Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

390 Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 1937 április 30-án, pénteken. árak kedvező alakulásának kihatásait, (Ügy van! balfelöl.) mégpedig főleg azért nem, mert •nálunk a gabonaárat aratás után túl alacsonyan minimálták. Hiába hivatkoznak rá a túlsó oldalról és hiába hivatkozik rá a miniszterelnök úr is, hogy minimálás csak lefelé történt, felfelé nincsen megkötve az ár. Aki ismeri a viszonyokat, az tisztában van azzal, hogy. olyan nyomás nehezedik a termelőkre aratás után, hogy a termelőknek legalább 75—80%-a kénytelen a termést mindjárt a cséplőgépből eladni (Ügy van! balfelöl.) mert akkor vádnak esedékessé az összes fizetések, akkor követelik az adót s a bankok azt a hitelt, amelyet a tavasz folyamán nyújtottak a gazdáknak, — így a zöldhitelt, de még a rendes hiteleket is — az ősz folyamán visszakövetelik, új hitelről pedig szó sincs. Ennek következtében kénytelenek a termelők kivétel nélkül, még a nagybirtokosok is, gabonájukat piacra dobni és éppen ennek folytán abban az időben áremelkedésről szó sem lehet. Ezért magasabban kellett volna megállapítani a minimális árakat és a másik oldalon — amint mondottam — el kell törölni a lisztforgalmi adót, mert akkor a gazda magasabb árat fog elérni (Ügy van! balfelől.) és ugyanakkor a fogyasztó még mindig olcsóbban fog hozzájutni a legszükségesebb élelmicikkhez, a liszthez és a kenyérhez. Hangoztatják azt is, hogy a helyzet lényegesen megjavult. Ez részben igaz, azonban a legnagyobb baj nálunk az, — és ez a baj még állandóan fokozódik — hogy nagyon aránytalan a mi országunkban a vagyon- és jövedelemeloszlás és így ez a gazdasági javulás csak egyesek javára van, míg az óriási többség, a polgárság nagy része ebből semmit sem érez, mert — mondom — túlságosan helytelen az országban a vagyon- és jövedelemmegoszlás. A földbirtok fele 1200 ember kezében van. (Antal István: 1145.) Körülbelül ennyi, de van statisztika, amely azt mondja, hogy 1300—1400 ember kezében van; ugyanakkor pedig kimutatták, hogy a lakosságnak több mint a fele. 4,900.000 ember foglalkozik őstermeléssel, földmíveléssel s ezek az ország földbirtokterületének csak a másik felét bírják. A hitbizományi törvény és a telepítési törvény nagyon keveset változtatott ezen a helyzeten, hiszen a telepítési törvényjavaslat indokolása maga is beismeri azt, hogy 20—-25 év alatt körülbelül csak 30.000 holdra számítanak, mint amennyi a kisemberek kezére fog kerülni. Darányi miniszterelnök úr Szegeden is rámutatott arra, hogy a múlt év végéig 10.600 hold földet hasz náltak fel telepítési célokra. Ebben a számban azonban benne vannak a felhasznált kisbirtokok is, hiszen ezt a területet nem mind nagybirtokból hasították ki, mert az elővásárlási jog révén az állam bizonyos olyan területek birtokába is jutott, amelyeknek legnagyobb része kisemberektől származik és így ez a 10.000 hold, amelyet az 1936-os év végéig telepítési célokra felhasználtak, nagyrészt kisbirtokból adódik. (Pesthy Pál: Kisrészt!) Javarészben. Ugyanakkor az a jelenség is tapasztalható, hogy időközben nagybirtokok is keletkeznek és így megmarad az az arány, amely azelőtt volt; nem lesz meg az az eltolódás, amely kívánatos volna az ország és a nemzet érdekében, mert állandóan olvasunk és hallunk nagy birtokvásárlásokról, a bankvezérek, a bányatulajdonosok és hasonlóak állandóan vásárolnak többszázholdas birtokokat és így — mondom — míg a birtokok egy része a kisemberek kezébe kerül, addig a másik oldalon ismét nagybirtokok alakúinak ki. (Pesthy Pál: 500 hold még nem nagybirtok!) A gyáripar és a bányavállalatok birtokvásárlása terén is az a helyzet, hogy egynéhány kézben fut össze a földek birtoklása, ugyanakkor pedig a dolgozó százezrek és milliók nem részesülnek földben. Az utóbbi időben a kereskedelem terén is tapasztaljuk ezt a jelenséget. Ott is az a helyzet, hogy egynéhány szövetkezetnek, egynéhány alakulatnak a kezére jutnak a jól kifizetődő összes exportügyletek. (Antal István: A szövetkezet a kisembereké! A kisgazdáké!) Nem mindig kisgazdák élvezik ennek a hasznát. Az elmúlt évek során már tapasztaltuk a Hangyának és a Futurának működését. Nem akarom teljesen lebecsülni ezeket, ellenben kinn a vidéken nincsenek valami túljó véleménnyel ezeknek a működéséről. Általánosságban mindenütt az a kívánság merült fel, hogy igenis, tessék visszaállítani a szabad forgalmat. Ha ez a gazdasági szabadság megvolna, akkor annak folytán, hogy az európai piacokon mindenütt magasabb árat érhetünk el, a termelők okvetlenül magasabb árat kapnának termeivényeikért, mint a jelen pillanatban. Áll ez a gabonára, az állatexportra és a többire. (Gr. Apponyi György: A lóra is!) Arról is lehetne szó. T. Képviselőház! A gazdasági kérdések közül még nagyon sok nincs megoldva. A termelés folytonossága is állandóan veszélyben van, főleg azért, anert az elmúlt 4—5 válságos 1 gazdasági esztendő alatt a gazdasági üzemek — úgy a kisbirtok, mint a nagybirtok — anynyira elgyengültek, hogy ha a legkisebb megrázkódtatás éri őket, a termelés folytonossága már nagy veszélyben van. Láttuk az elmúlt ősz folyamán, hogy a vetésterület óriási arányban csökkent, ami az export tekintetében természetesen nagy kárt jelent és nincsen meg a lehetőség minden téren arra, hogy ezeket a hiányokat pótolni lehessen. Elismerem, hogy jórészt a kedvezőtlen időjárás is hozzájárult ehhez, valamint a gazdaságok legyengülése. Nincsen elegendő tőke, nem áll elegendő hitel rendelkezésre ahhoz, hogy a gazdaságok erősebben fejlődhessenek. A mezőgazdasági termelést minden áron biztosítani kellene. Elismerjük, hogy a földmívelésügyi minisztérium dotálása által ez némileg módjában áll a kormánynak, de még mindig nincs meg a kellő alap arra, hogy nagyobb baj esetén a földmívelésügyi minisztérium nagyobb támogatást nyújthasson a gazdáknak. Különösen most volna ez fontos, amikor az ország több vidékén óriási árvizek voltak és az úgynevezett vízszabályozási társulatok, amelyek az állam részéről eddig elegendő támogatásban részesültek, nem állottak feladatuk magaslatán. Ez különösen Nyugat-Magyarországra áll, ahol a Drávaszabályozó Társulat működése — majdnem azt lelhet mondani — teljesen csődöt mondott, nem bírták levezetni az óriási árvizeket és talajvizeket, miáltal a mezőgazdaság óriási károkat szenvedett. Eendezni kellene végre az adóztatás terén fennálló nehéz helyzetet, meg kellene szüntetni azokat az aránytalanságokat, amelyek ma fennállanaik. Bebizonyított tény, hogy a nagybirtok holdanként sokkal kevesebb terhet visel, mint a kisbirtok és állandóan hivatkoznak arra, hogy sokkal intenzívebben gazdálkodik, sokkal több jövedelmet hoz ki holdanként a birtokból. De ha így áll a helyzet, akkor tessék < vállalniok a terheknek rájuk eső részét is.. Ha