Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

Az országgyűlés képvisetoházának %Ö5. ülésé 1937 április 3Ú-án, pénteken. 421 Szabályozásával^ és a fizetések minimálásával. Arra kérem a pénzügyminiszter urat és az igen t. kormányt, hogy ha ezt a törvényjavaslatot he is^ nyújtja és ha ezt el is fogjuk fogadni, a magánalkalmazottaknak ezt a külön kereseti adóját fokozatosan szállítsa le. Az állami tisztviselők helyzetéről is kívá­nok néhány szót szólni. Az állami tisztvise­lőket súlyosan érintette az a fizetésredukció, amelyet szanálás név alatt ismerünk, de en­nél még súlyosabban érintette az úgynevezett hóhérszakasz, amely a végelbánást tette lehe­tővé a tisztviselők felett és ezáltal az ő lelki nyugalmukat állandóan megzavarta^ ugyan­akkor önérzetüket megrendítette és lehetővé tette azokat az üldöztetéseket, amelyeket egyes hivatalfőnökök az alájuk rendelt tisztviselők­kel szemben azóta is egyszer-másszor gyako­rolnak. Azt hiszem, semmiféle szükség nincs arra, hogy ez a szakasz továbbra is érvény­ben maradjon, végrehajtassék, mert az a cél, amelyet ez a törvény maga elé tűzött, hogy az ifjúság elhelyezését ezzel előmozdítsa, hogy a tisztviselők létszámát leszállítsa, nem volt el­érhető ezekkel a drasztikus eszközökkel. Ennél­fogva minden ok megvan arra, hogy ezt a ter­rorisztikus szakaszt ne hajtsák végre, illetőleg ennek végrehajtását felfüggesszék. T. Képviselőház! A kisiparról szólva, le­gyen szabad előadnom azt, hogy a kisiparnak két külön kívánsága van. Az egyik az, hogy a hitel kérdése rendeztessék a kisipar részére. Látjuk, hogy ebből a célból a költségve­tésbe bizonyos összeg fel is van véve, azoabau ez az összeg távolról sem elégséges, a hitel­igény kielégítésére. Itt azonban meg kell em­lékeznem arról, hogy van egy hitelalap, ame­lyet a kisiparosok minden különös, fedezet nélkül vettek igénybe és azt becsületesen visz­sza is fizetik. Ez a próba éppen azt bizonyítja, hogy a régi bankelvekkel szemben nemcsak a reális biztosíték az, amely a hitelnek alap­jául szolgálhat, hanem az az iparosbecsület és kereskedői becsület is, amely sokszor nagyobb biztosítékot nyújt minden egyéb reális bizto­sítéknál. Arra kérem a kormányt, hogy ezt az alapot emelje fel, hogy a kisipar hozzájusson ezáltal ahhoz a hitelhez., amelyre oly nagy­mértékben szorul rá, mert hiszen az elmúlt esztendők súlyos adói tulajdonképpen a kis­ipart forgótőkéjétől fosztották meg. Legyen szabad megemlékeznem a hadi­rokkantakról és a hadiárvákról, azokról, akik­kel szemben a nemzetnek soha le nem róható kötelessége van, amelyet azonban, sajnos, a nemzet az adott pénzügyi viszonyok között alig teljesíthet. Örömmel állapítom meg azt, hogy a hadirokkantak segélyezésére szánt Összeget, annak ellenére, hogy természetesen csökkent a hadirokkantak száma, a pénzügy­miniszter úr nem redukálta. Ebből arra követ­keztetek, hogy a kormány azt a helyes elvet akarja szem előtt tartani, hogy az időközi el­halálozások folytán történő kiesések ellenére az összeg fenntartásával, és ha a pénzügyi vi­szonyok megengedik, esetleg annak az emelé­sével, legalábbis késői öregségükre akarja biz­tosítani a hadirokkantaknak majd egy olyan összeget és ellátást, amely méltó lesz azokhoz a szolgálatokhoz és ahhoz az önfeláldozáshoz, amelyet ezek a hősök annak idején teljesítet­tek és mutattak. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a készülő gyógyszerészi törvénytervezet­ről is szóljak néhány szót. A múlt esztendő nyarától kezdve folynak az előmunkálatok a gyógyszerészi törvényjavaslat előkészítésére és örömmel állapíthatom meg, hogy ez a terve­zet majdnem kész állapotba jutott és pedig olymódon, hogy a belügyminisztérium a gyógyszerészérdekeltséget a törvénytervezet előkészítésébe bevonta és a komoly összmun­kálkodás alapján eljutottunk oda, hogy tulaj­donképpen alig néhány probléma van még, amely megvitatásra szorul és amelyben kon­szenzusra törekszünk. Arra kérem az igen t. kormányt, méltóztassék ezt a törvényterveze­tet, amelynek előkészítésében most bizonyos szünet állott be, ismét elővenni és az érdekelt­ségek bevonásával azt véglegesen elkészíteni. E törvénytervezet elkészítésénél a magyar­országi gyógyszerészegyesületet, a gyógyszer­tártulajdonosi társadalmat az a megfontolás vezette, hogy a munkaadóknak és munkaválla­lóknak egymás érdekeit közösen megbecsülve, felismerve kell az új törvényt elkészíteni. Az a szellem vezette a gyógyszertártulajdonosi társadalmat, hogy ebben a harmóniában tör­ténjék a javaslat előkészítése és az utóbbi idő­kig úgy láttuk, hogy az alkalmazotti kar tény­leg velünk vállvetve és egyetértve, közös mun­kával segített előkészíteni a tervezetet. Az a kérésem az alkalmazotti karhoz, hogy ez a har­mónia továbbra is maradjon meg, mert meg vagyok győződve arról, hogy a szociális pro­blémák megoldását, amely a tulajdonosi karra megterhelést és pedig önként vállalt megter­helést jelent, (Esztergályos János: Viszont a súlyos sérelmeket reparálják az alkalmazot­taknál!) a tulajdonosi karral harmóniában sokkal inkább lehet elérni, mint más eszkö­zökkel, amelyek talán a demagógiának, vagy azoknak, akik a demagógiát szeretik, kedvesek, építő munkára azonban ezek a módszerek al­kalmasak nem lehetnek. (Esztergályos János: A gyógyszertártulajdonosoknak nem lehet gyógyszerészsegéd-rabszolgákat tartamok.) Meg vagyok győződve, t. Képviselőház, hogy har­móniában ezt teljes sikerrel fogjuk előkészí­teni, a munkaadók és a munkavállalók közös munkájával. A közbeszólásra pedig legyen szabad azt válaszolnom, hogy a gyógyszertártulajdonosi kar az adott viszonyoknak megfelelően — nem kivétel nélkül, mert minden testületben vannak olyanok, akik nem érzik át szociális feladatuk kötelezettségét, amely a munkaadókra vár — nagy részében eleget tesz szociális kötelességé­nek. (Esztergályos János: Adassék meg minden tisztelet azoknak, akik betartják!) Ezt meg lehet állapítani adatokból. Nem mondom, hogy a mai súlyos viszonyok között a rossz viszo­nyokkal küzdő kisebb forgalmú gyógyszertárak ugyanúgy tudnak fizetni, mint a múltban, de ezek is igyekeznek a lehetőséghez képest szo­ciális kötelességüknek eleget tenni. T. Képviselőház! Legyen szabad rámutat­nom arra, hogy a 'törvényhozás két esztendővel ezelőtt egy gyógyszerészi jóléti alapot létesített a gyógyszertártulajdonosi kar önként vállalt megterhelésével A kar ugyanúgy most is haj­landó önként vállalni terfieket. abból a célból, hogy fizető pénztár létesüljön, amelynek célja családi pótlékot és kárpótlást nyújtani a gyógy­szerész alkalmazottaknak. (Esztergályos János: Az önállósítás kérdését is tisztességesen kell rendezni. Hatvanéves gyógyszerészsegédek van-

Next

/
Thumbnails
Contents