Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 206. ülése W37 május 3-án, hétfőn. 455 Antal ibarátom előttem is szakavatottan (hangoztatta, a kisipar támogatását kérem: munkaalkalmak teremtését, a közszállításokban való részesítését, az ipartestületi székházak felépítéséhez segélyt kérek, vagy pedig olcsó kölcsönt: az Oti. pénzéből, mert ezt úgyis legnagyobb részében a kisiparosság fizeti. Az ipari munkánál használt villamos áraim' olcsóbbá tételét is kéreim, mert 'ha ezzel kevesebb lenne a rezsiköltség', olcsóbb lenne az előállítás és ez az egész. közérdeket szolgálná. Kérem továbbá a miniszter urat, vizsgáltassa meg, nem lehetne-e általában a villamos áramot olcsóbbá tenni, mert például nálunk Baranyáiban a közsegekben, ahova mindenüvé be van vezetve a villamos világítás, nemcsak a fogyasztott áram díja, haneimi az alapdíjak ellen is sok panasz hangzik el. Kívánatos volna, hogy ezt is megvizsgáltassa az iparügyi miniszter úr, .nem. valami jogosulatlan haszonrészesedéssel számítják-e a díjakat. A ^kereskedelemügyi miniszter úrnak főleg az útépítésieket és különösen a bekötő utak építését ajánlom figyelmébe, mert nemcsak fényes spoírtautóutakra van szükség, hanem a gazdasági élet fellendülést szolgáló községi utak kikövezésére és bekötésére is. Főleg Baranyában, ahol sok apró község van, nagy szükség van erre. Itt nemcsak hazabeszélek, hanem elsősorban azért hangoztatom ezt, mert sajnos, mi Trianon által határszéli vármegyévé lettünk és így nemcsak gazdasági, hanem hadászati szempontból is fontos, hogy olyan utak legyenek, amelyek segítségével mindenkor odavethetjük erőnket, ha hazánk veszedelembe jutna. De különösen kellenek az utak azért, hogy a gazdasági élet fellendülhessen. Merem mondani, annyira fellendült nálunk az állattenyésztés, mint az országban talán sehol másutt. (Müller Antal: Jó legelőjük is van!) Sajnos, nálunk többnyire már nem a legelőn etetnek, de annál jobbak az állatok. A baj azonban ott van, hogy nem tudják kellőképpen értékesíteni, mert ősztől tavaszig, illetve kora nyárig — mert most már itt vagyunk májusban — kátyú és sár van mindenütt, valóságos tengelyakasztó sár. Fontosnak tartom tehát, hogy az utak kérdését napirenden tartsuk^ A kartelek árdrágító politikájának megrendszabályozását is nagyon kérem. Lehetetlen dolog, hogy most, amikor egy kis javulás állott be, úgy a búza-, mint az állatáraikban, — ami megmutatkozik kereskedelmi mérlegünkben, hiszen a javulás esősorban mezőgazdasági termeivénveinknek köszönhető — akkor bizonyos kartelek szolgálatában, vagy pedig nem tudom micsoda érdekek szolgálatában lévő lapok egyre azt kiabálják, hogy törjük le a drágaságot; de arról nem írnak semmit, hogy tavaly óta a cipő ára megdrágult úgy. hogy a 16 pengős cipő most 26 pengőbe kerül. (Müller Antal: A bőrkartel!) A bőrkartel, a kötélkartel, általában az építkezési anyagok karteliei. Például a vasat is a gazdáknak okvetlenül ezen a nagy áron kell megfizetniük. Ez ellen ezek a lapok nem írnak, de h cl r] gazda egy kicsit nagyobb falathoz jut, mindiárt kiabálnak. Ezért, igenis, helyesnek tartanám, hogy az Arvizse-áló Bizottság nézze meg ezeket a dolgokat. (Müller Antal: El kell törölni a karteleket! — AndaháziKasTiva Béla: Az iparügyi miniszter úr sorra csinálja őket!) Mint helyesen állapították meg, a búza jobb árát nem is a kisgazda élvezi. A termelő ugyanis eladta olcsón a búzát, amikor adót KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. kellett fizetnie és most a búza már más kezekben van. Arról is gondoskodni kellene tehát a kormánynak, hogy a jövőben, ha ilyen kedvező áralakulás történik, ne lehessen egyoldalúan zsebrevágni a hasznot, hanem & termelőnek is juttassanak abból. Akkor, amikor 8 pengő volt a búza ára, az összes nagy malmok összeálltak, mondván, hogy az addigi vámkeresetből nem lehet megélni. Ezért felemelték a búza őrlési vámját 12%-ra, a porzást pedig 2%-ra — ez együtt 14% — a rozsnál pedig felemelték az őrlési vámot 15%-ra, a porzást pedig 2%-ra, együtt tehát 17%-ra. Most tessék elképzelni: az a szegény cseléd, akinek fele keresetét, fele kommencióját rozsban szolgáltatják s akinek abból még 17%-ot le kell adni, hogyan tudjon magának elég kenyeret szerezni! — De amióta 21 pengő lett a búza ára és a magas lisztárak mellett javult a malmok keresete, azóta nem mozgatják a fülüket, hogy a vámőrlési díjat leszállítsák. A kormánynak szent kötelessége, hogy ezeken az állapotokon segítsen. Ez lesz az igazi szociális politika, amely a magyar nép politikája, amely a keresztény magyar fajtának megadja az élet lehetőségét. (Helyeslés a középen.) A szövetkezetek ellen és a külkereskedelem intézése ellen is hallottunk kirohanásokat bizonyos oldalról. Egy kis példát, egy kis ízelítőt mondok. f Erre csak azt lehet mondani, hogy az egykéz-értékesítés is nagyon sok kezet jelent, mert a szövetkezeti tagok családtagjaikkal együtt soksokmillió egyedet jelentenek és abból a haszonból, amelyet eddig a közvetítőkereskedelem rakott zsebre, most nekik is jut. Rámutatok arra, hogy az alsódunántúli mezőgazdasági kamara közbejöttével csak Baranya vármegyéből 420 darab lovat vittek ki 1000 pengős átlagáron. Azt kérdezem: mikor érték el ezt az árat ezelőtt? (Egy hang a középen: Soha!) Azt mondják, hogy ha több kézben van a dolog, egyik a másikra rálicitál. Azt kérdezem most, amikor előttünk van a búzaértékesítés, hogy mielőtt a Futura. lett volna, miért nem licitált rá egyik kereskedő a másikra, holott városokban nagyon sok gabonakereskedő vanl Ügy van! Úgy van! jobbfelől és középen.) Nem licitált egyik sem a másikra, hanem — mert tudta, hogy a gazdának adót kell fizetnie — lenyomta az árat aratás után, hogy minél olcsóbban vehesse meg a gazda gabonáját; (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) ellenben amikor a Futura. jött az irányárakkal, akkor jobb árakat tudót elérni a gazda. Tehát ez a rendszer igenis nem egykéz, hanem sok keresztény magyar ember keze. (Felkiáltások jobbfelől: Nem szőrös kezek!) Ezért kell tnekünk a keresztény magyar nemzeti politikát szolgálnunk. (Úgy van! úgy van! jobbfelől és középen.) T. Ház! Meg kell még említenem a magyar vasutasság helyzetét. A magyar yasutasság nagyon jelentős munkát végez éjjel-nappali szolgálatával. Ezt tudjuk mindnyájan, tudjuk különösen mi, politikai " utazók, (Derültség.) mert nekünk sokszor kell utaznunk. Tudjuk, hogy hányszor azoktól a vasutasoktól függ az ember élete, azoknak éberségétől függ vagyonok biztonsága. (Úgy van! Úgy van!) Illő tehát, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a vasutasság anyagi helyzetét is kísérje figyelemmel és gondoljon különösen azokra a pá64