Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-206
Az országgyűlés képviselőházának 2 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 453 ahhoz, hogy mi volt 1848 előtt, a régi jobbágyvilágban, amikor az akkori uradalom odaadta a közösségnek, mint volt jobbágyainak, a birtokot, azt most elvegyék! Nekem például szülőközségemben volt egy ilyen ügyem, de szerencsére megvolt egy latin nyelvű fundális, nagytáblájú könyv, amelyre hivatkoztak. De az volt benne, hogy: »kommunitas« és mindenütt erre hivatkoztak, azonban ennek az utolsó fórumig, a Közigazgatási Bíróságig, nem adtak helyt. Sőt, a vármegye megtámadta még a belügyminisztert isi. Azt kérdezem azonban, hogy miféle kommunitásról van ebiben az esetben 'Szó, (hiszen a községi törvény az 1880-as évekből való, azelőtt pedig csak az úrbéresek kommunitása, közössége volt meg. Ezért kellene, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr, akinek ez <az ügyköréibe tartozik, szorgalmazza ebben a tekintetben a belügyminiszter urat és az igazságügyminiszter urat. Nagy sérelmet jelentenek a falu lakosságára a vízszabályozási terhek. A kerületemben vannak^ olyan községek, amelyekben több a vízszabályozási járulék, mint a rendes földadó. (Rajniss Ferenc: De közben tönkretették a földet is vele!) Figyelmébe ajánlom a földművelésügyi miniszter úrnak, hogy ezeket a visszásságokat akármi módon szüntesse meg s hozza helyre a hibákat. Nagyon fontosnak tartom a falusi kultúrházak építését azért, hogy a kis falvakban ne a kocsmában dőzsöljön az a falusi ifjúság, ahol csak a rossz szellemet tanulja meg, hanem legyen olyan hely a faluban, ahol a falusi ifjúság művelődhetik s a keresztény és nemzeti gondolatot ápolhatja. Üdvözlöm a miniszterelnök urat, amiért kilátásba helyezte, hogy ezeket megvalósítja, nekünk azonban nemcsak kilátás kell ós nem morzsák kellenek, hanem az egész gondolat megvalósítása. (Horváth Ferenc: Nagyon helyes! 80.00 pengő kevés ehhez!) Még egy nagy sérelelmi van, melyet a földművelésügyi miniszter úrnak és az egész kormánynak figyelmébe ajánlok, és ez a fakartel. Mindig beszélünk a karteleikről, nézzük' meg hát azt is, mit csinál a fakartel! Összeáll egy társaság a bamko'kmaík és talán a nagybirtokosok na/k, az erdőbirtokosoknak a bevonásával is és lefoglalják maguknak a fát. Az Alsó dunántúli Mezőgazdasági Kamarában felszólaltak a kisgazdák, felszólaltak az egyház presbiterei, az iskolaszék! elnökök 'és elpanaszolták- hogy nem lelhet fát kapni az uradalmak erdeiből még az iskolák részére sem, ímert mind összeszedte a fakartel, felhalmozzák a fát, ott van szomszédságukban az óriási famennyiség és almikor ők megfagynaík a fa mellett, akkor ezek a kartelek nagyon jól melegednek a nemzeti vagyonból. A mezőgazdasági szakoktatás hála Istennek javul, A kormány nagyon jól végzi feladatát. Nagyon helyes volt például a téli gazdasági isfkolák felállítása. Ezeket minél jobban szaporítani kell, mert ezek nagyon hasznos munkát végeznek. Kerületemben Szentlőrincen például évente 120 tanult, képzett magyar gazdaifjú kerül ki abból az iskolából, akik nemcsak a földet tudja uiegtművelni, ha onnan kikerülnek, hanem olyan eszméket is szívnak' magukba, amelyek a keresztény nemzeti gondolatot, az igaz magyar érzést istápolják bennük. Különösen figyelmébe ajánlom a földmívelésügyi Ikorimányzatnak a szakoktatás terén az úgynevezett propaganda fiknoktatást. A mezőgazdasági kamarák rádiókat osztanak ki és ezzel iparkodnak sok: helyen a magyar nép tudását fokozni. De ott voltak t. képviselőtársaim közül talán többen is, amikor a Forum-mozgóban bemutatták azt a gyönyörű filmet, amely igazán megszívlelendő és gyönyörű képekben tárta elénk a magyar mezőgazdasági termelést, az állattenyésztést, s azt, hogy hány százezer vagy hány millió pengő bevétele lett ebből az oriszágnak. Ez is nagyon fontos, mert ha az az egyszerű ember egy ilyen filmet lát, akkor ezzel mintegy (megvilágosodik előtte, ihógy ő is tagja ennek a nagy magyar mezőgazdaságnak s igyekszik ennek tudatában jobban gazdálkodni. A mezőgazdasági szakolktatást tehát minél jobban ki kell terjeszteni. (Rajniss Ferenc: A parlamentben is kell eme egy csomó kisgazda. — Dinnyés Lajos: Kiirtották őket. — Putnoky Móric: Ki irtotta ki? — Fábián Béla: Kiirtották a választásokon.) T. képviselőtársaim, ne vitatkozzunk: most azon, hogy ki irtotta ki őket. Én pártokra és foglaUkozásoikra való tekintet nélkül csupán a nemzeti szempontokat akartam kihangsúlyozni. Nagyon fontos kérdés a magyar mezőgazdasági munkásság aggkori biztosítása, mert mégis csalk lehetetlenség az, hogy a magyar életet termelő (mezőgazdasági munkások öregségükre, mint eldobott, használhatatlanná vált gépalkatrészek ott tengődjenek a községnek, vagy gyermekeiknek nyalkán, akik magúik sem bírnak (megélni. Tudom, hiogy már sokan felvetették azt a kérdést, de én újból felhozom, hogy nagyon sok mezőgazdasági cselédtől elvonták már az úgynevezett fertálypénzt, a negyedéves pénzbeli járandóságot. Tessék ezeket kötelezőleg visszaállítani mindenütt. Ezzel részben meg is lehet oldani, mert nem annak a szegény embernek kellene azt a pénzt adni, hanem valamilyen biztosítási alapba kellene betenni, hogy az aggkori biztosítás alapja legyen, hogy a munkaadó is járuljon hozzá valamivel, felerészben és így megalapozhassuk ezt a biztosítást úgy, hogy ne legyen kénytelen földönfutóvá válni a mezőgazdasági cselédeknek mindenkor hazafias munkástömege. Kérem azt is, hogy a gazda adósságok rendezését véglegesítsék (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) Nem akarom bővebben részletezni ezt a kérdést, mert hiszen, amint tudom, a t. képviselőtársaim is megkapták a mezőgazdasági kamara tervezetét, amelyben nagyon szépen leírták ennek a problémának rendezési lehetőségét. Csak arra kérném t. képviselőtársaimat, hassunk oda együttesen, hogy mindezek megvalósuljanak. A mezőgazdasági kamarák igen jó, hasznos szolgálatokat végeznek az ország földmíves lakossága, a falu aépe javára. Nevetséges azonban, hogy milyen csekély mértékben dotálják őket: körülbelül 160.000 pengő kamarai illeték folyik be egy-egy kamaránál. (Rajniss Ferenc: Ausztriában az alsóausztriai kamarának öt milliónál több a költségvetése!) Ennyi összeg; bői egy mezőgazdasági kamarai körzet millió gazdáját ellátni nem lehet. Jól mondotta Rajniss igen t. képviselőtársam és barátom, hogy például az alsóausztriai mezőgazdasági kamara, amely nagyságban körülbelül a mi alsódunántúli mezőgazdasági kamaránknak felel meg, 5'5 millió schillinges költségvetéssel dolgozik és három millió schilling állami segítséget kap, mégpedig egy iparosállam részéről. (Dinnyés Lajos: Rossz a kormány! — Peyer Károly:
