Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

24 Az országgyűlés képviselőházának . gáltam, de ennél nagyobb rokkantdíjat nem láttam. Egy eklatáns példát is mondok erre. Volt egy bányászom, aki mindkét lábát elveszítette a bányában és 18 pengő 14 fillér rokkantsági díjat kapott. Amikor 1932-ben 50 megértő képviselőtársammal együtt kértük a kormányt, hogy segítsen ezen a nyomoron, azt a választ kaptuk, hogy jogalap hiányában nem tud segíteni. (Meizler Károly: Na úgy-e! — _ Zaj a baloldalon.) Igaz, t. Ház, hogy nincsen jogalap, de nem szégyenletes-e, hogy van egy olyan törvényünk, — az Oti. törvény — amely nélkülözi azt a jogalapot, amely esetleg ilyen kivételes esetekben szükséges lenne. (Gr. Festetics Domonkos: Az Oti.-t is meg kell reformálni! — Peyer Károly: Bizony meg! — Horváth Zoltán: Elcsépelték már a »reform« szót!) Méltóztassék megengedni, hogy interpellációm befejezéseként két kérdést hozzak a Ház elé. Elsősorban a tőkével szemben — a jelen esetben a bányatársasággal szemben — meg kell állapítanom, hogy a t bányatársaság a sztrájk kitörése után teljesítette a munkásság kérését és követelését, megadta az 1933-ban elvett 8%-os bért. Nem merül-e fel minden gondolkozó ember agyában az a kérdés, hogy ha most meg tudta adni, akkor miért nem tudta tíz nappal előbb megadni, amikor még az igen súlyos következményekkel járó munkásmozgalmat meg tudta volna akadályozni? (Helyeslés jobb felől. — Buchinger Manó: Csak, ha a munkás odadobja az életét!) A tőke úgy látszik nem ismeri fel a inai helyzetet, úgy látszik nem él ebben a korban vagy nem tanult eleget, mert azt a szociális feszültséget, amelyet ma a kormányzatnak kell levezetnie, magának a tőkének kellene levezetnie, ha tisztában volna a helyzettel és ha világosan látná feladatát. (Gr. Festetics Domonkos: Ha lenne benne szociális érzék!) Elérkezett clZ cl tizenkettedik óra, amelyben ha nem tér észre a tőke és nem látja meg a saját sorsát, akkor nemcsak önmaga, hanem a nemzet ellen is vét. (Gr. Festetics Domonkos: A kommunizmust alapozza meg!) T. Ház! Sajnálom, hogy a bányamunkásság szomorú szociális helyzetével kapcsolatban itt megnyilvánult általános szimpátiát egy kissé meg kell zavarnom. Kijelentem azonban, nem hiszem, hogy ebben a tekintetben a bányamunkásság nagy része ne adna nekem igazat. Ez a másik megállapításom a szociáldemokrata párt felé irányul. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Brogli József: Tisztelettel kérek 10 pere meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Brogli József: Igen t. Ház! Sajnálattal kellett megállapítanom néhány esetben, hogy^ a szociáldemokratapártnál a pártérdek, a pártkérdés és a párt szolgálata sokszor megelőzi a munkásérdekeket. (Farkas István: Tévedés! Megfordítva! — Peyer Károly: Konkrét esetet! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Halljuk csak, mi az? — Zaj- — Elnök csenget.) Még a megelőző éhségsztrájk alkalmával történt és úgy tudom, éppen Peyer Károly igen t. képviselőtársam volt az, aki amikor a volt főispán úr az akkori mozgalmat leszerelendő, illetőleg a békéltetést megcsinálandó, összehívta a munkásság egyes szervezeteinek ^vezetőit, így a szociáldemokratapárt vezetőit és ugyanakkor meghívta a keresztényszocialisták 93. ülése 1937 március 3-án, szerdán. vezetőit is, kijelentette, hogy nem hajlandó a keresztényszocialistákkal egy asztalnál tárgyalni. (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan! — Farkas István: Nem igaz! — Peyer Károly: A Nemzeti Munkaközpont ott volt! Azt mondták, hogy ők nemi ülnek le velünk- — Zaj.) Nem így volt. (Peyer Károly: Honnan tudja ezt a képviselő úr?) Még abból az időből tudom. (Peyer Károly: De ön nem 'tudihaitja, mert ön nem volt ott! A Nemzeti Munkaközpont emberei voltak! Azok tiltakoztak ellene. Tessék Szapáry főispánt megkérdezni!) Nekem megmondták azok az urak, akik ott voltak. Ha érdekli a képviselő urat, meg

1 fogyni tudni adni az információt. Mégis csak furcsa dolog ez! Hol van a szervezkedés szabadságának elve, amelyért önök olyan horzasztóan harcolnak! (Propper Sándor: Hamis a tétel, hamis a következtetés! — Zaj.) Tudtam, >ha egy kis igazságot mondok, akkor a képviselő uraknak nem fog tetszeni. (Peyer Károly: A képviselő úr politikai ellenfelei ezek a kerületben, azért haragszik fájuk! — Mozgás és zaj a jobboldalon. — Peyer Károly: Ez így van! Ha nem volna nyílt választás, akkor nem őt választották volna meg.) Hogy állításomat még jobban alátámaszszam, hlvaJtJkozom a jelen esetre. (Farkas István: Ki rendelte meg ezt az interpellációt'?) 148 munkást kíván elbocsátani a Dunagőzhajózási Társaság. Mikor ezt publikálták akkor a szociáldeuiokratapárt egyik exponense (Egy hang jobbfelől: Élharcosa!) elment a ibányaigazgatósághoz ós azt mondta: kérem, rendben van, mi beleegyezünk a munkások elbocsátásába, ezek azonban szakszervezeti munkások nem lehetnek. {Zaj. — Farkas István: Ilyent nem mondott! — Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Ha ez így van, akkor árulás! — Zaj.) En csak tisztán az igazságot akarom leszögezni. (Farkas István: Ez nem igazság, ez nem így voltí — Peyer Károly: Ilyet nem mondott! Ez csak hangulatkeltés! Nem (mondta! En a miniszter úrnak is mást mondtam! Azt mondtam, hogy ehhez nem lelhet hozzájárulni!) Elnök: Peyer Károly képviselő urat kérem, tessék nyugodtan meghallgatni az interpellációt! (Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az sem áll! Az, aki a képviselő úrnak a szájaiba adta a nyilatkozatot, nem tudja

r a dolgpt! — Zaj. — Buchinger Manó közbeszól. — Zaj.) Buchinger Manó képviselő úr, legyen csendben. Brogli József: Ezzel a iszoeiáldemokratapárt csak valamiképpen menteni és (magyarázni akarja aizt, hogy a feányamunkásság a szakszervezeti határozatot nem respektálta, tehát a szakszervezet és ia pártvezetőség elveszítette a munkások feletti uralmát. (Farkas István: Azt bízza ránk! Látszik, hogy uraságod csak politikai szempontiból tárgyalja ezt a kérdést!) Nem ennél az esetnél' láttuk ezt csak, ezt láttuk 1919-hen, ezt láttuk azóta a világon mindenütt és látjuk itt is. (Peyer Károly: Evekig nem jár le a kerületébe, nem törődik a választókkal. Azt sem tudja, hogy mi van ott! Nem mer lemenni a választóihoz. — Zaj.) Csak az a sajnálatos, hogy a munkásság ilyenkor mindig fealfeló hajlik. Az egész világon így ívjan ez, ahol a marxizmus elveit nem tudják összeegyeztetni a hazafias felfogással. Ott ez mindenütt így van, nem úgy, mint például Angliában, ahol mindenegyes szociáldemiokirata elsősorban angol és osiak azután internacionalista. (Peyer Károly: A képviselő úr hozzánk fordult és a választás előtt támogatást