Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

388 Az országgyűlés képviselőházának % Ki akarok még itt térni az előttem szólott Griger t. képviselőtársam beszédének arra a részére, amelyben a diktatúrával szemben ha­dakozott. A nagy francia forradalom idején a sza­badság, egyenlőség és testvériség szent jelsza­vát írták a lobogóra. Ez a hármas jelszó iz­gatta minden időben azoknak fantáziáját, akik azt akarták, hogy a társadalom berendezke­dése jobb és tökéletesebb legyen. Még a forra­dalmárok lelkét is ez a hármas jelszó izgatja és majdnem minden forradalom ezzel a jelszó­val szokott elindulni. Hogy azután a végén rendesen nem valósították meg ezeket az, ideá­kat, az már külön 'tragédiája minden forrada­lomnak. Ha tehát elismerjük azt, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség bizonyos mértékig tökéletes társadalmi berendezkedést jelent, akkor meg kell állapítanunk, hogy diktatúra mellett ezt nem lehet megvalósítani, mert lehet talán testvériséget és egyenlőséget hozni, de hol marad a szabadság*? Minden diktatúráé berendezkedésben a szabadság az, amely elő­ször áldozatul esik. Aki nem értékeli az egyéni szabadságot, az olyan, mint az az egészséges ember, aki legfőbb vagyonát, az egészségét nem értékeli semmire. Talán a szabadsággal is így vagyunk, mert megvan és mert benne élünk, nem értékeljük kellőleg, éppúgy, miként, amint mondottam, az egészséges ember is csak akkor jut a tuda­tára, hogy milyen kincset veszített el, amikor elveszítette egészségéi Ha, Isten ne adja, be­következnék az, hogy rövid időre elveszítenők ezt a legszebb kincsünket, azt hiszem, hamaro­san megbánnók és uni sono, egy lélekkel mon­danók, amikor elveszítettük, hogy a szabadság egyik éltető eleme az emberiségnek, (vitéz Bánsághy György: Nálunk ez nincs veszély­ben!) Én is éppen azt akarom mondani, amit a t. képviselőtársam mond, hogy erről beszél­nek és vitatkoznak, de nálunk a szabadság nincs veszedelemben. A mi alkotmányunk ezer esztendő óta megvan, együtt fejlődött az idők­kel és fejlődni fog tovább, mi rakjuk le min­dig a pilléreit és meg fogjuk hozni azt a titkos választójogot. (Friedrich István: No, hála Istennek!) Ezt nem én ígérem a t. képviselő­társamnak, annyival inkább nem én ígérem, mert az ő (kormányzása idején egyszer már megvolt és szívemből sajnálom, hogy akkor visszacsinálták, mert akkor már régen túl len­nénk rajta, megvolna ez és minden megráz­kódtatás nélkül benne élnénk. Én a titkos választójogot csak '' eszköznek tekintem a nemzet életében. Nem cél a titkos választójog, csak eszköz arra, hogy a parla­menti erőviszonyok hívebben tükrözzék visz­sza a nép gondolkozásmódját. T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy az em­berek a szerint különfélék, hogy milyen csillag­sugárzásiban fogannak. A jó Isten tálán egyfor­máknak akarta teremteni az embereket, de az éghajlati viszonyok, az egyes foglalkozási ágak egy nemzeten belül, az egészség és a betegség, a gazdagság és a szegénység mind-mind kor­látokat, válaszfalakat állítottak ember és ember közé. A mai politikai viszonyok r mellett válasz­falat akarnak állítani talán még abban a te­kintetben is, hogy ki a jobboldali és ki a bal­oldali, mintha egészen két részre akarnák osz­tani az országot ebből a szempontból is. ?. ülése 1937 április 30-án, pénteken. Nekem az az érzésem, hogy valahogy ott tartunk, mint a Krisztus utáni IV. századbeli keresztények, akik vitatkoztak egy »i« betű fölött, hogy homousionistának vagy homoiusio­nistá-nak kell-e lenni. Ha az ember a törté­nelmet olvassa, elcsodálkozik azon, hogyan le­lhet egy »i« betűért olyan szenvedélyesen küz­deni, azért mártírhalált halni, hogyan lehet minden szenvedést elvállalni, de az »i« betűt fel nem adni. En nem szeretném, ha a mi tár­sadalmi berendezkedésünkben erre az időre térnénk vissza. Megítélésem szerint azokat a válaszfalakat, amelyeket a foglalkozás, a va­gyon, az egészség ember és ember közé állít, nem erősíteni, hanem lebontani kell. Ha szo­ciális társadalmi berendezkedésről beszélünk, akkor a tudósnak kötelessége oktatni a tudat­lant, az erősnek kötelessége a gyönge hóna alá nyúlni, kötelessége az egészségesnek a beteget ápolni, szóval kötelességünk egymás gondjával, bajával törődni, hogy a legelesettebb, a leg­kisebb is érezze azt, hogy nincs kiközösítve ebből a társadalomból ennek a nemzetnek egy fontos tagja sem, aki ennek a magyar nemzeti államnak szolgálatába állítja az ő testi és lelki erejét, amennyire tőle telik. . Ha különbséget kell tenni, talán csak a becsületesség és a nem (becsületesség az, ami örök válaszfalat fog állí­tani ember és ember közé. A becsületes ember­nek a feladata az, hogy a nem becsületes em­bereket a maguk bűn ősségének tudatára éb­resszék, hogy azok belássák, hogy csak egy út van, amelyen boldogulni lehet: a becsületesség útja. Ha szó esik — mint ahogy a pénzügyi bi­zottságban szó esett — bizonyos nemzeti vonat­kozásban bizonyos rossz időkről, hogy rossz csillagok alatt élünk, rossz csillagok járnak, ak­kor legyen szabad idéznem azt a dicsőséges ma­gyar multat, amelyre emlékeztet II. Eákóczi Ferenc éppen most felállított lovasszobra. A csonka ország népe el fog menni hódolni ez elé a szobor elé és ünnepelni fogja azt az eszmét, amely halhatatlan marad: a hazaszeretetnek eszméjét. Mélyen t. Képviselőház! Befejezem beszéde­met azzal, hogy kijelentem: a mai kormány­zatra, Darányi Kálmán miniszterelnök úrra és munkatársaira, akik között, amint már emlí­tettem, nemrégen a pénzügyminiszter úr jött egy jelentős szociális programmponttal és leg­újabban a belügyminiszter úr jelentette ki azt, hogy minden kormány annyit ér, amennyit a nyomorgó életen segíteni tud, mondom, arra a kormányra, ahol ilyen eszmékkel foglalkoznak a miniszterelnök úr munkatársai, nyugodt lé­lekkel lehet rábízni a kormányzatot. A költségvetésben lefektetett elvek egy lé­pést jelentenek a múlttal szemben is előre. Ezt örömmel látom én, aki nem vagyok forra­dalmár. A forradalmárok máról-holnapra kö­vetelik a változtatásokat, mert maga a forra­dalom eszmei követelés a múlttal szemben. Ámde példa rá a Gironde története és a többi hasonló csoportoké, hogy ezek csak átmenetet képeztek, mert a forradalomban a hatalom mindig a rosszabbnak kezében maradt. Ismét­lem, nem vagyok forradalmár, hanem az evo­lúciót, a fejlődést kívánom, amelyet ennek a kormánynak működésében megtaláltam eddig és meg fogom találni a jövőben is. Ez szá­momra megnyugtató, ezért a költségvetést el­fogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik,) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents