Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

394 Az országgyűlés képviselőházának í T. Ház! Ezzel kapcsolatos a leventenevelés is. Igen nagy örömmel látjuk azokat a falvakat, ahol a papság, tehát az egyházak, a tanítók, a levente-főoktatók, a levente-oktatók és a levente-hatóságok együttműködése következtében nemcsak a gyakorlati kiképzés, de a hazafias szellemben való nevelés és az erkölcsi erők közlése igen gyönyörű eredményeket hoz. Itt főleg az egyházak együttműködésére, együtt való dolgozásának lehetőségére akarom az egyházak és az illetékes hatóságok szíves figyelmét felhívni és arra, hogy a neveléssel kapcsolatban az erkölcsi nevelést, az erkölcsi erők adását se hanyagoljuk el. Hiába adunk mi elméleti ismereteket, hiába közöljük a hazafias nevelési elemeit a faluval, ha megfelelő erőforrásokat nem nyitunk a falu lakossága lelkében. A leventeoktatás után a népművelés területén felvetődik a falunevelés, a faluvezetés problémája. Itt is nagyon sok és szép példáját látjuk szerte az országban az eseteiknek, amikor a községek vezetői, a papok, a jegyzők önfeláldozó, lelkes, áldozatkész tevékenysége a falut a szociális reformok útján szebb és boldogabb szociális helyzetbe hozta. Hiszen ideálisan olyan szépen elképzelhető ez. A faluban ott van az erkölcsi erőforrás. Ott vannak a papok a szellemi kultúra terjesztésére. Ott vannak a tanítók az iskolánkívüli népművelés terjesztői. Ott vannak a rendnek, a fegyelemnek, a jogrendnek, a békének biztosítékai^ a közigazgatás vezetői. Ott vannak a gazdasági erőforrások megnyitói: a községek jegyzői. Ott vannak a legdrágább isteni adománynak, az emberi élet egészségének a gondozói, az orvosok. Ha a falunak ezek a vezetői elég intelligensek, nem egymás ellen dolgoznak, s nem tagozódnak szét, hanem egymást segítik, akkor a falu vezetés problémája részben már megoldódott. De ha nem segítik egymást, hanem széthúznak, akkor eredményt elérni nem tudnak. Ha azonban úgy a népművelés területén, mint más területen közösen megbeszélik a teendőket s közös haditerv alapján mennek neki a falunak, hogy a falut a szociális átváltozás útján a szociális nyomorúságból kiemeljék, akkor csodákat művelhetnek. (Reisinger Ferenc: Az a baj, hogy nekimennek!) T. Ház! A teendők, a feladatok elméletben igen szépen ki vannak osztva, esak az a baj, hogy az emberi gyarlóság következtében a kezdő lendület, a kezdő energia, a nagy lelkesedés — amellyel elindul egy nagy mozgalom s mire végigmegy a különböző fokokon s eljnt az összes sejtekig, a legkisebb sejtekig, ahol leginkább van szükség segítségre — valahogyan szétmegy, s érvényesülni nem tud. Valahogyan elfogynak az olajcseppek s az óriási erőkifejtés megfelelő gyümölcse végeredményben a falu népénél nem érezhető, önként^ adódik itt a megoldás, amiről már Láng Lénárd igen t. képviselőtársam is megemlékezett: a falu tisztviselőkarának a túlzott munkától való mentesítése, az egyszerű, nagyon sablonos munkától való felmentése. Tényleg, a községi jegyzőknek, akiknek mindent el kell végezniök a közigazgatás területén, — kimutatásokat, leírásokat, Oti.-beadványokat, stb.-t kell szerkeszteniök — végeredményben a falu vezetésére, a falu problémáinak megoldására, a falu nevelésére, a falu embereivel való egyéni foglalkozásra nem igen jut idejük. (Ügy van! Ügy van!)^ Igen helyeslem tehát Láng Lénárd képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy 5, ülése 1937 április 30-án, pénteken. tessék az értelmiségi munkanélküliséget felhasználni a falukban. Az ország területén jegyzői irodákban ezer embert is lehetne foglalkoztatni ezeknek a sablonos munkáknak elvégzésével és így a jegyzők felszabadulnának a faluvezetés és a falunevelés munkájára. A közigazgatási tanfolyamok programmpontjában benne foglaltatik a falunevelés és a faluvezetés problémája, de egészen bizonyosan tudom, hogy benne foglaltatik a falu közgazdasági vezetésének és nevelésének a problémája is. Többször felvetődött már a Ház plénuma előtt, hogy a közgazdasági egyetemet és az akadémiákat végzett fiatalság helyeztessék el a falvakban, mint gazdasági tanácsadó. Tudom, hogy a közigazgatási tanfolyamokon a jegyzők heti 4 órában már ki vannak képezve a szaktanácsadásra, ehhez azonban legyen szabad hozzátennem azt, hogy nem tartom helyénvalónak egészen a fiatalemberekre bízni ezt a területet. Az iskolából kikerült ezek a fiatalok gazdasági szaktanácsadást nem vállalhatnak, hisz nekik maguknak is nagyon sok gyakorlati ismeretre és tapasztalatra van szükségük. Ezeket a fiatalembereket tessék elhelyezni másutt és a meglett, a családalapítás nehézségein túl lévő emberekből, — akik már bebizonyították, hogy önzetlenül, lelkesen, kitartóan és szívósan tudnak a szegény népért dolgozati — tessék kiválogatni a falu gazdasági vezetőit. Ma a protekciót kérő levelek egész tömegével árasztják el a közéleti embereket. Neked csak egy szavadba kerül, — mondják — te mindent meg tudsz csinálni, hát tedd meg. Ne ezeknek a protekciósoknak, hanem az önzetlenül, szívósan, a falu felemeléséért áldozatkészséggel és szociális gondolkozással telített embereknek tessék a tekintélyt, az anyagi bázist és mindazt a tiszteletet megadni, ami csak egy embernek az érdem után megadható. (Helyeslés.) '• T. Ház! A költségvetés tárgyalása során szó esett a politizáló egyesületről is. Az egyesületek azért alapíttattak, hogy a közjót emeljék, erkölcsi, lelki és hazafias nevelést, nemzeti kultúrát, szociális és gazdasági ismereteket adjanak. Arról én nem beszélek, hogy vannak-e vagy nincsenek-e politizáló egyesületek. Bizonyos, hogy vannak aktív vagy megválasztott politikusok, akik csinálnak maguknak egy egyesületet vagy talán beülnek egy egyesületbe a saját politikai ügyük érdekében, ám legyen nekik. De én azt mondom, ha éhben az országban akár az állam, akár a közületek, akár a városok részéről valami csekély alamizsna, adomány vagy teherkönnyítés adható az intézményeknek és testületeknek, adassék azoknak az egyesületeknek, amelyek gyakorlati életükben, a gyakorlati eszmék gyakorlati megvalósítása területén ki tudják mutatni, hogy valóban a szociális felemelést segítik elő s hogy a szociális nevelést, a szegény ember szociális felemelését a praxisban végrehajtják. (Reisinger Ferenc: Ezek a szakszervezetek! — Aníal István: Amelyek nem politizálnak!?) Azok nem egyesületek. T. Ház! Ezek lennének azok a szellemi előmunkálatok, amelyekre szükség van abból a célból, hogy a szociális segítség nagyobb és eredményesebb legyen. Ami az anyagiak területén való szociális segítséget illeti, legyen szabad legelsősorban arra rámutatnom, hogy az ember legdrágább szociális java mindig az