Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

Az országgyűlés képviselőházának 205. egyén egészséges élete. Éppen ezért igen nagy örömmel kell köszöntenem a belügyminisztérium állandó és szívós munkáját, amelyet a preventív intézkedések végrehajtásával e téren kifejt, a. betegségek terjedésének és elharapódzásának meggátlásával és annak a törekvésnek terjesztésével, hogy az ember ne legyen beteg, hanem egészséges maradjon. Az az intézkedés, amellyel a községi orvosokat mentesíteni kívánta az elfoglaltság alól, s őket teljesen csak a közönség egészségügyi gondozásának minél fokozottabb végrehajtására utalta, örvendetes és igen nagy segítség a falusi nép és az egyszerű szegény < ember szociális reformjának megoldását illetően. Ha itt valamire még ki kell terjeszkednem, az a népbetegségek közül a legszomorúbb magyar betegség, — amelyet magyar specialitásnak is nevezhetnénk — a tuberkulózis, a tüdőbaj. Nincs elég erő, nincs elég segítség, nincs annyi pénzügyi forrás, erkölcsi erő és társadalmi segítség, amelyet fel ne kellene használnunk, hogy a magyar közéletből a magyar népbetegségek területéről ezt a rettenetesen pusztító — főleg az Alföld népét veszedelmesen pusztító — népbetegséget csökkenteni m tudjuk. Nem a nagy és gyönyörű szanatóriumokra gondolok itt elsősorban. Tudom, hogy azok a szanatóriumok kitűnően megoldják a maguk feladatát. Sajnos, azonban egy szanatórium felállítása és fenntartása horribilis anyagi áldozatokba kerül és csak igen kevés ember juthat hozzá, hogy szanatóriumban kezeltesse magát. És éppen az a szomorú, hogy a nagy, gyönyörű szanatóriumokban való kezeléshez épfjen nem a szegény ember és talán nem a leginkább rászorult beteg ember jut hozzá. En mély tisztelettel kérem a belügyi kormányzatot, hogy a tüdőbetegségek preventív gyógyítása terén sürgesse és állítsa fel azokat az intézményeket, — nem szanatóriumokat — ahol napi egypengős költséggel a falu legszegényebb népét, a családnak és nemzetnek legdrágább értékét, a magyar fiatalságot, a magyar gyermeket lehet menteni még idejében a tuberkulózis végső veszedelmétől. Menteni azáltal, hogy elvonjuk abból a környezetből, amelyben állandóan megfertőzik, menteni azáltal, hogy pihenést adunk neki és menteni azáltal, hogy jobb táplálkozást adunk annak a tüdővész következtében elsőrangú táplálásra rászoruló beteg gyermeknek. (Reisinger Ferenc: Fel kell emelni a kereseti lehetőséget, ez a legbizto sabb mentés!)' Úgy van, s rá is térek mindjárt arra, amit méltóztatott mondani. Az anyagiak szempontjából — az egészség és az élet biztosítása után — legfontosabb az anyagi javak forrásának, a munkaalkalmaknak teremtése.. (Ügy van! Ügy van!) Erről már nagyon sokat beszéltek nemcsak ebben az országban, hanem mindenütt a világon. Én a következőket kérem az igen t. kormányzattól. A munkaalkalmak területén kérem először a közmunkák minél előbbi sürgős ós pedig minél nagyobb területen való megindítását, különösen az Alföld területén, ahol — amint mondottam — olyan hatalmas távolságok vannak, hogy 30—40 kilométerre esnek egyes tanyák a községtől. Ügynevezett lebegő tanyarészek is vannak. Amikor ugyanis a régi gazdaságokat felparcellázták, messze a községtől kaptak ezek a szegény, nincstelen cselédek a nagybirtokból egy kis területet, s egy kis házacskát. Mire tehát hazaérnek a munkából vagy amikor 'munkahelyükre mennek, azt mondják, hogy a lehegőből jönnek, vagy oda ülése 1937 április SO-án, pénteken. 395 mennek, mert tényleg már maga az út is lihegtető és kimerítő az egész napi munka keservén kívül. A közmunkák megindítását kérem tehát főleg ezen a területen és kérem ezeknek a közmunkáknak főleg ezeknek az, embereknek helyzetén való javítására irányuló felhasználását. T. Ház! Igen nagy örömmel üdvözlöm a kormányzatnak azt a tervét, hogy kormánybiztost óhajt kinevezni az Alföld csatornázásának és fásításának végrehajtására. Amint a költségvetésből látom, egymillió pengő van szánva ennek az akciónak a végrehajtására és amint az ember az újságokból tudja, talán olyan ember kerül a kormánybiztosi pozícióba, akinek ez szívügye és akinek minden idegszála, minden gondolata beleevődött már ennek a problémának végrehajtásába. Minden reményünk megvan tehát arra, hogy a kormánybiztos ezt az igen nagytömegű közmunkát biztosító alföldi problémát mielőtt meg tudja majd oldani, a technikai előkészületeket össze tudja egyeztetni a meglévő anyagi segítségekkel, vagy elő tudja teremteni a szükséges anyagi fedezeteket a technikai eszközök megvalósításához. A közmunkák után talán legyen szabad kiterjeszkednem egy másik közmunkát adó rétegnek, a szőlősgazdák rétegének támogatására is. .A falusi lakosságnál a szegény ember munkaalkalmat egész esztendőben leginkább a szőlősgazdánál kap. Kora tavasztól késő őszig foglalkoznak az emberek künn a szőlőben és minthogy az Alföld igen nagy területe szőlőművelés alatt áll, igen sok ember munkaalkalmának biztosításáról van itt szó a szőlősgazdák megsegítése, terményeik eladási lehetőségének kieszközlése és a szesznek borból való kifőzése révén. Igen nagy örömmel látom a kormány tervezetéből, hogy jön a hegyközségi javaslat, amely ezeket a problémákat majd mind megoldja, remélhetőleg a szőlősgazdák uninél nagyobb megkönnyítésére. Különösen örömmel láthatjuk a kormányzatnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a tervét, hogy borközpinoóket fog felállítani. Ez igen nagy segítségére lesz a falusi gazdáknak. Segítség először azért, mert — mint a tavalyi nagy termés példája bizonyítja, amikor is nem kapott a gazda hordót — nagy jelentősége van annak, hogy majd tárolni tudja borát a gazda, és segítség azért, mert a bort beviszik majd az állami közraktárakba és közpincékbe, ahol előleget folyósítanak az illető részére. A jövőben tehát nem lesz kitéve a gazda annak a veszedelemnek, hogy rögtön szüret után potyán, egypár fillérért, 2—3—4—5 fillérért, vagy még kevesebbért kell elpazarolnia a mustját, mert hordó hiányában nem tudja azt megtartani és nem tudja hova szállítani. Igen nagy segítség lesz ez a gazdáknak főleg az Alföld területén azért is, mert az állami kezelés és felügyelet valóban szakszerű, tehát szakszerűen kezelik a bort. Ehhez még hozzáteszem azt is, hogy a borkezelés alkalmával állami kezelésnél lehetőség adódik minőségtípusok felállítására s így, ha az alföldi gyenge borok állami kezelés mellett csoportosíttatnak, 2000 vagy talán 5000 hektoliter egytípusú, egyfajta bor áll majd rendelkezésre. Ezzel, azt hiszem, igen nagyban megkönnyítjük a borértékesítést és általában biztosítjuk az évi munkát a szőlősgazdaságokon keresztül a szegény falusi munkásság számára. A harmadik ilyen munkaalkalom özerzési lehetőség az úgynevezett ipari decentralizáció. Sajnos, azt hiszem, itt nincs tág tere a segítésnek. Az ország gyáripari vállalatai ugyanis mindenképpen a fővárosba és a főváros kör55*