Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-205
Az országgyűlés képviselőházának 205 liót fáradságos munkájukkal, agyukkal, testükkel, lelkükkel előteremtették. Azt mondja az államtitkár úr: a munkabár úgy fedezze a munkások lakás-, élelem- és ruházati szükségletét, hogy helyzetük ne legyen nyomasztó. Hát ez nagyon szép mondás, de meg kell állapítanom, hogy ez a mérnök urak felé is csak szólam marad, mert a mérnök éppúgy alkalmazottja a vállalatnak,, mint a munkás; a kapitalista termelési rendszerben a mérnököt éppúgy kizsákmányolják, mint a munkást, ő is csak egy apró kereke annak a szervezetnek, amelynek végeredményben csak egy célja van: kipréselni a profitot a munkásból, a tisztviselőből, a mérnökből és a fogyasztóból, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azoknak a javára, akiknek a világon semmi más közük sincs a vállalathoz,, mint az, hogy a pénzt adták bele. Mindez a Mamonnak, az arany borjúnak a körültáncolása. (Esztergályos János: Hát a munkásnak és a tisztviselőnek nem szabad többet kapni a munkája után csak annyit, amennyi a mindennapi életet fenntartja? Érdekes! Vida Jenő próbáljon egyszer olyan összegből megélni!) T. Képviselőház! Sokat hallunk ezeken a diáktáborozásokon a már nagyon erősen szakállas diákoktól arról is beszélni, hogy a tőkét keresztény és nemzeti szellemben kell telíteni, vagyis a tőkét keresztény ós nemzeti szellemnek kell áthatnia, mert addig nem lesz Magyarországon boldogság, amíg a zsidó tőke arnoralitása, a zsidó tőkének a nemzet testétő 1 . idegen volta megfertőzheti az egész magyar közvéleményt. Én nem akarom azokat a szép gömbölyűre esztergált frázisokat mind elmondani, ebből tehát csak annyit, hogy a kizsákmányolás tekintetében a zsidó és a keresztény tőke és t tőkés között semmiféle különbség sincs. -Nincsen különbség azért, mert ha összehasonlítom a híres Silberpfennig Jüdel lódengyáros, Ofsej Roches textilgyáros és a hozzájuk hasonló urak tevékenységét nagyon konstruktív keresztény gyárosokkal, akkor a ki zsákmányolás tekintetében semilyen különbséget nem látok. Ofsej Eoches és Silberpfennig Jiidel a legszemórmetlenebbül zsákmá nyoljak ki azokat a munkásokat, akiket a gazdasági kényszerűség üzemükbe behajt. (Esztergályos János: Például mint Perczel Bóláék Bonyhádon!) Emiatt! rendkívül nagy a felháborodás, különösen a kormánylapokban is nagy betűkkel írják, hogy: »Igy csinál a zsidó tőke a keresztény munkásokkal*. Ádv'a van egy vidéki gyár, tulajdonosa igen keresztény, konstruktív ember, a család talán háromszáz évre visszamenően árjákból áll — tovább nem tudtam a családfát követni (Esztergályos János: Például Perczel Béla!) A fizetés ennél az úrnál 10 órai munkaidőnél a lányoknál 4 pengő hetenként, kisebbeknél Ö és fél pengő vagy 4 pengő, a férfimunkásokhál pedig legfeljebb 6 pengő. Ezenfelül ez az úr disznókat is hizlal s ezeket főleg a saját munkásaival öleti le. Jaj annak a munkásnak és munkásnőnek, aki nem nála vásárolja a disznóhúst! Megköveteli, hogy legalább egyszer egy héten az ő levágott dísznaiból vegyenek húst. Itt egy olyan városról van szó, amelyben 7000 agrárproletár él a legkétségbeejtöbb nyomorúságban, akiknek gyermekei a gazdasági kényszer folytán kénytelenek ennek az embernek a gyárát benépesíteni. De itt van egy másik eset, nem is messzire . ülése 1937 április 30-án, péntekén. 41 i Budapesttől, Soroksáron. A legrégibb ipartörvény Magyarországon — ha nem tévedek — az 1870-es évekből származik, szigorúan megtiltja a »Truek-rendszert«, vagyis azt, hogy a munkáltató nem kurrens pénzzel fizeti ki a munkásait, hanem bádoglapocskákkaL amelyekért a munkás bizonyos helyeken árut kap. (Esztergályos János: Jancsi-bankó!) Soroksáron egy meglehetősen nagy kötélverő üzem dolgozik. A tulajdonos egyik sógora hentes, a másik krájzleros. A tulajdonos konstruktív férfi. jó keresztény és már legalább 3 milliméterre lekoptatta a soroksári templomban Jézu» urunk kis lábujját. Először is siralmasan rósz szül fizeti a munkásait, akkordba dolgoztatja. .„ Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a vallási kegyeletet sértő kijelentésektől tartózkodjék. Malasits Géza: Nem állott szándékomban senkinek a vallási kegyeletét megsérteni, csak arra akarok rámutatni, hogy ilyen jó keresztény embernél a munkaidő milyen hosszú és a kereset milyen alacsony. Néha a legrettenetesebb erőfeszítéssel lehet csak tízórai munkaidő mellett naponta 4 pengőt keresnie egy kötélverőnek. Aki ezt a munkát ismeri, az tudja, hogy nem könnyű munka. Aki nem tudja a 4 pengőt 10 óra alatt megkeresni, az addig marad ott, míg meg nem keiresi. Ez az úr a fizetés egy részét utalványokban adja ki, amelyeket egyik vagy másik sógornál lehet beváltani. Ilyen példát tueatszámra tudnék felhozni. (Esztergályos János: Miért tűrik ezt a hatóságok? — Gr. Festetics Domonkos: Tessék feljelenteni! — Esztergályos János: A hatóságnak tudnia kell ezt! — Gr. Festetics Domonkos: Honnan? Tessék feljelenteni. Mindjárt intézkedik!) A kizsákmányolás tekintetében tehát nincsen keresztény tőke és zsidó tőke, csak tőke van, amelynek természetéhez tartozik az, hogy kizsákmányolja azokat, akik akár mint fogyasztók, akár pedig mint munkások, karmai közé kerülnek. T. Képviselőház! Nagyon örülök, hogy az iparügyi miniszter úr itt van, mert meg akarom kérni valamire, ami meglehetősen nagy izgalmat váltott ki az érdekelt munkásságban. Méltóztatik tudni, hogy a textilipar közel 60-000 munkást és munkásnőt foglalkoztat. Annakidején a miniszter úr a szükséges görögtüzek meggyújtása mellett kijelentette, — még a múlt esztendőben volt — hogy egymásután fogja kinevezni a textiliparban a bérmegállapító bizottságokat. Ezek a bérmegállapító bizottságok haladék nélkül hozzáfognak a munkához, meg fogják állapítani a béreket és ezzel párhuzamosan életbe fogja léptetni a miniszter úr a 48 órai munkaidőt. A textilgyárosok idejekorán kapván a figyelmeztetést, úgy rendezték be üzemüket, hogy a munkások 48 óra alatt se termeljenek kevesebbet, mint azelőtt 60—62, vagy 56 óra alatt, amennyi akkoriban a munkaidő volt. Nekem egy textilgyári műszaki igazgató jelentette ki, hogy: jöhet a miniszter úr a munkaidő megrövidítésével, leszállíthatja azt akár 40 órára, erre el vagyunk készülve, nem fogunk akkor sem kevesebb molinót* termelni a gépekkel, mint azelőtt. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az nem baj, csak rendes bért fizessenek!) Várjunk egy kicsit a bérekkeL Kilenc bizottságot nevezett ki a miniszter úr ós ebből nyolc bizottság elkezdte fokozatosan 57*
