Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

456 Az országgyűlés képviselőházának lyamunkásokra, akik azokat a nagy vasgerendákat emelik kint a pályán 18 fillér órabérért, (Felkiáltások: Hallatlan!) úgyhogy havonkint 19—20 pengőt keresnek. Kérdezem, megélhetés ez? Először az államnak... (Andaházi-Kasnya Béla: 36 fillér! — Br. Berg Miksa: Negyedórabér! — Müller Antal: Hogyan lehet 18 fillér órabér? - Mozgás.) Én tudom ezt. Én beletekintek a dolgokba; amikor kint járok és utazom látom, hogy vöröshagymát és száraz kenyeret eszik, megkérdezem azt az, embert, hogy mit keres, az azt mondja: hogy: kérem én 18 fillért keresek. (Rajniss Ferenc: 72 fillér lenne óránkint!) Mindenesetre szociális dolog és kötelesség lenne, hogy ezeket a kérdéseket megvizsgálják. Ha helytelenek volnának az értesüléseim, méltóztassanak korrigálni azokat. — nekem azok az emberek mondották (Felkiáltások a középen: Rosszul mondották!) az azonban biztos, hogy rászorulnak a megsegítésre. A belügyminiszter úrhoz a következő kérésem van. Azt hiszem, mindnyájan megvagyunk nyugodva a miniszter úr igazi alkotmányos érzületében, keresztény, nemzet^ gondolkodásában és igazán szakszerű közigazgatási tudásában. Kernéi jük és hisszük, hogy a miniszter úr meghozza nekünk azt, hogy a belső rend, a nyugalom, á közbiztonság biztos alapokon fog nyugodni. (Br. Berg Miksa: A titkos választójogot! — Müller Antal: Meglesz!) A választójogra később akartam rátérni, hogy azonban az én kedves Berg barátomnak és képviselőtársamnak megmondjam a titkos választójogra vonatkozólag is a nézetemet, utalok arra, hogy nekem nincsen okom félni a titkos választójogtól, mert ebben a Házban én vagyok az egyedüli, akit kétszer választottak meg titkosan a vidéken. Titkosan választottak meg először 1920-ban, amikor a Friedrich-kormány idejében titkos volt a választás, ós megválasztottak titkosan akkor is, amikor Baranya felszabadult ós új választás alá kellett vénem magamat. Mind a kétszer tehát titkosan, egyhangúlag választottak meg. (Müller Antal: Mert derék ember vagy, Dénes, azért!) Kedves barátom, vigyázzunk a titkos választójognál, mert a szélsőségek, a vörös áfium ellen való védekezés érdekében kautéláknak kell lenniük a törvényben, (Ügy van! Ügy van!) nem másra, csak arra, hogy ez az alkotmányos jog Csak a nemzet javára, a nemzet hasznára gyakoroltassák. (Müller Antal: Ebben mindnyájan megegyezünk! — Br. Berg Miska: Ebben egyetértünk! — Ügy van! Ügy van!) Higyjék el, kedves barátaim, hogy vannak, akdk titokban azt gondolják: segítsen csak nekem az az úr, eddig már voltak sokan az urak, most legyünk má. És akkor jön az az idő, amikor az értelem fölé emelik a nyers tömegerőt. És mi lesz ennek a vége? 1918-ban is nagy szabadságot hirdettek, nagy jogokat adtak, csak éppen a haza veszett el! Ez a helyzet. (Folytonos zaj a középen.) Éppen ezért, mivel most a rendről, a fegyelemről, a közbiztonságról van szó, még arra kérem a belügyminiszter urat, hogy amikor azt látjuk, hogy a csendőrség éjjel-nappal, hóbanesőben, a tanyákon és a falukon emberfeletti erővel teljesíti kötelességét (Müller Antal: Igaz! Ügy van!) és a magyar királyi rendőrség tagjai is sokszor életük veszélyeztetésével, sőt feláldozásával is teljesítik kötelességüket- amire veit előttünk példa, akkor gondoskodjék arról, hogy ez a testület, a közbiztonság szerve, anya2 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. giakban is méltóképpen részesedjék. (Jenes András: Ez megvan már! — Rajniss Ferenc: Adják vissza a falut a jegyzőjének is!) Azt mondja a képviselőtársam a falu jegyzőjéről, hogy adják vissza neki a falut. Én is azt mondom. Nagyon furcsa dolog, hogy amíg a jegyző délelőtt jegyzője, atyai tanácsadója, útbaigazítója, délután a végrehajtókkal árvereztetője, kilakoltatója annak a kisembernek. A miniszter úr igazán megteheti, hogy ez a helyzet megváltozzék. Szólnom kell még továbbá a jegyzők munkateljesítményéről is. Mindenütt csak úgy sablonosán, egyformán ítélik meg azt és ezért nem engedik meg, hogy annyi munkaerő alkalmaztassák, amennyi szükséges volna, habár a község is akarja; nem engedik meg, mert egy sablon szerint megy az egész. Legjobb volna, ha az alispánokra, tehát az illetékesekre bíznák a döntést, akik ismerik a munkaerőket és akkor meglátnák, hogy mindjárt jobban menne a munka. (Jenes András: Sok van azokra bízva így is! Ne bízzunk azokra többet!) A szociálist megsegítés és a népegészségügy terén a (belügyminisztérium Johan Béla államtitkár úr nagyszerű vezetésével kitűnő munkát végez. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ez azonban még misdig nem elég. (Br. Berg Miksa: Kevés összeget kap!) Mert habár a pénzügyminiszter úr már jelezte is, hogy a falusi kisembereket is a betegápolása alap terhére lehet gyógykezeltetni, mégis kérdezem, micsoda sok érték és vagyon veszett el évente azért, mert a falusi kisember, ha beteg volt, nem mehetett gyógykezelésre, nem mehetett kórháziba és ha el is ment a kórháziba, addig hozzá sem nyúltak, különösien, ha nagyobb operációról volt szó, még ha életet kellett volna is megmenteni, amíg meg nem kérdezték, hogy le tud-e ennyit és ennyit fizetni; és csak azután fogtak hozzá. Vagy vegyük például azt az esetet, hogy annak: a szegénv kisembernek van egy kis háza. (Br. Berg Miksa: Vagy két holdja!) vagy pedig két hold földje van, adóssággal megterhelve. Lehetetlenség, hogy rátáblázta sisak arra a kis vagyonkára a kórházi ápolási költséget. (Mozgás a középen.) Arra kérem a (belügyminiszter urat, hogy rendeztesse ezt a kérdést, hogy az ilyen terhek töröltessenek, mert lehetetlen ezt a helyzetet fenntartani, amikor magasállású, de ingatlan vagyonnal nem rendelkező egyének szabadon odamehetnek magukat gyógykezeltetni. (Ügy van! Ügy van! a középen. — Egy hang balfélot: A létminimumot kellene megállapítani!) Nagyon üdvös volna az is, ha a pénzügyminiszter úr a létminimumot megállapítaná. Berg barátomnak tehát annyit mondok, amikor a titkos választójogról van szó: legyen meggyőződve arról, hogy a titkos választójog nem pártszempontokból szükséges, hanem közös nemzeti érdekből. (Br. Berg Miksa: Ez igaz!) Senki se tekintse a választójogot annak, hogy azzal ezt vagy azt a pártot lehet emelni, mert mi csak egvet vagyunk kötelesek emelni, nemzetünk jólétét. (Jenes András: Nemsokára egy párt is leszünk! — Derültség.) Legyen szabad a belügyminiszter úrtól annak a megvalósítását kérnem, amit e tekintetben az előző belügyminiszter úr már megkezdett. (Helyeslés a középen.) A pénzügyminiszter úr szociális intézkedései, amelyeket a kisemberek ügyében és a