Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

396 Az országgyűlés képviselőházának nyékére törekszenek. Amennyire a kormánynak hatalmában áll, prémiumokkal és adókedvezményekkel hozzá kellene segíteni az ipart ahhoz, hogy vidéken is építsen gyárakat: így a vidéken is lehetne biztosítani munkaalkalmakat. Sajnos, az erőforrások, a nyersanyagok, természeti kincsek, olaj stb. feltárása nem olyan nagymértékű, hogy itt óriási lehetőségekről lehetne beszélni, mindenesetre azonban el kell követni mindent abban az irányban, hogy az ipari decentralizáció bármilyen kis mértékben is, végre megvalósuljon és így minél töb bszegény ember jusson munkaalkalomhoz. Azt kell mondanom, az Isten szerelmére, ne méltóztassék felengedni a falusi ifjóságot Pestre. Talán még soha meg nem rohantak bennünket annyira a földmívesifjúság részéről éppen úgy, mint az ipari ifjúság részéről, hogy helyezzük el őket a fővárosban. Ennek oka részint a falusi munkanélküliség, de az is, hogy csábítja őket a kedvezőnek látszó kilátás, hogy valamiképpen bejussanak a városi és állami közüzemekhez. Budapestnek tömérdek közüzeme vaa. Itt van a Beszkárt, az autóbuszüzem a köztisztasági, közélelmezési és sok más közüzem. Mindez, mint reménység áll a falusi fiatalember előtt, viszont az ideözönlés megfosztja őket a honi talajtól, kivonja a családi' fészekből, megfosztja a családot, s öreg napjaikra a szülőket támogatóiktól. A fővárosban lézengve tölti az a fiatalember az időt, közben elveszti munkakészségét, munkaszeretetét és nem sok jó vár rá. Tehát minden módon munkaalkalmat kell teremteni és a Budapestre özönlést valamiképpen meg kell akadályozni. Ezzel kapcsolatosan főleg a családi munkabér problémája merül fel. Sok helyen a kormányzat valósította ezt

1 meg jó példával járva elöl. Igen nagy örömmel konstatáljuk ugyanis a lapokból azoknak a közületeknek tevékenységét, amelyek a családi munkabérek útján szintén hozzájárultak a falu szociális helyzetének könnyítéséhez. így nemrégiben olvastam az esztergomi főkáptalan rendeletét, amely a személyzet részére mindenütt elrendelte a családi bérek kifizetését. A napokban olvastunk a »nádori normá«-ról, amellyel József királyiherceg rendelte el az egész birtokán a nádori bérnek a családos szegény . munkásrétegek számára való kifizetését. A családnak az egy befűzéséhez, — és benne a legdrágább értéknek, a gyermeknek — az eltartásához és neveléséhez nemcsak az anyagi feltételek megteremtése szükséges, jogi biztosítékokra is szükség van. Szomorúan kell megállapítani ugyanis a tapasztalható nagy ziláltságot a családi élet belső berendezésében. Talái? a jogi keretek szigorításával is lehetne itt segíteni. Az ember naponta olvas eseteket az újságokban — némely újságban minden nap van ilyen csemege, amelyek a házasság ziláltságáról szólnak. Ezekből a cikkekből megtanulják az emberek hogyan lehet a házasságot mindenféle üzelmek céljaira, üzletek kötésére felhasználni. Azért említem fel a jogi keretek szilárdságát és biztosítását a házasság belső életében. Talán hozzátehetném t ehhez a házasság szentségi voltának sürgetését is. A család a társadalom legkisebb sejtje, amelynek egészségétől az egész társadalom és a gyermekek boldogsága függ. Mindez a házasság szentségi jellegének oiztosításán múlik. A házasság szentsége a legmaradandóbb és a legigazibb 205. ülése 1937 április 30-án, pénteken. erőforrások megnyitása, az a sziklatalaj, amelyre biztosan építeni lehet. Nem az én feladatom ezt emlegetni, hiszen az ország első zászlósura, a hercegprímás ő eminenciája ismételten a kormányzathoz fordult a házasság szentségi jellegének minél sürgősebb biztosítása érdekében. Utalok a külföldi példákra. Nemrégiben olvastuk a fascista nagytanács határozatát, amelyben szó van a legalább négygyermekes családokról. S midőn a fascista vezérnek feltették azt a kérdést, hogy a mai gazdasági rendben talán a természet is azon dolgozik már, hogy ne sok gyerekkel megáldott családok legyenek, akkor azt felelte rá, hogy ennek ellenére is meg kell próbálni. Ezért rémülettel olvassa az ember azokat a híreket, amelyek a házasság szétziláltságát iparkodnak elősegíteni. Nemrégiben egy könyv jelent meg a külföldi, a nyugati piacon, amelyben egy vezető államférfiú — szokatlan ez egy idős államférfiútól — a házasságról s az ifjúkori szerelmekről írt, és azt iparkodik bebizonyítani nemzete előtt, hogy akkor lesz csak jó a házasság, ha az ember fiatal korában és férfikorának elején már virágról virágra szállt — ez van a könyvben leírva — és csak azután köti meg a házasságot. Nos akkor az a házasság gyermektelen házasság lesz, Hol van ekkor egy nemzet egészségének és jövőjének biztosítéka? Ezért mély tisztelettel kérem ia kormányzatot a családi élet, illetőleg a házasság jogi és szentségi biztosításának mielőbbi végrehajtására. Nem mulaszthatom el, hogy még fel ne hívjam valamire az igen t. kormányzat figyelmét. Szintén nem elsősorban az én feladatom és kötelességem, s megbízásom sincs rá. Ez az eucharisztikus esztendő. Az eucharisztikus esztendő már ebbe a költségvetési évbe esik. Először talán a magyar katolikusoknak igen nagy ünnepe ez, de Magyarország ünnepe is, mert az eddigi tervek és hírek szerint körülbelül" százezer külföldi fog ebben az időben Magyarországra jönni, hog-y hitet tegyen a ke; resztény, az evangéliumi szellem gyakorlati megvalósítása mellett. Mondom Magyarország ünnepe is, mert az ünnep egybeesik az apostoli alapító királynak, Szent István életének és halálának kilencszázéves jubileumával. Ezekből az okokból említettem fel az eucharisztikus esztendőt. Az ideözönlő idegenek Magyarországon látni fogják azt, hogy Budapestnek gyönyörű panorámája van, amely a világon vagy talán Európában első vagy második helyen áll. Élvezik majd a párját ritkító magyar vendégszeretetet, s élvezni fogják a magyar föld terményeit, gyümölcsben, szőlőben, borban és virágban, talán nem utolsó kötelessége a magyar nemzetnek ezzel az évvel kapcsolatban az eucharisztia gondolatának megfelelő eredményt felmutatni, hogy a magyar állam berendezését és életét, annak szépségét is élvezze az a százezernyi ideözönlő idegen. Az eucharisztia, az eucharisztikus gondolat pedig nem jelent mást, mint a szegény, a nyomorgó, az elhagyatott, a számkivetett, a kitaszított, a bűnös emberért való önfeláldozást és szeretetet. Nemcsak azt az evangéliumi szeretet, amely azt mondja: »Szeresd felebarátodat, mint tennmagadat«, hanem azt a többszeretet, amely arra adott példát az eucharisztiában: szeresd felebarátodat önmagadon felül, saját magadnak a kereszt halálba való menésével. Ez az év nagy erkölcsi erőforrás arra, hogy a szociális átváltozás, az ország szociális reformra szoruló szegény ember tömegének felemelése ebben az