Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 19i legjobb, 280, a borsodi medencében volt, akol azonban a kereseti viszonyok a legrosszabbak — Pécsibányatelepen 244, Mecsekszabolcson 246 és Vasason 264t (Peyer Károly: De csak az 'utolsó évben, mert előzőleg kevesebb volt!) Igen, az utolsó évben, de az előző évben sem volt lényegesen rosszabb, mint 1935-ben a folyó évi 244-gyel szemben a pécsi bányatelepen 253 volt, Mecsekszaibolcsón 246 helyett 248 és Vasason 264 helyett 276. Ezek hivatalos adatok. Azonkívül nem is voltak olyan hónapok, ami­kor — mint Peyer képviselő úr említette — egy vájár csak 9—10 műszakot teljesített volna. (Peyer Károly: 3—4 évvel ezelőtt ez volt a hely­zet!) Hát ne a 3—4 év előttit méltóztassék nézni. (Peyer Károly: De akkor adósodtak el! — Zaj. — Peyer Károly: 3—4 évvel ezelőtt történt a bérredukció!) Anni már most a konkrét esetet illeti,, a sztrájknak, illetőleg ezeknek a munkásmozgal­maiknak előzményei valóban messze évekre nyúlnak vissza. A ibányaigazatóság 1933-ban 8%-os bérredukciót hajtott végre. Ez az időpont volt az, amikor a bánya a legsúlyosabb gazda­sági viszonyok között volt. Hogy csak egy szá­mot mondjak, még 1926-ban az értékesítésre került szén ellenértéke 16'5 millió pengő volt, addig ez 1936-ban 11'5 millió pengőre csökkent. Ilyen súlyos bevételi kiesést a bányának kétség­kívül valamiképpen ellensúlyoznia kellett.. Meg­nyilvánult ez a törekvés a termelés racionali­zálásában, igyekeztek az egyéb költségeket is csökkenteni, igen erősen redukálták a tisztvise­lők fizetését is és a bányaigazgatóság állás­pontja szerint elkerülhetetlen volt a munkás­kereseteik bizonyos mértékben való reduk­ciója is. Mióta a redukció megtörtént, különösen azért, — amit Peyer igen t. képviselő úr is megemlített — hogy a bányaigazgatóság a re­dukciót állandóan szerepeltette a munkabér­jegyzékeken és ezzel egyenesen felihívta rá a munkásság figyelmét (Ügy van! a középen.) ós kivált ezzel is izgató anyagot adott a mun­kásságnak, azóta nyugalom a pécsi szónme­dence bányáiban nem volt. Azelőtt sem volt túlságosan nagy nyugalom, de ennek akkor in­kább politikai okai voltak, mint gazdaságiak. A redukció óta azonban a munkásság körül­belül 2—3 hónaponként ostromoltam bányaigaz­gatóságot ennek megszüntetése érdekében és különösen komoly fordulatot vett a helyzet — eltekintve az 1934. éti sztrájktól — 1936 őszén. Valóiban helyes Csoór igen t .képviselő úrnak az a megállapítása, hogy a munkásság az utóbbi időben jófonmán hetenként tartott gyűléseket, ahol kiadták a jelszót, hogy meg kell erősíteni a szakszervezeteket, mert a sztrájkot csak ak­kor tudják erőteljesen végrehajtani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mivel Magyarországon gyü­lekezési és szervezkedési szabadság van, a ha­tóságok természetesen kénytelenek voltak ezt az aikciót legalább is eltűrni, azonban úgy a helyi hatóság, mint a minisztérium behatóan foglal­kozott már a múlt év őszétől fogva a, munká­sok bérigényeinek kérdésével. (Csoór Lajos: Nagyon későn! — Zaj.) Ezt a kérdést csak az igazságnak megfelelően, pártatlanul és tárgyi­lagosan szabad tárgyalni (Rassay Károly: Ügy van! Ügy van! Halljuk!) lés azt hiszem, hogy nagy nemzeti érdeket sértene, ha egyoldalú be­állításban méltóztatnék ezt tárgyalni. Meg kell állapítanom, hogy a bányaigazga­tóság nem zárkózott el mereven a munkásság igényei és kérései elől, hanem mindig csak azt . ülése 1937 március 3-án, szerdán. ÍÚ kérte és kívánta, hogy hozzuk őt a széneladá­sok révén abba a helyzetbe, hogy ezt a terhet vállalhassa. A múlt év őszén, amikor bebizo­nyíthatólag^ jobban ment egy kissé a bányavál­lalatnak, kívánságunkra a bányaigazgatós ág­rendkívüli Őszi segélyt folyósított a munkás­ságnak, amely körülbelül megfelelt a 8%-os bér­redukció egynegyedének. A múlt év őszén tehát ezt a negyedét a redukciónak — igaz, hogy egy­szeri segély formájában — megadta a munkás­ságnak. (Peyer Károly: A többi bánya is meg­adta!) De Pécsett 1933-ban ezt is eltörölték. (Peyer Károly: Tehát nem adott pluszt! — Hall­juk! Halljuk!) De a redukcióhoz képest pluszt adott. Ami a bányavállalat anyagi helyzetét illeti, lényeges javulás ugyan nem következett be, de uz eladási ár a legutóbbi két évben már nem csökkent és a termelés nívóját is tudta a bánya tartani, úgyhogy amikor ezeknek az adatoknak birtokában voltunk, akkor az iparügyi minisz­térium a leghatározottabban lépett fel a bánya­igazgatósággal és a bányatulajdonosokkal szem­ben, hogy ezt a régóta kifogásolt bérredukciót megszüntessék. A tárgyalások folyamatban is voltak és a tárgyalások ideje alatt történt az a sajnálatos eset, hogy egy bányafelügyelő állítólagos meg­jegyzése következtében — aki azt a kijelentést tette volna, hogy semmit sem tud arról, hogy tárgyalások folyamatban vannak — a munkás­ság a földalatti sztrájkot kimondotta. A föld­alatti sztrájk lefolyását, azt hiszem, méltóztat­nak isinerni. Ennek kimondása nem egyöntetű munkáselhatározás volt, hanem a munkások egy hányada mondotta ki ezt a sztrájkot és legalább is az eddigi adatok szerint a föld alatt tartózkodó munkásokat túlnyomórészben tény­leg kényszerítették a sztrájkra. (Peyer Károly: Semmi bizonyíték nincs erre!) Nem akarok fog­lalkozni az időközben bekövetkezett rendkívül szomorú eseménnyel, mert a fegyverhasználat kivizsgálása, amint méltóztatik tudni, a ható­ság feladata, az fogja majd megállapítani, hogy a csendőrség jogosan használta-e fegyverét, vagy jogtalanul. A miniszterelnök úr különben is már nyilatkozott ebben a kérdésben. Ehhez a nyilatkozathoz semmi hozzátennivalóm nin­csen és meggyőződésem, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozata, amely úgy szólt, hogy min­denki így jár, aki a rend fenntartására hiva­tott fegyveres erővel szembe szegül, minden magyar embert megnyugtatott, akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy ebben az országban rend és nyugalom legyen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Amikor a földalatti sztrájk megszűnt és a bányaigazgatósággal a bérredukció tekinteté­ben sikerült megegyezést létesíteni, akkor a bányaigazgatóság tényleg előállt azzal, r hogy most már elkerülhetetlen a munkáslétszámnak a foglalkoztatási lehetőségekhez való arányosí­tása. Maga az igen t. szociáldemokratapárt ve­zetősége is elismerte, hogy a bánya súlyos gaz­dasági helyzetét részben az is okozza, hogy a bánya már évek óta 400—500 fővel nagyobb munkáslétszámot tart el ós ez a körülmény ter­mészetesen elsősorban nem a bánya anyagi helyzetét, hanem a munkások anyagi helyzetét rontja, mert így kevesebb munkaalkalom ma­rad az ott foglalkoztatott munkásoknak. A bá­nyaígazgatóság tehát azért, hogy a 8%-os fize­tésjavítás mellé több kereseti alkalmat is tud­jon biztosítani a munkásságnak, elhatározta, hogy a munkáslétszámot a foglalkoztatási lehe­tőségeknek megfelelően kissé redukálja.

Next

/
Thumbnails
Contents