Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

458 Az országgyűlés képviselőházának és legjobb katonát. Sok derék falusi földmíves magyar altiszt századot is vezetett, amikor arra szükség volt és dicsőséget hozott. Van az ilyen derék falusi magyarnak életrevaló derék fia is. Miért ne lehetne felvenni azt a katonaiskolába, ha egyébként a szükséges kellékeknek megfeleli Ennyit mégis csak megérdemelnek, (Égy hang a középen: Kevés a hely!) Nem azt kell nézni, hogy kevés-e a hely vagy sok, hanem hegy a nemzeti együvétartozást kifejezésre juttassuk. A mezőgazdasági szakoktatásban mindig azt mondják, hogy nem szabad például mindig árpát vagy egyebet termelni, mert az elcsenevészedik. Tessék akkor ezen a téren is ezeket a szempontokat figyelembe venni és a legegészségesebb fajtát oda tenni, ahova való. Egyébként a magyar királyi honvédség szellemével, a honvédség tisztikarának és legénységének és a honvédelmi minisztériumnak derék munkájával teljesen meg lehetünk elégedve hazánk mai csonkaságában. A frontharcos-törvény mielőbbi megvalósítását várja az ország népe. Ami a külügyi politikát illeti, ezt a barátság és a béke szellemében kell irányítani, de mindig jogaink érvényesítésével, hogy ezeréves hazánknak igazságot szolgáltassanak és revízió alá vegyék a gyűlöletdiktálta trianoni békeszerződést. Ezt a politikát szolgálja külügyminiszterünk. Végezetül arra kérem igen t. képviselőtársaimat, hogy bármilyen párton legyenek is, ne pártszempontokat^ tartsanak szem előtt, hanem mindig a keresztény és nemzeti szempontokat. Vegyük figyelembe azt, hogy jövőre, Szent István jubileumi évében és az eucharisztikus világkongresszuson az egész világ szeme reánk fog nézni. Lássa meg akkor ia világ, hogy mi magyarok nem gyűlölködő és torzsalkodó fajta, vagyunk és bizonyítsuk be azt, hogy a nyugati kultúra védelmében érdemeket szerzett magyar nemzet érdemes arra, hogy megszüntessék a trianoni igazságtalanságot, hogv ez a magvar nemzet úiabb ezer évig élien. (É

7

é^k helyeslés. éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr következik. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Kénviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A előttem szólott Patacsi Dénes képviselőtársam .beszédének végén azt mondotta, hogy ne tekintsünk pártkülönbséget és pártszempontokat, hanem minden gondolatot .a szerint ítéljünk meg, hogy az mennyiben felel meg a magyar nemzeti és keresztény felfogásnak. Meg vagyok róla győződve, hogy felszólalásom nagvon egyszern le«z, mert nem hiszem, hogy akadna közöttünk olyan, aki nem magyar érzésééi, nem testvéri szeretettel, nem nemzeti és keresztényig érzéstől áthatva képviselné a maga programmját. Amikor azonban ettől az ideától és ettől a gondolattól mindenkinek át ke

1

! hatva lennie és amikor a kormány maga is^le

c

zegezte magát e mellé az egyedül helves út és cél mellé, akkor azt látom, hogy nemcsak Patacsi, hanem Müller Antal és Jurcsek Béla képviselő úr is, akik ugyanezt hangoztatják, elfogadják ezt a költségvetést, mert úgy látják, hogy azok a tanok, amel veket ők hirdetnek, p^ben bpr.r.

P vannak. Én azonban éppen a Jurcsek Béla képviselő úr által hirdetett okokból kifolyólag nem tudom a költségvetést elfogadni. Ha a miniszterelnök úr személvéről van szó, vele szemben a legnagyobb bizalommal vagyok és nem is haboz2 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. nám egy pillanatig sem, amikor azonban ezt a költségvetést látom, teljesen megértem azt a keserűséget, amely Jurcsek Béla képviselőtársamból kifakadt. Méltóztassanak megnézni ennek a költségvetésnek egyes tételeit. A vagyonadó 33 millió pengőt tesz, ki, ugyanakkor azt látjuk, hogy az 5000 pengőnél nagyobb adóhátralékok összege 1927 óta ugyancsak 33 millió pengő. Hol itt a keresztény erkölcs és igazság? Ez azt jelenti, hogy az 5000 pengőnél nagyobb adóhátralékosok adóhátraléka egy egész esztendei vagyonadó értékével egyenlő, ennyivel tartozhatnak egyesek ebben az országban. Ez nem a pénzügyminiszter úr hibája, ez lehet egy nem szerencsés elintézésnek a következménye. Méltóztassanak ellenben megtekinteni a társulati adót. A társulati adó 13'2 millió pengőről 2 millió pengővel emelkedett, egyszóval, most 15'2 millió pengő a társulati adó. Ha ezt a . 2 millió pengős emelkedést látom és megnézem a másik tételt, azt, hogy a késedelmesen befolyó adókra 3'5 millió pengőt állítanak be, ha tehát azt látjuk, hogy a 3 millió pengő a késedelmes nincstelenek adófilléreinek behajtásából fog előállani, — mivel a miniszter úr azt látta, hogy rossz a beállítási lehetőség, felemelte az előirányzatot 3"5 millió perigőre, ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy az emelkedés csak félmillió, mert aki tisztában van azzal, hogy a pénzügyminiszter úr a késedelmi kamatokat 9%-ról leszállította 6%-ra, szóval 33%-kal csökkentette, az tudja azt is, hogy másfélmillió pengős emelkedést jelent ez a 35 millió pengő, — ez magyarul annyit jelent, hogy 1'5 millió pengőt hárítanak át a szegény, nincstelen koldusokra, akik nem tudnak adót fizetni, másfelől pedig 2 millió pengőt hárítanak át a társulati adóalanyokra. Méltóztassanak ezt a két tételt megnézni, Magyarország vagyonának fele fizet 2 millió pengőt, a koldus nincstelenség, a szegénység, a nyomor pedig fizet másfélmillió pengőt. Menjünk tovább. Itt van az alkalmazottak különadója. Akik látják, hogy az egyes társulatoknál hogyan fizetik az alkalmazottakat, azok kénytelenek megállapítani a nagy aránytalanságot, amely abban jelentkezik, hogy míg a tár; sulati adóval megrótt társulatok 15'2 millió pengő adót fizetnek, addig az alkalmazottak 24 millió pengőt fizetnek. Az alkalmazottak tehát jelentékenyen többet fizetnek, mint az összes társulati adó alá eső alanyok együttvéve. Ezt annyira igazságtalan és meg nem engedhető do-, lógnak tartom, hogy e tekintetben tenni kell valamit. Nem tudom elfogadni a költségvetést már csak azért sem, mert ha megnézem a költségvetés konstrukcióját, azt, hogy miként állíttatott egybe, azt látom, hogy az a forgalmi adóra, a fogyasztási adóra, szóval éppen a legszegényebb emberek, nagy tömegek^ vállaira nehezedő adókra van felépítve. A pénzügyminiszter úr igen helyesen arról beszélt, hogy az erősebbek vállárakellene az adókat áthárítani, mégis azt látjuk, hogy ezeké a szózat és a kisembereké az adó. Amikor ezt a pénzügyi politikát látjuk, akaratlanul is felvetődik a gazdasági liberalizmus és a kötött gazdálkodás kérdése. Ha ez a gazdasági liberalizmus következménye, akkor meneküljünk el attól, mert különben lehetetlen helyzetbe jutunk. En azonban azt állítom, hogy nem is gazdasági liberalizmus ez,