Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

420 Az országgyűlés képviselőházának zőgazdasági pályára menjen, mert ipari pályán elhelyezkedni nem fog, tudni, hiszen ma az ipari pályák annyira túltöimöttek és annyira kevés kilátás van arra, hogy az ifjúság* ipari pályán boldoguljon, hogy az ifjúságot az ország agrár jellegének megfelelő irányba kell ezzel az összeggel is vezetni. T. Ház! Ha mezőgazdasági népességünk felsegitéséről van szó, akkor rá kell mutatnunk arra a in agy hajra, ihogy a magyar paraszt szinte el van zárva az aprójószágok tenyésztésétől, mert nem kapja meg apró jószágáért azt az árat, amely (arányban állana az angol és egyáltalában a külföldi árakkal. Alkamam volt egyszer Nagykörösön megtekinteni egy ilyen baromfiitelepet. Kengeteg ketrec állt ott egymás mellett, amelyeknek csak a fele volt tele és amikor megkérdeztem ennek a telepnek vezetőjét, hogy miként van az, hogy csak félvolumennel dolgozik, erre azt a kijelentést tette, hogy apró jószágot nem -termelnek Magyarországon eleget. Ez egészen r furcsán hangzik, mert hiszen semiféle korlátja nincs annak, hogy a magyar paraszt apró jószágot tenyészszen, annak csak egyetlen korlátja lehet, f az, hogy ihai nem látja annak célját, ha azt látja, hogy a piacokon kényszerárakon kell eladni azt a baromfit, amelyet azlután jó áron tudnak külföldön értékesíteni. "Ügy a gyümölcstermelés, mint a baromfitenyésztés terén nincsenek kihasználva a lehetőségek. Ezekből sokkal többet termelhetne és exportálhatna az ország, mint amennyit exportál, azonban e tekintetben kormányintézkedésekre van szükség. Szükség van arra, hogy a Hangya összevásárolja ezeket a baromfiakat olyan árakon, amelyek arányban állanak a külföldi értékesítési lehetőséggel. T. Ház! A költségvetést átnézve s a pénzügyminiszter úr expozéjára gondolva, eszünkbe jut, hogy sokszor hallottuk, hogy a pénzügyminiszter úr nagy súlyt helyez a szociális problémák megoldására, ehhez hozzákezdett a kormány. (Zaj. — Elnök csenget.) Ennek egyik fontos politikai indokát a titkos választójog bevezetésében és megvalósítási lehetőségében látom. Arra lehetett következtetni, hogyúgy a kormányzópárt, mint a kormány, érezvén azt, hogy nem lehet kitérni a titkos választójog megvalósítása elől, előre igyekszik előkészíteni a szociális talajt arra, hogy ha a titkos választójog törvénybe iktatódik, akkor ne elégedetlen elemekkel találja magát szemben. (Esztergályos János: Kívánom a képviselő úrnak, hogy ne érje csalódás!) Azt hiszem, (hogy az, ami ebben a költségvetésben ebben az irányban megtörtént, meglehetősen elkésett cselekvés, mert bizony már 10, sőt 15 évvel ezelőtt kellett volna azoknak a szociális gócoknak felfedezéséhez hozzákezdeni, amelyeket a pénzügyminiszter úr úgy adott elő, hogy az országban vannak ilyen beteg gócok, amelyek külön elbánást igényelnek. Sajnos, másfél évtizeden keresztül elhanyagolták az országnak ezt a néprétegét, amely a legnagyobb nélkülözések közt, azt lehet mondani: alig emberi nívón tengeti életét. Azt hiszem, hogy most, közvetlenül a titkos választójog megvalósítása előtt elkésett akció ez a kormány részéről, de bármennyire is elkésett, én csak örömmel üdvözölhetem. Csak egyet kérek, azt, hogy a kormány ne incidentaliter intézze ezeket a dolgokat^ Sajnálom, hogy nincs már népjóléti minisztérium, mindenesetre szükségét látnám egy olyan miniszteri stallum alkotásá105. ülése 1937 április 30-án, pénteken. nak, egy olyan minisztériumnak, amely speciálisan ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, mert nem tudom elképzelni, hogy a pénzügyminiszter úr egyéb sok elfoglaltsága mellett ezekkel a kérdésekkel intenzíven és átfogó módon foglalkozni tudna. Ezek a szociális problémák egy egész minisztérium munkálkodását és figyelmét igénylik, ezért nagyon helyesnek látnám éppen a titkos választójog megalkotása előtt, hogy igenis, ezek a szociális problémák kellő módon elkészítve, szisztematikusan megoldassanak. Ha nézzük, hogy melyek ezek a problémák, ott^ látjuk az Alföldön a kubikosok tömkelegét, anélkül, hogy munkához jutnának. Nem hiszem, hogy tisztán csak^ útépítéssel, vízszabályozással és ilyen munkák beállításával ezt a problémát meg lehetne oldani. Nagyobb koncepcióval, szélesebbkörű elgondolással kell ehhez a problémához hozzányúlni azért, hogy a szociális béke ebben az országban biztosítva legyen akkorra, amikor a titkos választójog alapján a nép tényleg szabadon fogja akaratát nyilvánítani. A magántisztviselők ügyével is foglalkozni kívánok, jól lehet az előttem szólott Ronkay képviselőtársam is foglalkozott ezzel a témával, azonban más vonatkozásban. A magántisztviselők az 1931. évi törvény alapján egy külön kereseti adót fizetnek, amely az akkori kereseti adó 100%-ában lett megállapítva. (Kertész Miklós: Azóta 250% lett!) Akkor ezt úgy indokolták meg, hogy a búza ára leesett 7 pengőre s a mezőgazdasági társadalmi réteg igen nehéz 'helyzetbe került, illő, hogy egy másik társadalmi réteg vállaira háríttassanak át a terhek. Azóta a búza ára 7 pengőről 21 pengőre emelkedett. Ennek ellenére nem hogy a 100%-os külön kereseti adót leszállították volna, hanem fokozatosan 200%-ra, sőt 250%-ra emelték fel. Ez ennek a társadalmi rétegnek, amely úgyis igen gyengén van dotálva a fizetést illetőleg, igen súlyos terhe, (Ügy van! a szélső baloldalon.) annál is inkább, mert 1935. óta az elsőrendű szükségleti cikkek indexé 15%-kal emelkedett. A konjunktúra rendesen azt jelenti, hogy az árak felfelé mennek, azonban a konjunktúra ennek a társadalmi rétegnek azt jelenti, hogy fizetése fokozatosan és állandóan csökken, ennélfogva méltányos lenne ennek az adónak a leszállítása. (Esztergályos János: A leghitványabb adónemek egyike! — Kertész Miklós: Minden oldalról kérték, tehát nem törölték el!) A Magánkereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete a következő táviratot küldötte Fabinyi pénzügyminiszter úrhoz (olvassa): »A hivatalos adatolk szerint a magánalkalmazottak fizetése 1929. óta 21%-kal csökkent, a létfenntartási költségek az utolsó 2 évben 15%-kal emelkedtek. Ennek alapján mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy az alkalmazotti különadóról szóló törvényes rendelkezések hatályon kívül helyezése iránt intézkedni méltóztassék.« Ez a távirat elment, s ha megnézem a költségvetést, akkor megállapíthatom, hogy a tavalyi 24 millió előirányzással szemben most ismét 24 millió van előirányozva erre az adóra, ennélfogva a magántisztviselőknek ez a kérelme meghallgatást nem nyert. Talán vigasztalásul szolgálhat a kormánynak az az ígérete, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyait rendezni kívánja, (Kertész Miklós; Majd elválik!) a munkaidő