Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 2 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. sen megtesszük. Hiszem, hogy a kormányzat a Dövoben erősebb szociális intézkedésekkel, nagyobb, átfogóbb gazdasági intézkedésekkel fog jönni és -hogy a kisembereket,- az elesett embereket ás fel tudja majd segélyezni. Mivel ebben a költségvetésben még nem látom ezt, azért a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és helyeslés u haloldalon és a balközépen. — A szónokot többen Üdvözlik.) r Elnök: Szólásra következik Patacsi Dénes képviselő úr. Patacsi Dénes: T. Képviselőház! Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen t. képviselőtársam, ide, erre az oldalra adresszálta beszéde elején szavait, azzal, hogy teljes mértékben azonosítja magát a keresztény nemzeti irányzattal, mert ez nem pártszempontokból indul ki, hatnem a nemzet iránti kötelesség. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy örömmel üdvözölhetem és viszonozhatom a felénk intézett szavait. Ezzel ő felmentett engem attól, hogy a kisiparosok iráni; érzett meleg érdeklődésemet és meglátásaimat külön is elmondjam. Minden tekintetben azonosítom vele magamat és bár én a falu kisgazdáinak helyzetét fogom megvilágítani, éppen úgy, amint ő a kisiparosságét, azért egy a gondolatunk, egy a lelkivilágunk: arra törekszünk, hogy a keresztény •nemzeti gondolattal és erkölcsi érzéssel a magyar nemzet javát szolgáljuk. (Élénk helyeslés és taps.) Amikor a »keresztény« szót mondom, azt kívánom, hogy ez ne csak jelszó legyen; hiszen a keresztény szellem gyűlöletet nem ismer, hanem csak szeretetet, kívánatos tehát, hogy ez az átfogó szeretet tartsa össze e nemzet inindea törvényhozóját, hogy hasznos törvényeket alkothasson. (ÉAénk helyeslés és taps.) T., Ház! Midőn a költségvetéshez szólok, először is örömmel elfogadom minden oldalon ülő és minden pártállása képviselőtársam valamennyi helyes gondolatát és senkinek sem vonom kétségbe meggyőződését, azonban pártszempontokon felülemelkedve, meg kell állapítanom, hogy ez a költségvetés szociális, a szegény népet megsegítő irányzatú. (Úgy van! jobbfelöl.) Ez a költségvetés azt mutatja, hogy ez a kormány a népies politikának, a szociális keresztény gondolatnak jegyében valóban olyan lépést tett előre, amely a haza, a nemzet üdvére fog válni. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Ha le is kellett szögeznem, hogy bizalommal vagyok a kormányzati rendszer és irányzat iránt, nem malaszthatom el, hogy egyes meglátásaimat, bizonyos bajokat illetően, amelyeket látok, amelyeket tapasztalok, ide ne hozzam és a kormány figyelmét fel ne hívjam ezeknek a bajoknak orvoslására. Mivel a namzet gazdasági életének és az országnak létalapja a mezőgazdaság, a földmívelésügynél kezdem, annál a tárcánál, amelynek ügykörébe tartozik a magyar falu, ahol az életet, a magyar kenyeret termelik mindenkinek a hazában. Kérnem kell a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a telepítésnél a törvény erejével legyen a magyar munkásnép segítségére ott künn a falvakon azokkal a pónztőzsérekkel, bankokkal szemben, akik iparkodnak árfelhajtással a magyar nép elöl összevásárolni a földeket, hogy így elüssék a telepítési törvény kedvezményeitől. Erre azért is szükség van, mer tininél töhb kisgazda portát állítunk i'el a hazában, annál biztosabb az ország védelme, hiszen azok nevelik az igazi jó magyar katonát. (Fábián Béla: Ez igaz! Végre valamiben j egyetértünk!) Nagyon örvendek ennek. T. képviselőtársam, amint tudom, a bolsevizmus veszedelmével szemben is egy gondolatonvan velem. Bizonyára tudja, hogy a keresztény gondolat nem ellenkezik a pártszempontokkal. (Fábián Béla: Isten ments!) A vadkárok, a nagy vadak által okozott károk megtérítését már egy interpellációban sürgettem, ez alkalommal nem mondok egyebet, mint kérem a kormányt és különösen a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök urat, hogy a vadászati törvény mielőbbi megváltoztatását hozza a Ház elé és ezzel kapcsolatban vegyük elejét ezeknek a károknak. (Fábián Béla: Főleg a nagy vadakat! Azokra^ is lövéstilalom van!) A földhöz juttatásnál a magyar nemzeti szempontok különösen figyelembe veendők. Ezt azért mondom, mert éppen Fábián Béla t. képviselőtársam erre nézve egy közbeszólást tett. Jurcsek Béla beszédénél, amelyben ő nem azt mondotta, hogy elvegyék valaki vagyonát, hanem azt, hogy azokat a vagyonokat, amelyeket a társulatok mérlegeikben eltüntetnek, hogy így az adózás alól kibújja-, nak, megfelelő adóztatás alá kell vonni, azt a közbeszólást tette Fábián képviselőtársam, hogy ezzel módot nyújtunk az utódállamoknak a magyarsággal szemben hasonló eljárásra. (Fábián Béla: Félreértette a képviselő úr, nem erről beszéltem!) Akkor rosszul értettem. A telepítésnél igenis figyelembe kell vennünk a mi keresztény, nemezti, fajfenntartó szempontjainkat. Ha a magyar fajtát az utódállamok ezeréves örökéből úgy kiakolbólíthatják, akkor mi csak megbízható, keresztény, nemzeti szellemben és nemzethűséghen élő igaz magyaroknak adhatjuk a véráztatta magyar földet. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Peyer Károly: Több frázis nem fér éhbe a beszédbe, az 'bizonyos!) A magyar falunak nagy sérelme még az, ihogy a volt úrbéres közbirtokosságoknak téves telekkönyvezés által eltulajdonított birtok. Már a Kúria megállapította, hogy a politikai községek a volt úrbéres közbirtokosságoknak nem jogutódai, mégis, ahol nincs meg a régi jobbágyvilágból származó és az elkülönítéskor adományozott nemesi levél vagy valami 'bizonyíték, ott egyszerűen elkonfiskálják azoktól, akik azért, akik robotot szolgáltak és katonáskodtak,, akik általábanvéve jogos tulajdonosok voltak. Mit csinálnak tulajdonképpen ezzel*? A ihandlé, az üzlet ezt elviheti,, mert aki többet ad érte, annak a község kiadja 'bérbe s így illetéktelen helyre megy a jövedelem, ellenben a község apaállatai takarmányhiány, legelőhiány miatt tönkre mennek. Elsősorban szükséges! volna tehát, hogy érvényt szerezzenek annak a rendeletnek, amelyet még boldogult nagyatádi Szabó István 1923-ban 51.444. szám alatt intézett a vármegyék alispánjaihoz arra vonatkozólag, hogy minden törvényhatóságiban vizsgálják meg az alispánok felügyeleti joguknál fogva, hogy hol vannak ilyen tévesen eltulajdonított, eltelekkönyvezett 'birtokok és azokat a közbirtokosságok és a községi képviselőtestületek együttes: ülésén a főszolgabíró elnöklete alatt jogos tulajdonosaiknak adják vissza, (Rajniss Fe/enc: Megtették ezt?) Nem tették meg, sőt ellenkezőleg, még azután is előfordultak olyan esetek, hogy a hirtokokat eltulajdoníthatták. Micsoda lehetetlenség az, hogy ahol egy nagy uradalom van, amelynek ninesi semmi köze