Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

Az országgyűlés képvisetoházának %Ö5. ülésé 1937 április 3Ú-án, pénteken. 421 Szabályozásával^ és a fizetések minimálásával. Arra kérem a pénzügyminiszter urat és az igen t. kormányt, hogy ha ezt a törvényjavaslatot he is^ nyújtja és ha ezt el is fogjuk fogadni, a magánalkalmazottaknak ezt a külön kereseti adóját fokozatosan szállítsa le. Az állami tisztviselők helyzetéről is kívánok néhány szót szólni. Az állami tisztviselőket súlyosan érintette az a fizetésredukció, amelyet szanálás név alatt ismerünk, de ennél még súlyosabban érintette az úgynevezett hóhérszakasz, amely a végelbánást tette lehetővé a tisztviselők felett és ezáltal az ő lelki nyugalmukat állandóan megzavarta^ ugyanakkor önérzetüket megrendítette és lehetővé tette azokat az üldöztetéseket, amelyeket egyes hivatalfőnökök az alájuk rendelt tisztviselőkkel szemben azóta is egyszer-másszor gyakorolnak. Azt hiszem, semmiféle szükség nincs arra, hogy ez a szakasz továbbra is érvényben maradjon, végrehajtassék, mert az a cél, amelyet ez a törvény maga elé tűzött, hogy az ifjúság elhelyezését ezzel előmozdítsa, hogy a tisztviselők létszámát leszállítsa, nem volt elérhető ezekkel a drasztikus eszközökkel. Ennélfogva minden ok megvan arra, hogy ezt a terrorisztikus szakaszt ne hajtsák végre, illetőleg ennek végrehajtását felfüggesszék. T. Képviselőház! A kisiparról szólva, legyen szabad előadnom azt, hogy a kisiparnak két külön kívánsága van. Az egyik az, hogy a hitel kérdése rendeztessék a kisipar részére. Látjuk, hogy ebből a célból a költségvetésbe bizonyos összeg fel is van véve, azoabau ez az összeg távolról sem elégséges, a hiteligény kielégítésére. Itt azonban meg kell emlékeznem arról, hogy van egy hitelalap, amelyet a kisiparosok minden különös, fedezet nélkül vettek igénybe és azt becsületesen viszsza is fizetik. Ez a próba éppen azt bizonyítja, hogy a régi bankelvekkel szemben nemcsak a reális biztosíték az, amely a hitelnek alapjául szolgálhat, hanem az az iparosbecsület és kereskedői becsület is, amely sokszor nagyobb biztosítékot nyújt minden egyéb reális biztosítéknál. Arra kérem a kormányt, hogy ezt az alapot emelje fel, hogy a kisipar hozzájusson ezáltal ahhoz a hitelhez., amelyre oly nagymértékben szorul rá, mert hiszen az elmúlt esztendők súlyos adói tulajdonképpen a kisipart forgótőkéjétől fosztották meg. Legyen szabad megemlékeznem a hadirokkantakról és a hadiárvákról, azokról, akikkel szemben a nemzetnek soha le nem róható kötelessége van, amelyet azonban, sajnos, a nemzet az adott pénzügyi viszonyok között alig teljesíthet. Örömmel állapítom meg azt, hogy a hadirokkantak segélyezésére szánt Összeget, annak ellenére, hogy természetesen csökkent a hadirokkantak száma, a pénzügyminiszter úr nem redukálta. Ebből arra következtetek, hogy a kormány azt a helyes elvet akarja szem előtt tartani, hogy az időközi elhalálozások folytán történő kiesések ellenére az összeg fenntartásával, és ha a pénzügyi viszonyok megengedik, esetleg annak az emelésével, legalábbis késői öregségükre akarja biztosítani a hadirokkantaknak majd egy olyan összeget és ellátást, amely méltó lesz azokhoz a szolgálatokhoz és ahhoz az önfeláldozáshoz, amelyet ezek a hősök annak idején teljesítettek és mutattak. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a készülő gyógyszerészi törvénytervezetről is szóljak néhány szót. A múlt esztendő nyarától kezdve folynak az előmunkálatok a gyógyszerészi törvényjavaslat előkészítésére és örömmel állapíthatom meg, hogy ez a tervezet majdnem kész állapotba jutott és pedig olymódon, hogy a belügyminisztérium a gyógyszerészérdekeltséget a törvénytervezet előkészítésébe bevonta és a komoly összmunkálkodás alapján eljutottunk oda, hogy tulajdonképpen alig néhány probléma van még, amely megvitatásra szorul és amelyben konszenzusra törekszünk. Arra kérem az igen t. kormányt, méltóztassék ezt a törvénytervezetet, amelynek előkészítésében most bizonyos szünet állott be, ismét elővenni és az érdekeltségek bevonásával azt véglegesen elkészíteni. E törvénytervezet elkészítésénél a magyarországi gyógyszerészegyesületet, a gyógyszertártulajdonosi társadalmat az a megfontolás vezette, hogy a munkaadóknak és munkavállalóknak egymás érdekeit közösen megbecsülve, felismerve kell az új törvényt elkészíteni. Az a szellem vezette a gyógyszertártulajdonosi társadalmat, hogy ebben a harmóniában történjék a javaslat előkészítése és az utóbbi időkig úgy láttuk, hogy az alkalmazotti kar tényleg velünk vállvetve és egyetértve, közös munkával segített előkészíteni a tervezetet. Az a kérésem az alkalmazotti karhoz, hogy ez a harmónia továbbra is maradjon meg, mert meg vagyok győződve arról, hogy a szociális problémák megoldását, amely a tulajdonosi karra megterhelést és pedig önként vállalt megterhelést jelent, (Esztergályos János: Viszont a súlyos sérelmeket reparálják az alkalmazottaknál!) a tulajdonosi karral harmóniában sokkal inkább lehet elérni, mint más eszközökkel, amelyek talán a demagógiának, vagy azoknak, akik a demagógiát szeretik, kedvesek, építő munkára azonban ezek a módszerek alkalmasak nem lehetnek. (Esztergályos János: A gyógyszertártulajdonosoknak nem lehet gyógyszerészsegéd-rabszolgákat tartamok.) Meg vagyok győződve, t. Képviselőház, hogy harmóniában ezt teljes sikerrel fogjuk előkészíteni, a munkaadók és a munkavállalók közös munkájával. A közbeszólásra pedig legyen szabad azt válaszolnom, hogy a gyógyszertártulajdonosi kar az adott viszonyoknak megfelelően — nem kivétel nélkül, mert minden testületben vannak olyanok, akik nem érzik át szociális feladatuk kötelezettségét, amely a munkaadókra vár — nagy részében eleget tesz szociális kötelességének. (Esztergályos János: Adassék meg minden tisztelet azoknak, akik betartják!) Ezt meg lehet állapítani adatokból. Nem mondom, hogy a mai súlyos viszonyok között a rossz viszonyokkal küzdő kisebb forgalmú gyógyszertárak ugyanúgy tudnak fizetni, mint a múltban, de ezek is igyekeznek a lehetőséghez képest szociális kötelességüknek eleget tenni. T. Képviselőház! Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a 'törvényhozás két esztendővel ezelőtt egy gyógyszerészi jóléti alapot létesített a gyógyszertártulajdonosi kar önként vállalt megterhelésével A kar ugyanúgy most is hajlandó önként vállalni terfieket. abból a célból, hogy fizető pénztár létesüljön, amelynek célja családi pótlékot és kárpótlást nyújtani a gyógyszerész alkalmazottaknak. (Esztergályos János: Az önállósítás kérdését is tisztességesen kell rendezni. Hatvanéves gyógyszerészsegédek van-