Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

386 Az országgyűlés képviselőházának 20 lalásokról. Kérdezem, miért kell ilyen nemleges zálogolási és foglalási jegyzőkönyveket beterjeszteni, miért kell ennyi felesleges munkával terhelni a községi jegyzőket? Itt van azután egy másik kérdés. Tavaly és tavaly előtt történt, hogy egy csomó kisember, aki adóját sem bírta fizetni, bérbe adta a kicsiny házát, maga pedig elment szolgálni. Ezekre nem vonatkozik ez a rendelkezés! Pedig az ilyen kisember éppen azért adta bérbe a házát már tavaly, mert nem bírta fizetni az adót s a bérbeadásnak az volt a célja, hogy legalább az adóját fizethesse. Minthogy ezekre nem vonatkozik ez a rendelkezés, talán lehetne módot találni arra, hogy a pénzügyminiszter úr itt egy kiegészítő rendelkezést tegyen. Elvégre a pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjában mondott egy olyan súlyos politikai programmpontszámba menő mondatot, amelyért érdemes harcolni. Nevezetesen azt mondotta, hogy át akarja végre az erősebb vállaira helyezni az adózási rendszer súlypontját. Ez. olyan súlyos és olyaa szép mondat, hogy ezért érdemes dolgozni. (Mózes Sándor: Mikor fog ez megvalósulni!) Ez nem megy már ól-holnapra, de boldog leszek, ha egypár esztendő múlva a nagyjövedelmek is ki lesznek munkálva. Mert ahogyan ki tudják munkálni a kisember adóját, — az ügyvéd, az orvos, a kistisztviselő, a magántisztviselő adója mind nagyon pontosan ki van munkálva — ugyanúgy ki kellene munkálni azt az adónemet is, amely azoknak a zsebébe nyúl, akik nagy jövedelmek fölött rendelkeznek. (Mózes Sándor: Krausz nincs eléggé megadóztatva! — Friedrich István: Milyen rossz volt ez a kormányzat! Hát mit csinált ez a kormányzat, ha minden rossz volt, ha aa emberek nem fizettek adót sem? — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Sokat csinált«) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tóth Pál: Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban a földmunkás- és általában a munkáskérdés megoldásáról is szóljak néhány szót. Tudatában vagyok annak, hogy a földmunkáskérdésről beszélni a nélkül, hogy az ember megjelölné a gyógyítás módját, vagy legalább is reményt nyújtana a gyógyítással kapcsolatban, tulajdonképpen izgatás. Tudom, hogy nagyon nehéz ehhez a kérdéshez hozzányúlni a nélkül, hogy az ember szavai ne izgassanak, de iparkodni fogok konkrét javaslatot tenni arra vonatkozólag, hogy miképpen lehet a munkáskérdést megoldani. , , Itt (hivatkozni akarok vármegyémre, Békés vármegyére, amely köztudomás szerint egyike azoknak a vidékeknek, ahol a földmunkások nagy tömege él. Ezen vármegye közigazgatási bizottságában a mi alispánunk, vitéz Márky Barna, minden hónapban és minden negyedévben elő szokta terjeszteni ezeket a kérdéseket. Mi tehát meglehetősen tájékozva vagyunk e felől a kérdés felől és adataink felsorolásánál hivatkozni fogok éppen az ő elgondolására és jelentéseire is. Kétségtelen, hogy a munkáskérdés, az adózás kérdése mellett, ma az egyik legfontosabb probléma, amely az egész Alföld közvéleményét izgatja. Nem lehet azonban ezt az egész kérdést a munkások egyforma megítélésével elintézni, mert véleményem szerint a munkásokat osztályokba kell sorozni. Elsőosztályú földmunkás az, aki okos, ügyes, saját kezdeményezéséhői mindig keres munkát, szorgalmas, folyton dol5. ülése 1937 április 30-án, pénteken. gozik, akit a gazda, a munkaadó nyilvántart és ha valami munkaalkalom van, mindig azt hívja és azt dolgoztatja. Van a munkásoknak egy második kategóriája, amely szellemileg már nem annyira ügyes, de megfelelő felügyelet mellett még mindig nagyszerűen elvégzi a rábízott munkákat. Ez már csak akkor kap munkát, amikor nagy munkaalkalmak vannak — aratás, vagy valami más nagy munka — s akkor még ő is elhelyeződik. Hátra van azonban még egy nagy kategória, azok, akik akár testileg, akár szellemileg fogyatékosak, akiknek akár önhibájukhói, akár az Ázsiából még magukkal hozott lustaságból, vagy nem tudom miiből, de nem teljes értékű a munkaképességük. Ezeknek az elhelyezkedése okozza a legnagyobb gondot, mert ezek, vagy hozzátartozóik járnak mindenféle fórumhoz, jegyzőhöz, főszolgabíróhoz, alispánhoz, képviselőkhöz, kormányzathoz a maguk megélhetéséért. Ezek elsősorban talán a segélyt szeretnék és csak ha segély nincs, akkor vállalkozik munkára ez a társadalmi réteg. A mi egész munkaadó- és munkáltató-rendszerünkben a munkabérek 'beállítása olyan, 'hogy csak az első kategória keres annyit, amennyiből meg tud élni, tulajdonképpen tehát annak munkabírásához van szabva a munkabér, nem pedig azoknak munkabírásához^ akik a legalacsonyabb kategóriában vannak. Az elsőosztályú munkásnak nem annyit kellene keresnie, hogy máróliholnapra meg tudjon élni, hanem annyit, hogy tartalékolni tudjon egy kicsit, hogy ruházni tudja a családját, a gyerekeket iskolába tudja adni, esetleg 10 év alatt egy hold földet tudjon venni, szóval valamikép gyarapodni tudjon. A második osztálybeli munkásnak pedig meg kellene keresnie annyit, hogy rendesen megélhessen és tulajdonképpen csak a harmadik kategóriával kellene foglalkoznunk, hogy azok megélhetését is 'biztosíthassuk. Most méltóztassanak megengedni, hogy elmondja, mi a helyzet annak a közmunkának a szempontjából, amely Békés megyében folyikés amelyről annyi említés esett legutoljára Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr interpellációjában, beszédében, aki ezt a kérdést a zárszámadások tárgyalása során is szóbahozta. A békeszentandrási duzzasztómű munkáit a kormány tavaly ősszel kezdte meg. Minden dicséretem a Darányi-kormányzaté, hogy ezt a munkát a Körös partján megkezdte, mert ennek a munkának, ha befejezzük, nagyon nagy közgazdasági értéke lesz, nagyon szolgálja majd a gazdák érdekeit és az egész környékbeli lakosság exisztenciáját emeli. Amikor azonban ez a munka megindult, mi azt gondoltuk, hogy ennek nemcsak az a szerepe lesz, hogy hajózhatóvá teszi a Köröst, nemcsak öntözési lehetőségeket ad az egész vidéknek, hanem munkaalkalmat is fog teremteni. Sajnos, ebben a harmadik feltevésünkben csalódtunk. Amikor megindult a munka, arról volt szó, hogy ezer munkás fog egyszerre dolgozni, három vármegye főispánjai összejöttek és megállapították az arányszámot, hogy hány munkást lehet alkalmazni Békésből, Csongrádból, Csanádból és Szolnok megyéből. A munka azután üggyel-bajjal megindult. Azért üggyelbajjal, mert az időjárás lehetetlenné tette a munkát. Annyi eső esett a múlt ősszel, hogy nem lehetett miatta dolgozni, januárban, februárban jött a fagy és most a nagy áradás, úgyhogy még pár héttel ezelőtt is a

x meerlévő őszi munkákat kellett védgáttal védeni a Körös