Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

412 Áz országgyűlés képviselőházának • működését 1936 június 26-ától kezdve és ez óv, első három hónapjában, körülbelül április elejéig be is fejezték munkájukat ezek a bizottságok, A miniszter úr kiadta a rendeletet, amely szerint a munkaidő április 20-ától kezdve 48 óra ,.. (Gr. Festetics Domonkos: Május 10-től!) Igen, de akkor jelent meg a hivatalos lapban. Már most azok a gyárak, amelyek erre felkészültek, erre be is rendezkedtek, azokban pedig, amelyek nincsenek felkészülve, éjjel-nappal dolgoznak a szerelők, hogy felkészüljenek arcra az időre, amikor a 48 órás munkaidő életbe lép. A munkások joggal várták, hogy ha a bizottságok munkájukat befejezték, a munkaidő megrövidítésének életbeléptetésével egyidejűleg életbe lépnek a bizottságok által megállapított munkabérek is, mert ha ez nem történik meg, akkor előáll az az eset, hogy leszállított munkaidő mellett a régi munkabérek maradnak meg s mivel 56 órai munkának a keresetéből sem tudtak megélni, nem fognak tudni tehát megélni 48 órai munkaidő keresetéből sem, mert hiszen lényegesen kevesebbet keresnek, mint azelőtt. Mi történt? A bizottság egypár szakmában egészen jelentéktelen esetekben szótöbbséggel döntött s az így összehozott döntés kissé magasabb munkabéreket hozott ki. Erre a miniszter úr kijelentette, hogy ilyen körülmények közt nem hajtja^ végre a munkabérmegállapító .bizottság döntését. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hát ezt honnan tetszett venni? — Gr. Festetics Domonkos: Ez egy rossz progncsztikum!) Ma délutánra összehívták a munkabérmegállapító bizottságokat és ott természetesen a miniszter úr megbízásából kellő kioktatásban fognak részesülni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem! Alapos tévedés!) A helyzet^ az, hogy egyelőre nem hajtják végre a bizottságok határozatát, mert mint illetékes helyen kijelentették nekem: a miniszter úr neon hajthat végre olyan határozatot, amelyben olyan kiugrások vannak, mint például a festőknél. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem erről van szó. Nem lehet rokoniparágakban különböző munkabéreket megállapítani! Ezt kell összeegyeztetni! Rosszul méltóztatik informálva lenni) Én egészen jól ismerem a dolgot. Átnéztem az egész anyagot, 5 filléres különbségek vannak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Na hát akkor!) De állítom, hogy ennél sokkal komplikáltabb jogi és pénzügyi kérdéseket 24 óra alatt megoldhat a kormány,^ ha^ megvan benne a jóakarat. Itt 60.000 munkás és nnuinkásnő sorsáról van

1 szó. akik szemben állanak a textiltőkével, — amely tőkének nincs oka panaszkodni, hogy nem keres ebiben a konjunktúrában, mert bőven keres — és ha már ezek a textilmunkabérmegállapító bizottságok bizonyos szakmákban hoztak határozatot, azokat tessék végrehajtani. Amenynyiben volnának kinövések, — én nem látok olyan nagyokat — azokat rendeleti úton lehet módosítani. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Rendeleti úton nem lehet módosítani, mert a felhatalmazás másképpen szól!) De nem lehet azt sem megtenni, hogy az elintézést kitolják ad graecas calendas, mert ez izgalmat okoz a textilmunkások között és nem is jó fényt vet a minisztérium szociálpolitika érzékére. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A bizottság határozatán én nem változtathatok!) Azonkívül még egyet. A vidéki földbirto95. ülése 1937 április 3Ö-án, pénteken. kosság meglehetősen erős hajszát indított ennek a .bizottságnak a munkája ellen; az ő főérvük az volt, hogy nem szabad a textilgyárakban olyan heréket engedni, mint amilyeneket a bizottság megállapított, mert akkor a vidéken a napszám felszökik. Ez érthető is, mert tessék csak elképzelni, a vidéken egy fiatal leánynak korai kapálásért 40 fillért adnak egy napra. Hát a textilgyárakban még sem lehet 40 fillér napi munkabérért dolgozni. (Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen- — Bárczay János: Nálam is vannak napszámosok, akik sokkal többet kapnak!) Ha volna rá időm, megmutatnám a Mezőgazdasági Kamara hivatalos értesítéséből, hogy a legtöbb munkabérmegállapító bizottság a leányok imfunkaibérét nem egy járásban 40 fillérben állapította meg. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem kell rémképeket látni!) Ez nem rémkép, ez így van. Azoknak a textilgyáraknak a munkabére, amelyek az Alföldön s a Dunántúl mezőgazdasági vidékein vannak, természetesen kihat az alacsony és siralmas mezőgazdasági munkabérekre és éppen ezért kérem a miniszter urat, hogy legyen kemény gerincű. Hogy a vidéken éhben a tekintetben milyen állapotok és felfogások vannak, arravonatkozólag csak egyet vagyok ibátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani., Az elmúlt ősszel nagyon sokat esett az eső és így a cukarrépaszedés bizony meglehetősen nagy nehézségekbe ütközött, úgy, hogy nem minden munkás vállalkozott erre a munkára. A munka azonban sürgős volt s ezért egy pár fillérrel felemeltettek a bérek és pedig Békés megyében, mondd és írd 1 pengő 40 fillérre emelkedtek a bérek. Ezért Békés megye alispánja, Márki Barna a közigazgatási biozttság ülésén már félreverte a harangokat, azt mondván, (hogy hihetetlen mértékben emelkednek a munkabérek s ebben már a munkahéruzsora jelét látta, vagyis azt, hogy a munkások kiuzsorázzák a szegény földbirtokosokat, mert répakapálásért egy pengő 40 filléres munkabért mertek kérni. Természetes, hogy amikor az ilyen felfogású urak a textilgyárakban megállapított munkabéreket látják, megijednek, mert félnek attól, hogy ezek a bérek hatni fognak a mezőgazdasági munkabérekre. Egyáltalában az a felfogásom, hogy szociális kérdésekben, munkahérkérdésekben a vidéken élő úri társadalmat egy kissé fel kellene világosítani, mert tudatosan, vagy öntudatlanul, de mindig annak a pártjára állanak, aki leszorítja a munkabéreket és amikor egyes miniszteri intézkedések végrehajtásáról van szó, akkor a vidéki urak részéről a legnagyobb ellentállást kell tapasztalnunk., A miniszter úr azt mondja,, hogy gondoskodik intézkedésről, ha megtudja, mit csinálnak a munkásokkal. Peyer képviselőtársam már felemlítette, hogy a sütők éjjeli munkájának tilalmára vonatkozó - rendelkezéseket csak az tartja be, aki akarja, mert a közigazgatás az esetek 99%-ában nem tudja rászorítani a pékmestert arra, hogy ezeket a rendelkezéseket betartsa. A fővárosban a rendőrfőkapitányság azt a tanácsot adta, hogy a munkásság önvédelmi szervezete erejével szorítsák, rá a^ munkáltatókat arra, hogy tartsák )be a törvényt,, mert a közigazgatás teljesen csődöt mond ilyen r esetekben. Ennek az alacsony mukabérnek és nem utoljára anak a mukaerőkiuzsorázásnak, amelynek példáit az előbb itt (bemutattam, a következménye Magyarországon a fogyasztás erős csökkenése. Egy 1934-ből