Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

454 Az országgyűlés képviselőházának 2 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. Miért nem csinálják meg itt is!?) Azt akarom, hogy az önök segítségével szorítsuk a kor­mán vt erre. (Dinnyés Lajos: Ügy van, szorít­suk! — Rajniss Ferenc: Nagyon megijednének, ha megbukna ez a kormány! — Dinnyés Lajos: Hol van a kormány? — Rajniss Ferenc: Sokan megijednének! — Fábián Béla: Különösen, ha az új kormány kiíratná a választásokat!) Elnök: Fábián képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom! Patacsi Dénes: A kultuszminiszter úrtól különösen aa iskolaépítéseket szorgalmazom. Nálunk, Dunántúlon volna különösen szükség iskolák építésére, ahol annyi sok kisfalu vaa, s ahol a felekezeti iskolák düledeznek és az egyházak nagy terheik miatt nem tudnak isko­lákat építeni. Az iskolaépítések ügyét tehát fel­tétlenül tegye a kultuszminiszter úr a magáévá, mert a_ valláserkölcsi nevelést ezekben a fele­kezeti iskolákban csak akkor lehet megala­pozni, ha az állam is hozzájárul anyagilag az iskolák fenntartásához, annál is inkább, mert a nemzet érdeke az, hogy testben, lélekben, mű­velteégben igazi férfiakat neveljenek az isko­lák. A tankönyvek olcsóbbátételét és a szegény tanulóknak ingyen vagy olcsó könyvekkel való ellátását nagyon fontosnak tartom. A tanítók párbérjárandósága ügyét is ren­dezni kell. Az iskola ugyanis csak akkor lehet jó, ha jó tanítója van, a tanító pedig csak akkor lehet jó, ha nincs elkeseredve és nem kénytelen látni azt a visszásságot, amely a párbér-rend­szerben megnyilvánul ós amit kénytelen elszen­vedni az úgynevezett egységek megállapításá­val kapcsolatban, amikor még a tetejébe a kán­tortanítók javadalmat is beszámítják. Nem le­het attól a kántortanítótól elvárni azt, hogy ingyen végezze a kántori teendőket, misére jár­jon, hóban, viharban temetésekre menjen, ki a pusztákra, a tanyákra, a filialékba. Ezen az állapoton, amely idejét multa, segíteni kell. (Rajniss Ferenc: Államosítani kell az iskolá­kat!) Jelenleg beszámítják az egységekbe a kántori javadalmat is, olyannyira, (hogy ezál­tal nagyon felemelkedik az egyes tanítók ér­tékegysége. Arra kérem tehát a kultuszminisz­ter urat, 'hogy a javad almi jegyzőkönyvet a valóságnak megfelelő értékegységre igazít­sák ki. „ Az is nevetséges dolog, hogy egy iskola­igazgató, akinek iskolájában 12—14 tanerő mű­ködik, és 750 gyermek van beíratva, 8 pengő többletet kap azért, mert iskolaigazgató, holott a régi jó világban 200 korona volt az igazgató igazgatói illetménye. Természetesen ez is kevés. Az iskolánkívüli népoktatás leghelyesebb módjának a népnek propagandafilmekkel való oktatását tartanám, mert ez emelné legjobban a népművelődést. Az ifjúság elhelyezéséről is szólnom kell. Amikor az ifjúság elhelyezéséről van szó, min­dig azt mondják, hogy ez nehezen vihető ke­resztül, és ugyanakkor azt látjuk, hogy kettős állások vannak. A férj is állápban van, a fele­ség ás állásban van, gyermektelenek, viszont a sokgyermekes családapa leánya vagy fia, aki kenyéradója lenne annak a nyomorult család­nak, nem juthat álláshoz. Az osztó igazság sze­rint: ha olyan kevés darab kenyerünk van, ne adjunk aa egyiknek két darabot, a másiknak pedig egyet sem. t ^ Hóman miniszter ur nehaa Gombos byula arcképe leleplezésekor különösen a falusi tanult ifjúságot illetően azt mondotta, hogy a lefo­gyott intelligenciának nincs más pótlása, mint a falu feltörekvő, haaaszerető és vallás erköl­csös ifjúsága. Ezzel szemben mit látunk? Lát­juk azt, hogy ba egy falusi kisgazdának, aki­nek adóssággal terhelt hét hold földje van, ami megélni kevés, meghalni sok, a fia az egyete­men tiszta jelesen kollokvál is, nem kap semmi kedvezményt, holott hóban és viharban járva, törekszik arra, hogy iskoláit elvégezhesse, érett­ségizzen, vagy egyáltalán valamit elérhessen; ugyanekkor azonban a jófizetésű egyedek gyer­mekei már jó kollokvál ás mellett is kapnak ösz­töndíjat. (Dinnyés Lajos: Ez vádirat a kormány kultúrpolitikája ellen!) Kérdem, hol van itt az a sokat emlegetett kisgazdapolitika, mikor min­dig azt mondják, hogy a magyar kisgazdaosz­talyra akarják alapozni ,a nemzeti létet? (Ügy van! a középen.) Kérem, méltóztassék egyenlő mértékkel mérni, mert az a fiú, aki a városban nevelke­dik fel és akit ösztöndíjakkal segítenek, mind­járt elhelyezkedik, amikor készen van, viszont az, aki hóban, viharban és sárban kénytelen odamászkálni, nem tud elhelyezkedni, még ha az érettségije sokkal jobb is és ha általában rátermettebb is. Ezt nem helyezik el állásban, még egy kicsiny jegyző-irnoki állást fizetés­telenül is csak nagy protekcióval kaphat meg, azért, mert az apja földmívelő. (Mozgás.) En azért hívom fel erre itt a kormány figyelmét, mert én nem a népgyűléseken mondom el eze­ket, hanem akkor, amikor lelkem együtt van a fajtámmal. (Egy hang a jobboldalon: Szór­ványos eset!) Nem szórványos eset, mert csak i tisztviselők gyermekeinek adnak Ösztöndíjat. (Boezonádi Szabó Imre: Ha valaki jeles vagy kitűnő, azt tekintetbe veszik!) En nagyon jól ismerem a pécsi egyetem minden dolgát és ismerem a bajai állami tanítóképző ügyeit is. Megtették például^ azt, hogy egy olyan ember fiának, akinek három holdja és egy 'házikója volt, nem adtak kedvezményes utazást, azon­ban egy magasrangú miniszteri tisztviselő fiának, vagy az állomásfőnök fiának adtak, mert az apja vagyontalan. Kérdezem, mi a vagyon? A jövedelem a vagyon, nem nedjfy az a kis adósággal terhelt ingatlan. (Br. Berg Miksa: Ez a helyes! A jövedelem, nem pedig a két hold! — vitéz Csicsery-Rónay István: A vasutas gyermekének illetékes.) Nem a vas­utasra mondom ezt; de megállapíthatjuk, hogy nem egyenlő mértékkel mérnek. (Zaj a bal­oldalon.) Különben majd rátérek még erre is. Az igazságügyminiszter úrhoz a kérésem ax volna, bogy a közbirtokosság vagyonánál a téves telekkönyvezési; kiigazítását a Kúria határozatának szellemében mielőbb segítsen dűlőre vinni. Szükséges továbbá a válóperek­nek megszigorítása, lehetetlenné tételük, pert amíg könnyen lehet a válópereket dűlőre vinni, addig nemcsak erkölcsileg pusztul a magyar nén, hanem anyagilag is a tönk szé­lére jut. Ha ugyanis a megállapított havi 20—25 pengős tartásdíjat a kisgazda nem fizet­heti, az ügyvéd fellép « azt veszi észrp a gazda, hogy mindenből kiforgatott földön­futó lett, a gyerekek pedig apa és anya nél­kül, erkölcsi nevelés nélkül maradtak. Nagyon fontosnak tartom továbbá a köz­igazgatási bíróságnál évek óta húzódó ügyek; nek sürgős és gyors elintézését, mert vagyoni állapotok veszítenek ezeken a két-három évig tartó huzavonákon. A kereskedelemügyi és iparügyi miniszter úrtól, amint már jeleztem és amint már Müller

Next

/
Thumbnails
Contents