Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-193
£ M) Áz országgyűlés képviselőházának 19 dent elkövetett, hogy kieső termelését a hazai piac megszerzésével biztosítsa. Hogy ebbeli törekvése bizonyos mértékben eredményre is vezetett, azt igazolják a termelési adatok, amelyekkel majd leszek bátor a Matolcsy képviselő úr által felhozott adatokat megcáfolni, amenyrjyiben a bánya aránylag rövid idő, néhány év leforgása alatt körülbelül ugyanannak a szénmennyiségnek a termelését tudta elérni. Ez azonban kétségkívül igen nagy áldozattal járt és pedig azért, mert a pécsi bányák, a hazai szénfogyasztó fŐcentrumoktól távol esvén, kedvezőtlen földrajzi helyzetben vannak, hiszen a fő szénfogyasztócentrum Budapest és környéke és ott a pécsi szén egyrészt magasabb termelési költsége révén, másrészt pedig a magas fuvardíj révén, a hosszú szállítás miatt nem tud konkurrenciaképes lenni. Hogy a helyzet így volt, azt bizonyítja az, hogy amint ez idő alatt az eladási ár a többi bányákban szintén lemorzsolódott, a pécsi bányáknál ez a bizonyos értékcsökkenés sokkal nagyobb mértékben jelentkezett. A pécsi bányáiknál a szén eladási ára 1926-ban 2 pengő 62 fillér, 1932-ben 2 pengő 10 fillér, 1936-ban pedig 1 pengő 86 fillér volt. Amint méltóztatik látni, a pécsi szén átlagos eladási ára az elmúlt tíz év alatt csaknem 30%-os csökkenést szenvedett. Hasonló kedvezőtlen helyzetben volt a bánya a foglalkoztatás szempontjából is, amennyiben — mint méltóztatik tudni — talán az egyedüli a bányavállalatok között, amelynek rendkívül nagy készleteket kellett mindig az egyik szezonból a másikba átvinni. 1926-ban, amikór még a jóvátételi szállítások folytak, a bánya készlete 2000 —3000 vágón körül mozgott, az év végét számítva. 1928-ban, éppen a jóvátételi szállítások megszűnése miatt, miután a bánya nem akarta a műszakok, illetőleg a munkások számát olyan mértékben redukálni, mint ahogy a szállítás megszűnése folytán a rendelések kimaradtak, 8500 vagonra, 1933-ban pedig 10.000 vagonra emelkedett a készlet, ami 1 millió métermázsát jelent és — mint méltóztatik tudni — a termelésnek több mint 16%-a, tehát a szénbányáknál egészen abnormis nagy szám. A bánya készlete még ma is 6000—7000 vágón, tehát 600.000— 700.000 métermázsa között van. Ami a bányában a foglalkoztatási viszonyokat illeti, erre vonatkozólag be kell jelentenem, hogy a bánya már a háború előtt áttért a 8 órás műszakokra és így naponként három műszakban bonyolítja le a munkáját. Rendszerint az első két műszak a termelési műszak, a harmadik pedig a fenntartási műszak. A munkáslétszám az utóbbi években általában 3600 4000 volt, azonban általános megállapítás az,— és ezt a megállapítást a szioeiáldemokratapárt igen t. képviselői is osztották — hogy, sajnos, a bánya túldimenzionált a munkáslétszám tekintetében is, éppen úgy, mint a technikai berendezés tekintetében. A technikai berendezés tekintetében azért túldimenzionált, mert magasabb termelési nívóra rendezkedett be s talán túloptimistán invesztált. A munkásság szempontjából pedig túldimenzionált azért, mert már évek hosszú sora óta nem^ tudta {végrehajtani azokat a munkáselbocsátásokat, amelyeket más bányákban sokkal könnyebben keresztülvittek. A munkáskeresetekre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy a 8%-os béremelés előtt a pécsi bányászok keresete nem érte el a legjobb magyarországi bányászkereseteket, .de az országos átlag felett volt. Mint méltóztatik tudni, a bányában foglalkoztatott munkások 3. ülése 1937 március 3-án, szerdán. keresete mindig a vájár keresetéhez igazodik. A yájárkereset pedig — mint szintén méltóztatik tudni — lényegében akkordkereset, amelyet az egyes munkahelyeken külön-külön állapítanak meg. Az átlagos vájárkereset szokott irányadó lenni az egyes bányákban a kereseti viszonyokra vonatkozólag. Ez az átlagos vájárkereset 1936-ban Pécsbányatelepen 493, Mecsekszabolcson 535 és a Vasas-Thomen aknánál 509 pengő volt. Megjegyzem, hogy ugyanakkor az országos átlagkereset (Peyer Károly: 4*98!) 4"98 pengő volt. Az országos átlagos keresetnél jóval nagyobbat csak a legjobb magyar szénbánya, a tatai ibánya tud fizetni, (Peyer Károly: Ahol legkönnyebben dolgoznak!) ahol. a múlt évi átlagos kereset 6"15 pengő volt. Peyer képviselő úr maga is ismeri ,a termelési viszonyokat az összes bánvákban és tisztában van azzal, hogy a tatai bánya a termelési i viszonyok tekintetében kivételes helyzetben van az összes magyar bánvákkal szemben, amennyiben ott rendkívül nyugodt települési viszonyokkal kell számolni, igen kedvező a szénréteg vastagsága, ami kétségtelenül a termelési költségek csökkenését eredményezi. Az országos átlagnál — imondom — valamivel feljebb volt a pécsi vájárkareset. Természetesen nem érte el a tatabányait és a komlóit sem, de például a salgótarjáninál jobb volt, mert ugyanebben az évben Salgótarjániban 4'85 pengő volt az átlagos vájárkeresetAmi a vájárkeresetet illeti, ehhez természetesen még bizonyos természetbeni jiárandóságok tartoznak, amelyeknek értékét a szociáldemokraták r 60—70 fillérben, ; a bánya 70— 80 fillérben szokta megállapítani, úgyhogy műszakonként — tehát dolgozott naponként — még; körülbélül 60—70 fillér körüli természetbeni járandóság is járul a már említett keresiethez s ez, lakásban, fűtésben, és vilájgításiban fejeződik ki. Ami a segédvájárok és. egyéb alkalmazottak keresetét illeti, .arra vonatkozólag közölhetem, hogy .a segédvájár rendszerint 80—90%-át kapja a vájiárkeresetnek, a csillés 70—80%-át, a takarítófiú 50%-át, a külszíni munkás' körülbelül 80%-át, de a napszámosok és a külszíni munkások már rendszerint fix napi keresettel vannak a bányában alkalmazva. Ami a kereset nagyságát illeti. Őszintén meg kell állapítanom, hogy a bányászkeresetek, főleg az ipari munkásokéhoz viszonyítva, — nem is szólva egyéb kategóriájú keresetekről — nem mondhatók kevésnek. A baj osak az, hogy a bányamunkásság ezt a keresetet nem tudja az év minden munkanapján magának megszerezni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ami viszont a dolog természetéből folyik, még pedig azért, mert a téli időszak alatt a vasutak és a háztartások szénfogyasztása megnöveli a bányák termelését és a nyári hónapok alatt, különösen akkor, amikor még a mezőgazdasággal kapcsolatos szezóniparok is üzemszünetet tartanak, a termelés, illetőleg eladás visszaesik és ezáltal természetesen kisebb munkalehetőség áll a munkásság rendelkezésére. Pécs azonban ebből a szempontból nincsen rosszabb helyzetben, mint a többi hazai bánya. Megjegyzem, hogy 1932-től kezdődőleg némi javulás mutatkozik az akkordbérekben is, a foglalkoztatásiban is. Ha a foglalkoztatást nézem, akkor látom, hogy az például Tatabányán 230, — azaz egy évben egy vájár 230 műszakot teljesített 1936-ban - Salgótarjánban 248, — a
