Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

Az országgyűlés képviselőházának 2Ö5. ülése 1937 április 30-án, pénteken. 391 elfogadják a nagybirtok könyvvezetésének hiteleseégét, akkor tessék elfogadni a kisgazdák adóbevallását is. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Sajnos, az idén az egész vonalon felemelték a kisemberek, a kisbérlők vagyonadóját, jövedelemadóját, kereseti adóját tekintet nélkül arra, hogy milyen bevallást nyújtottak be. (Fábián Béla: Pedig tagadták és azt mondták, hogy nem igaz egy szó sem belőle, amikor én ezt először felhoztam. Aztán kiderült, hogy igaz az egész!) Az adótételeket tehát minden vonatkozásban felemelték. Tessék itt egyforma arányban eljárni a íkis- és nagy emberekkel szemben (Fábián Béla: Más a beszéd és más a gyakorlat!) és inkább a nagyok viseljék a terheket, ahogyan ezt ma minden oldalról hangoztatják. Ha a nagyobb gazdasági terület szép lassan elaprózódnék, ennek mindenesetre kedvező hatása lenne az országban. Éppen ezért újra rendezni kellene a vámkérdést is. Egyszerű ember nem tudja elhinni azt, hogy ha vámleszállítással nagyobb teret engednének a külföldi iparcikkek, a vas, a bőr, a szén stb. behozatalánál, akkor ne lehetne módot találni arra, hogy a mezőgazdasági termeivényeket magasabb áron (kiszállíthassuk. Elismerem, hogy az állatexport terén ma némileg kedvezőbb a helyzet, de nagyon nagy bajok vannak például a borexport terén, sőt nagy nehézségek vannak a tejtermékek exportja körül is. A vaj és a sajt exportja ma teljesen megakadt, úgyszintén a tojás-, a baromfiés a gyümölcs exportja is. Ezen a téren a kormánynak igen nagy munkát kell még végeznie az export megkönnyítése érdekében. Az országban sok szó esik a munkanélküliség leküzdéséről. Ha ezen a téren a kormány eredményeket ér el és a mezőgazdasági export fokozódik, akkor nagyon sok új munkaalkalom keletkezik az országban. T. Képviselőház! Különösen a közigazgatás terén lehetne még munkaalkalmakat teremteni. Az elmúlt esztendőkben a túlzott takarékoskodás jelszava alatt a községekben az állások számát annyira csökkentették, hogy ma a legszükségesebb munkaerők sem állanak rendelkezésre. A nagyobb községek jegyzői irodáiban, ahol régebben 3—4 munkaerő volt ma csak egy-két munkaerő van, úgyhogy képtelenek a munkájukat elvégezni. Pedig ezzel nem sok kiadást takarítanak meg és még azt a keveset is, amit egy írnoki állás be nem töltése által megtakarítanak, sokszor felesleges kiadásokra kénytelenek fordítani, mert egyszerűen rájuk parancsolnak a községekre, hogy ilyen vagy olyan egyesületekhez vagy más célokhoz ennyivel és ennyivel kell hozzájárulniuk. Úgy, hogy majdnem azt lehetne mondani, hogy a községekre vonatkozólag az autonómia teljesen megszűnt és a jegyző ma már egy felülről dirigált báb. akinek azt a munkát kell elvégeznie, amit felülről adnak neki és legkevésbbé a saját községe ügyeivel foglalkozik. Á jegyzőnek s az egész elöljáróságnak a legkevesebb ideje marad községük ügyeinek adminisztrálására; ehelyett iktatnak, adót kezelnek, végrehajtanak, az Oti. helyett kézbesítenek és néha hetekig, sőt hónapokig hasonló, nem rájuk tartozó dolgok végzésével vannak elfoglalva, úgyhogy sokszor csak a miMika befejezésével tűnik ki, hogy felesleges munkát végeztek. A községekben tehát nagyon sok új munkaerőt lehetne elhelyezni és teljesen igaza van pártunk' vezérének, Eckhardt Tibornak, amikor azt az álláspontot foglalja el, hogy a fiatalság egyrészét a falvakba kell vezetni, ahol munkahelyet találnak, ahol a nép, a nemzet érdekében hasznos működést fejthetnek ki. Ez igen nagy probléma, amelyet az ország érdekében feltólenül meg kell oldani. Itt rá kell mutatnom a protekcióra is, amely ma az, állások betöltésénél uralkodik. Már a középiskolában is az a helyzet, hogy lehetőleg igyekszenek a falusi emberek, a gazdák gyermekeit visszaszorítani, s elsősorban a tisztviselők és a többi társadalmi rétegekhez tartozók gyermekeinek jövőjét biztosítani. Mi, akiknek a falvakban befolyásunk van, igyekszünk rábeszélni az embereket arra, hogy gyermekeiket ne neveljék közpályákra, mert ott annak következtében, hogy mindenki az állam szekerére akar felkapaszkodni, s mindenki nyugdíjas állami állást akar elérni, óriási zsúfoltság van. Pedig ma már az állami tisztviselők sincsenek abban a kedvező helyzetben, amiben néhány évvel ezelőtt voltak, amikor az élelmicikkek olcsósága következtében még a legkisebb fizetésű tisztviselő jövedelmének vásárlóereje is olyan nagy volt, hogy nem cserélt volna egy módosabb földbirtokos jövedelmével sem. Ma azonban annak ellenére, hogy ez az arány a mezőgazdasággal foglalkozók javára megjavult, még mindig megvan a törekvés arra, hogy mindenki fix állásba jusson. (Ra* kovszky Tibor: Sóik a gyermek, kevés a föld.) Sajnos azonban, ma már erre nincs lehetőség, mert amint a most előttünk fekvő költségvetésből is látjuk, a költségvetés kiadásig tételének felét személyi kiadásokra fordítják s ennek a következménye az is, hogy bár jogos lenne az a kívánság, hogy legalább a kisebb fizetésű tisztviselők régi nagyobb fizetését visszaállítsák, ezt nem lehet megtenni. Pedig mi magunk is, akik mindig azt az álláspontot foglaltuk el, hogy a tisztviselői fizetéseket inkább csökkenteni, mint felemelni kellene, indokoltnak tartjuk, hogy az élelmiszerek árának emelkedése következtében legalább a kisebb fizetésű kategóriák régi fizetését állítsák vissza, mert ezek a mezőgazdaság legjobb fogyasztói, ellenben a magasabb kategóriákban, különösen ott, ahol egyes családokban 3—4 dolgozó és fizetéssel bíró van, semmiesetr6 sem járulhatunk hozzá a fizetésemeléshez. (Fábián Béla: Helyes, így van! — Antal István: Nem is akarja senki! — Fábián Béla: Annál jobb!) Ma nagyon sok baj van ezen a téren és éppen e miatt nagyon sokszor hallunk izgatásokról. Ellenben 4—5 éven keresztül, amikor a gazdák állandóan nyomorogtak és lehetetlen helyzetben voltak, senki sem gondolt zavargásra, forradalmi megmozdulásra. Ma a gazdák helyzete némileg javult, de még talán azt sem lehet mondani, hogy megjavult, mert az a fél esztendő, amelyben az arák kissé emelkedtek, még nagyon kevéssel járult hozzá ahhoz, hogy javulásról lehessen beszélni. (Fábián Béla: így van!) Különösen a falusi nincstelenek, a mezőgazdasági munkásság van ma a legszörnyűbb helyzetben, mert a munkabérek távolról sem emelkedtek olyan mértékben. mint a mezőgazdasági termények árai. (Antal István: És az ipari cikkek ára!) Itt különösen a nagybirtoknak lehet szemrehányást tenni, mert a kisebb gazdák inkább megfizetik a napszámost, a nagybirtok ellenben makacsul ragaszkodik a bérmegállapító bizottságok által megállapított napszámbérekhez. (BucMnger