Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-204

370 Az országgyűlés képviselőházának 20A* viselőtársam, könnyebben meg tudja állapi- j tani! (Molnár Imre: Tessék megmondani! — Bárczay János: Én tagadom! — Mozgás. — Bárczay János: Ne méltóztassék gyanúsítani, tessék megmondani, hogy kik azok! — Drozdy Győző: Tessék megnevezni!) Méltóztassanak megengedni, hogy még két kérdést tegyek szóvá. Az egyik a zsidókérdés) a másik a legitimizmus kérdése. (Molnár Imre: A kettő rokonságban van egymással?) Zsidókérdés tagadhatatlanul van, ennek a kérdésnek megoldása azonban semmiesetre sem vihető keresztül ordító antisemitizmussal, (Egy hang a középen: ügy van!) amiről azt mondotta egyszer, nem tudom hirtelenében melyik politikus, f hogy ez az ordító antisemitizmus tulajdonképpen csak a .butaság vigasztalódása. (Br. Berg Miksa: Az igaz!) Megoldani ezt a kérdést nem akkor fogjuk tudni, ha egy-két fejet bevernek, ha, egy-két diákot megvernek az egyetemen, hanem akkor, ha a keresztény magyar fiatalság felveszi a versenyt a zsidókkal (Helyeslés a középen.) szorgalom, munka, igénytelenség, törekvés, kultúrtörek vések terén. {Ügy van! ügy van! a középen. — Kun Béla: De a nagytőkét is kötelességteljesítésre szorítjuk! — Bárczay János: Törvényes úton! Nem kell hozza forradalmi megmozdulás, vannak törvényes lehetőségek. — Br. Berg Miksa: Megszavazzuk a törvényt!) Aki a zsidó kapitalizmus térfoglalását fájdalmasan látja, az gondoljon arra, hogy annak a zsidó kapitalizmusnak térfoglalása két tényezőn rruult. Az egyik az, hogy az illetők szorgalom, iparkodás, igénytelenség és törekvés dolgában messze felülmúlták azokat a keresztény elemeket, akik nem.akartak megküzdeni az élet nehézségeivel, hanem fixfizetéses és nyugdíjas állásokra töreekdtdk; a másik pedig az, hogy, sajnos, voltak olyan idők, amikor a kormányzat kissé szabadjára engedte, lazán fogta a gyeplőt. De nem mondhatom, hogy ezek az idők ma már elmultak, ^mert a legutóbbi négy év tapasztalatai bizonyítják, hogy a tőke és a nagytőke nem veszített hatalmi pozíciójából. (Br. Berg Miksa: Ez is biztos!) Eszemágában sincs védeni a zsidókat, nem az én feladatom, (Esztergályos János: Nincs is rá a zsidóknak szükségük, megvédik azok magukat!) de lelkiismeretesen meg kell mondani és szembe kell nézni azzal a kérdéssel, hogy így, ahogyan ma akarják, ahogyan a kormányhoz közelálló lapok ma írják és a hozzá közelálló körök ma hirdetik, ezt a kérdést megoldani nem lehet. Nem lehet egyszerűen odaülni mások helyébe kellő tudás ési készültség^ nélkül, mert a kurzusidők történelme bizonyítja, hogy ' akkor hány család, hány exiszteneia ment tönkre azért, mert lelkiismeretlenül, könnyelműen beleugrott olyan kereskedelmi vállalkozásokba és törekvésekbe, amelyekhez nem értett és amelvekről csak hitte, hogy neki ugyanolyan jövedelmet fognak majd hozni, mint annak, aki értett azokfhoz. (Bárczay János: Azok az idők csinálták!) De külföldi példák is bizonyítják, hogy nekem van igazam. Angliában, Olaszországban, Amerikában nincs zsidókérdés. (Bárczay János: Nincs zsidó! — Zaj a közében.) De más példát is mondhatok, olyan országból, ahol volt zsidókérdés. Törökországban járt barátaim mesélik, hogy ablban az országban, ahol évtizedeken, talán évszázadokon keresztül a török nép arról volt ismeretes és jellegzetes, hogy a kávéházban ült és boldog csodavárással téfcülése 1937 április 29-én, csütörtökön. lenül töltötte az idejét, míg a kereskedelem és a gazdasági élet zsidó 'kézen volt, addig ma ebben a Törökországban az ottani zsidók ülnek a kávéházakban tétlenül, mert a kereskedelem, az élet vérkeringése mind a törökök kezében van, akik felvették a küzdelmet, a versenyt és a harcot a zsidósággal. (Zaj a középen.) Más példa is van, t. képviselőtársam! Görögország, ahol az örmények mellett a spanyol zsidók vitték a vezefcőszerepet. Onnét ma a spanyol zsidók tömegesen vándorolnak ki, mert a görög nép maga vette kezébe a kereskedelmet. Egy régi magyar közmondásra is hivatkozom, amely úgy szól, hogy Székelyországban a szőlő és a zsidó nem érik meg; ez azt bizonyítja, hogy nálunk régen tisztában voltak azzal, hogy ezt a kérdést, amely ma annyi izgalmat okoz, hogyan kell megoldani és hogyan kell az életből kiküszöbölni. T. Képviselőház! Az utolsó 'téma, amelyhez szíves türelmüket ibátor vagyok igénybe venni, a legitimizmus kérdése. Bennem egyénileg a legtisztultahb légkör utáni vágy volt az, ami^ engem ennek a soraiba állított. De az egyéni érzéstől eltekintve — nézetem szerint — ez az egyetlen eszme, amely az ország kon- ' szolidációra, békére, békés munkalehetőségre vágyó lakosságát összefogja. T. Képviselőház! A legitimizmus a mi egyetlen megmaradt kincsünknek, a magyar alkotmánynak: a teljességét akarja helyreállítani ós biztosítani. A legitimizmus az egyetlen alkalmas forma, az egyetlen alkalmas eszme, amelynek zászlaja alatt pártkülöin'bség nélkül találkozhatnak mindazok, akikben a régi eszmények élnek, akikhez a régi szép idők visszajárnak, akik a közélet utáni vágyat r kifejezésre juttatják, akik az emberi szabadságot, a politikai hűséget, a polgári bátorságot és az erkölcsi értékeket akarják újból piedesztálra emelni. (Homonnay Tivadar: Ez az igazi nemzeti egység!) A legitimizmus erejét nemcsak számtalan népgyűlésen tapasztaltam, ahol az emberek ezreiből és tízezreiből tört ki elementáris erővel az a vágy, hogy vissza akarják látni és élni azokat az időket, amikor nem volt ország király nélkül és király korona nélkül, (Molnár Imre: De hol van a régi ország? — Zaj a középen.) hanem itt a képviselőházban is tapasztaltam azt az imponderabiliát. azt a meg nem mérhető hatalmas erőt, amelyet ez az eszme jelent. (Homonnay Tivadar: Jelenti az igazi nemzeti egységet!) Odaát ültem azokban a padokban, amikor Griger Miklós felállt itt és egy húszperces beszédet mondott. Szemben állt vele a szabadkirályválasztó Gömbös Gyula kormányának hatalmas többsége. Az egyik oldalon szocialisták, a másik oldalon szabad-királyválasztók fogták őt körül és szavait mégis halotti csendben és olyan áhítatos figyelemmel hallgatta az egész képviselőház, (Drozdy Győző: Az érvelést meghallgatta!) mintha egy százfőnyi párt állt volna az ő háta mögött Pedig egyedül állt itt, de mindenki látta, hogy mögötte az ország népének tízezrei, százezrei és milliói állnak. (Drozdy Győző: »Milliói« kicsit túlzás! — Zaj a jobboldalon.) Azért hivatkozom erre, ennek az eszmének erejére, mert alkotmányjogi javaslatok tárgyalása előtt állunk és ez okból kérnem kell a koirmányt, ne tévessze szem elől e javaslatok megalkotásánál és tárgyalásánál azt a népi erőt, amely ebben az eszmében rejlik, ós ne felejtse el, hogy ez az eszme az egyik legerősebb és leg-