nem számolná a pénzt. (Derültség.) Ez egy kis mozaik, de nagyon találó. Patacsi képviselő úr megmondotta, hop-y mennyiért szállítottak ki egy lovat, de hogy mennyit kapott az a kisember érte, arról nem beszélt. Én feltétlenül ki akarom küszöbölni azt a közvetítő kereskedelmet, amely káros a kisemberre, mert az előnyöket, a profitot elviszi, de nekem egészen mindegy, hogy szóvetkezetnek, vagy Kohn Móricnak hívják-e azt, aki a kisembert kifosztja, a helyett, hogy a kisembert megvédené. (Gr. Festetics Domonkos: Nem egészen mindegy!) A szövetkezet célja az, hogy a közjót, a közérdeket, az öszszesség érdekét szolgálja, de szerintem ezek az intézkedések nem szolgálják ezt a célt. Vagy méltóztassék megmagyarázni a következőket. Hogyan lehetséges az, hogy a Hangya például a helyett, hogy a paprikatermelők érdekeit nézné, egyedül és kizárólag a maga érdekeit nézi; a helyett, hogy a kamilla- és más gyógynövény-kivitellel szemben nézné a termelők és a kisemberek érdekeit. most egészen a monopólium felé törtet? Azt mondották, hogy eddig egy nem nagyon artisztikus külsejű ember csinálta ezt az üzletet, de én állítom, hogy a Hangya is annak a szellemében csinálja. Azt kifogásolják, hogy zsidókézben volt a kamilla-kartel. Ha így van, én ezt nem helyeslem, de nem helyeslem azt sem, hogy átvegye azt egy keresztény cég, amely továbbra is zsidó szellemben fogja azokat az üzleteket lebonyolítani. (Gr. Festetics Domonkos: Helyes!) Sajnos, azt kell látnom, hogy az a szövetkezet, amely arra volna hivatva, hogy a vidéken összeszedjen bizonyos termelési cikkeket, kimegy a Rákóczi-útra s ruhát és rongyot árusít Mi a szövetkezet célja? Ha gróf Károlyi Sándor látná, hogy a szövetkezeti gondolatot hogyan profanizálják azok, akiknek azt meg kellene védniök, sírva tekintene azokra az urakra, akik a szövetkezetet vezetik. (Egy hang a középen: Ebben van valami!) Egészen másként gondolom én az igazi szövetkezetet. Az igaizi szövetkezetnek olyannak kell lennie, hogy minden haszon és jövedelem nem. bizonyos kivételes társaságnak, bizonyos frakciónak jusson, a kisemberek pedig csak papíron legyenek a szövetkezet tagjai és ne részesedjenek a haszonból, mert ezt nelm: tartom megengedhetőnek. Menjünk tovább. Az előbb Jurcsek képviselőtársam mondotta, (hogy vannak itt különböző mérlegek, vannak intern-mérlegek és vannak extern-mérlegek. (Rajniss Ferenc: Miből áll az interné-mérleg és miből áll az extern-mérleg?) A t. képviselőtársam még nem eléggé vihardedzett a politikai téren, ha ezen csodálkozik, (Rajniss Ferenc: Kettőnél is több van!) mert kijelentem igen t. képviselőtársaimnak, hogy bizonyos peres esetekben, amikor a bírósághoz mannek a felek ós ott bemondják nyíltan az egymás között pereskedő kereskedőember, hegy igaz, hogy az extern-mérlegben ez van, de az intern-mérlegiben, amely tulajdonképpen helső könyvvezetés, amely a tényleges képet mutatja, más van A bíróság ezt bekéri, de nem láttam soha egyetlen egy esetet, hogy az ügyészség ilyenkor