Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-204

372 Az országgyűlés képviselőházának 26 A magyar falu elhagyatott és talán éppen ez az elhagyatottság volt az oka annak, hogy nem tudott kitermelni olyan egyéneket, akik az ő érdekeit képviselték volna. A magyar falu el volt vágva a világtól. T. képviselőtársaim nagyrésze ismeri a falut: technikai eszközökkel nem rendelikeznek, útjuk nincs, honnan vegyék azoikat a tudományokat, azt a készültséget,, amely szükséges ahhoz, hogy a közügyek vitelében, különösen pedig a politikai életben résztvegyenek? így a magvar falu elmaradt. Ha kimegyünk Budapesttől 20 kilométernyire, nem tízéves a különbség, amely a két hely, Budapest környéke és a vidék között van, hanem 50—60 éves. (Dinnyés Lajos: No, Bornemisza! — Derültség.) Nem azért mondom, inert itt ül az iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úr, mert azt el kell ismerni, hogy az ő minisztersége alatt nagy lépéseket tettünk már előre. (Rakovszky Tibor: Tiz évet fiatalodtunk! — Fábián Béla: Eddig nem volt semmi, de most van! Minden miniszternél ezt mondják! — Felkiáltások balfelöl: Most kezdődik! — Fábián Béla: Ezt már 15 éve mondják! — Dulin Jenő: Még mindig a kezdeti stádiumban vagyunk! Ez a hiba! A kezdeten kellene túlmenni! — Dinnyés Lajos: Gyerünk tovább! — Fábián Béla: Mindiar az élő kereskedelmi miniszter a legjobb! — Halljuk! Halljuk! bálfelől.) A^mi elgondolásunk sem az, hogy a város rovására terjeszkedjék a falu, hanem az, hogy végre most, amikor a főváros kiépült és anynyi szép dologgal rendelkezik, a. falu fejlesztésére is történjenek nagyobb lépések, (Helyeslés bálfelől.) hogy láthassuk a falu felé is azt a meerértést, amely eddig a városok iránt megnyilvánult. (Kun Béla: Lássuk a lépéseket!) Ha ma kimegyünk a falura, (Dinnyés Lajos: Bicskére! — Derültség.) hány faluban látjuk azt, hogy a templom összedől, az iskola rozoga. (Br. Berg Miksa: Nincs ivóvíz — Dinynyés Lajos: Barlangokban laknak Borsodban! — Br. Berg Miksa: Sokszor még a halottakat sem tudják eltemetni á sár miatt!) Mint mondottam, ha kimegyünk a falura, s látjuk a rozoga templomokat és iskolákat, önkéntelenül is arra kell gondolnunk, hogy miért hanvasrolták el a falut évtizedeken keresztül, (Fábián Béla: Miért?) amikor pedie: a templom, a vallás az, amely a népet kell, hogy áthassa, s az iskola az, ahol gyermekek a tudást magukba szedik. (Kün Béla: Nincs elég iskola és óvoda!) Midőn most azt olvasom a költségvetésben, hogy a kultuszminiszter úr újabb iskolákat akar építeni, azt a kérést intézem hozzá, hogy először a régi, összedülőfélben lévő iskolákat javíttassa meg, azt a sok, részben állami, részben felekezeti vagy községi iskolát építtesse fel, (Ügy van!

: Ügy van! ^ bnlfelol.) amelyeknek építési költségeit nem bíriák sem a községek, sem a felekezetek, mert állami érdek az is, hogy az iskola jó legyen, egészséges legyen. (Fábián Béla: így van!) Ha bemegyünk az ilyen falusi iskolába és megnézzük a gyermekeket, nem szabad alaposan megvizsgálnunk őket, mert különben látjuk, hogy mennyi 'beteg, mennyi gyenge és fejletlen gyerek van közöttük. Igaz, hogy ez a háborúnak is, a ^háború utáni nélkülözéseknek is egyik folyománya, (Br. Berg Miksa: Azok már nem járnak iskolába!) de nekünk a mai időkiben mindent el kell követnünk, hogy ezt a helyzetet megjavítsuk. \, ülése 1937 április 29-én, csütörtökön. Látom a költségvetésből azt, hogy a zöldkeresztmozgalmat, amely eddig, ámbár nagyon kis keretekben, de mindenesetre áldásos munkát végzett, a pénzügyminiszter úr a jövő esztendőben,'vagyis ebben a költségvetési évben jdbban ki akarja építeni. (Br. Berg Miksa: Még mindig kevés!) Mindenesetre a helyzet idáig az volt, hogy a belügyminiszter úr szerette volna kiépíteni, de mint hallottam, hiányzott a személyzet, hiányzottak azok a szakképzett védőnők, akiket a zöldkereszt-íközpontokba ki lehetett volna.küldeni. Ezért nagyon jó megoldás volna sok állástalan tanítónőnek a beteggondozó, a gyermekvédő pályára: a zöldkeresztbe való átvezetése, (Helyeslés a baloldalon és a közében.) hogy ott a 'betegekkel és a gyermekekkel foglalkozzanak. (Némethy Vilmos: Inkább a zöldkereszttel, mint a kékkereszttel!) Magvar testvérek! (Derültsén. — Dinnyés Lajos: Nem vagyunk Bicskén! — Rupert Rezső: Inkább zöldkereszt, mint nyilaskereszt! — Dinynyés Lajos: T. választópolgárok! — Tildy Zoltán: Egészen jó volt! Elfogadjuk ezt a megszólítást!— Dulin Jenő: A zöldkereszt nem tévesztendő össze a nyilaskereszttel!) Azt hiszem, hogy a zöldkereszt-mozgalmat, amelyet tavaly kezdett a belügyminisztérium, ha másképpen nem lehet, még költségvetésen kívüli összegekkel is támogatni kell. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy Magyarország még nem fpjezte be a (há.borút. nem tudjuk, milyen idők jönnek, nem tudjuk azt, hogy mikor kellenek nekünk egészséges, kemény magyar emberek. (Dinnyés Lajos: Mindig kellenek! — Dulin Jenő: Ezért kell egymás értékét megbecsülni!) Ha tovább nézzük az iskolák terén a helyzetet, azt látjuk, hogy a magyar gyermek az elemi iskolában mindenfélét tanul, tanul olvasni, írni, számolni de egyet nem tanul meg, ami pedig faluhelyen talán a legfontosabb volna, nem tanul meg gazdálkodni. Ne tanítsuk a magyar gyermeket a négy elemi elvégzése után az ismétlő iskolában elvont, absztrakt dolgokra, hanem tanítsuk meg gazdálkodni. (Helyeslés a baloldalon ) Mert ha kimegyünk a falvakba, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nagyon sokszor, sőt a legtöbb esetben a magyar ember nem tud rendesen gazdálkodni, nem tud olyan intenzíven dolgozni, mint például Ausztriában, Olaszországban, vagy Németországban tudnak. (Dulin Jenő: Ügy van! Tanítani kell őket! Gazdaságig iskolákban!) Ta. nítani kell a magyar kisgazdát, rá kell vezetni az egyes munkák rentabilitására, meg kell tanítani trágvázásra, a gyümölcsfák gondozására. (Némethy Vilmos: Es földet kell nekik adni, hogy legyen mit megtrágyázniuk! —(Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon és a középen.) Sokszor még arra is meg kell őket tanítani, hogyan kell rendesen szántani. De ez nem a magyar kisember hibája, hanem azé a trendszeré, amely ezt elfelejtette megtanítani. Mindezekre a dolgokra meg kell tanítani a magyar embereket, úgy, amint azt Ausztriában a továbbképző iskolákban, tanfolyamokon teszik, mert sokszor nem a nehéz idők tették tönkre a magyar kisgazda vagyonát, hanem az, hogy^ a magyar gazda nem tudott helyesen gazdálkodni. (Tildy Zoltán: Nem szabad elszedni a hozzávaló eszközeit.) Egyik t. (képviselőtársam a földkérdést említette közbeszólásában. (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk! Ez érdekes!) Ma-