Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 2 (Fábián Béla: Ez a kormány kisipartámogatása!) Elnök: Kérem Fábián képviselő urat, hogy közbeszólás formájában ne méltóztassék egy egész beszédet mondani. (Fábián Béla: Tudtam,, hogy ez lesz a vége! — Derültség.) Müller Antal: T. Ház! Arra kérem a kormányt, hogy amint nagyon helyesen megsegítette a bajbajutott gazdákat, ]egyen segítségére a bajbajutott kisiparnak is. A kisiparosok is éppen olyan kedves polgárai és jó hazafi lakosai az országnak, mint a mezőgazdák. Egyformán segíteni kell mind a kettőn, ha bajba jut. (Helyeslés* a jobboldalon és a középen.) Neosak az egyiken méltóztassék segíteni, hanem a másik gyermek se legyen mostoha, azt is éppen olyan édes gyermekként kell kezelni. (Helyeslés a, jobboldalon és a közéven.) A fedezet nélküli kisipari hitelről is kell egy-két szót szólnom. Csak annyit említek meg itt, — hiszen majd a pénzügyi tárca tárgyalása során részletesebben ki lehet fejtenem — hogy a fedezet nélkül kihelyezett kisipari hitelek 72%-át becsülettel visszafizették pontos időre. Ha tehát ilyen becsületesen fizetnek a kisiparosok, akkor miért ne lehetne nagyobb tétellel rendelkezésükre állni és a becsületre, a tisztességre is adni? Mert sajnos, a kisiparnak nincs egyebe, csak ez. Hála Istennek,, a becsülete, a tisztessége megmaradt és éppen arra hüszke. Tessék a kormánynak ezt is értékállandónak tekinteni, tessék ezt is figyelembe venni, a becsületre, a tisztességre is kell .még ma is adni és azoknak az osztályoknak', amelyek arra érdemet szereztek, ezt a segítséget meg is kell adni. A termelői hitelnyújtásról is szólnék, de lejárt az időm. Legyen szabad még egy pár szót szólnom Oti.-kérdésekről is, (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi országos' nagygyűlésen is szó volt arról, hogy az Oti.-hátralékok elengedése éppen a kisebb exiszteneiák részére nagyon kismértékben történt meg. Nem történt meg éppen az, amire tulajdonképpen az egész rendelet hivatva van, hogy ahol az Oti.-hátralékokat már nem leheti bevasalni, már nem lehet megkapni, ott azok elengedtessenek. Éppen a kisiparosság az, amely, sajnos, nagyon kevés százalékban, nagyon kis mértékben részesült hátralékelengedésben. Voltak ilyen elengedések a nagy gyárak részére, nem is tudom, hogyan... (Patacsi Dénes: Azt sem tudják, hogy kinél kell bejelenteni!) Ki tudnék mutatni olyan gyárakat, ahol ilyen Oti.-hátralékelengedések történtek. Konjunktúrát élvező nagy gyárak ezek ... (Csoór Lajos: Halljuk a, neveket! Nagyon érdekes!) Vannak ilyen gyárak, majd megemlítem, t. képviselőtársam. Mélyen t. Ház! Gondoskodni kellene arról, hogy az Oti.-járulékok viselése valamiképpen könnyebbé tétessék a kisiparosság számára. (Patacsi Dénes: Nagyon helyes!) A hékében úgy volt, hogy a nagyipar mindig nagyobb százalékot fizetett, mint a kisipar, ma pedig mind a kettő egyenlően fizet, már pedig a kisiparban a halesetek sem olyanok, mint a nagyiparban, egyébként is a munkás-megbetegedések is kisebb százalékban történnek (Patacsi Dénes: Es más a teherbírás is!) és éppen ezért nagyon jó volna, ha a miniszter úr odahatna a kormánynál, hogy a kisiparosság számába kpdvezőbbé tegye az Oti.-hátralékok viselését. (Patacsi Dénes: Nagyon helyes!) Ha már ennél a kérdésnél tartok, mindjárt 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 451 megemlítem, hogy én általában nagyon szeretném, ha^ az egész Oti.-kérdés az iparügyi miniszter úr tárcájába kerülne, (Helyeslés a középen) mert ez ipari kérdés és addig az iparügyi minisztérium nem is lesz életképes, azaz, ha életképes is, addig nem tud versenyre kelni a többi minisztériummal, amíg- nem lesz az iparügyi miniszternek kinevezési joga, már pedig most a miniszter úrnak egyáltalában semmi kinevezési joga sincs az iparügyben. En pedig az iparügyi minisztérium megszünte- séhez sohaseni járulok hozzá és majd az ipari tárca tárgyalásánál éppen a miniszter úr érvelésével fogom alátámasztani azt, hogv az iparügyi minisztériumra igen nagy - szükség van (Ügy van! Ügy van!) és ezt a minisztérium eddigi működésével igazolta is. (Rajniss Ferenc: Népjóléti minisztérium is kellene. — Czirják Antal: Minden kérdés elintézhető, még a Jurcsek—Fábián-ügy is elintézhető! — Derültség.) En még azt kérem, — amire vonatkozólag éppen Jurcsek előttem szólott képviselőtársam mondotta, hogy ezt ma már az élet is követeli — hogy a karteleket szüntessék meg. (Zaj.) Arra kérem a miniszter urat, próbálja meg a kartelírozott nagyipar támogatása helyett most már a kisipart támogatni. A nagyipar annyira megizmosodott, megerősödött és olyan sok kedvezményben részesült két évtizeden keresztül, hogy már nem szorul állami támogatásra. (Csórják Antal: Megzsírosodott!) Amit eddig a nagyiparba fektettek, azt, miniszter úr, méltóztassanak most a kisiparnak, a kisexisztenciáknak adni, akár exportprémium címén, akár pedig más címeken. A miniszter úr tudja, hogy milyen címeken lehetne itt segítséget nyújtani és egy kis vérkeringést belevinni az elalélt kisipari társadalomba. Legyen a pár száz gyár mellett, amelyet örömmel üdvözlök és amelynek felállítását, munkábaállítását nemzetgazdasági szempontból fontosnak tartom, néhány tízezer — de, ha lehet: száz- vagy kétszázezer -— jóiszituált, terheket is kibíró kisiparos. (Helyeslés.) Ez a kisiparosság mindig talpköve lesz a nemzeti eszmének, mert hiszen a kisiparosság hazafiasságával, becsületességével mindig beigazolta, hogy mint államfenntartó polgári ré teg tényleg érdemes a támogatásra. (Felkiáltások: Igaz! Ügy van!) A most megnyílt nemzetközi vásár igazolja például, hogy amennyire elsőrangúak a nagyipar produktumai, éppen olyan kiválóak a kisipar produktumai is és hogy a kisipar ötletességével, kiváló ipari érzékével a nemzetközi vásáron tényleg nagyszerűen jelent meg. El kell ismerni, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár produktumai még talán a lipcsei és más nagy világvárosokban rendezett vásárok produktumait is felülmúlják. Erre büszkék lehetünk és büszkék lehetünk arra* hogy elesettségünkben, megcsonkítoHság-unkban is — hála Istennek — az ipari fejlődés terén évről-évre igazán nagyon szép haladást tudunk felmutatni. T. Ház! A kormányzat gazdasági politikáját mint'olyan politikát, amely a tömegek érdekét van hivatva szolgálni, mindig szívesen üdvözlöm, mert ebben nem politikumot, hanem gazdasági felsegítést látok. (Helyeslés.) A gazdasági kérdéseket el kell választani és el kell távolítani a politikától. Ha egyesült erővel olyan atmoszférát tudunk itt csinálni, _ amely mellett a gazdasági kívánságokat ki tudjuk elél gíteni, akkor ezt mindig készséggel és szíve-