Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203, dőket, rögtön az első vonalba tolulnak. Az is kétségtelen azonban, hogy a választójogi konferencia alkalmával, azt megelőzőleg és- azután is, senki nem állított fel itt olyan követeléseket, amelyeket teljesíteni a titkos választójoggal kapcsolatban ne lehetne. Senki maximális követeléseket nem támasztott, ellenkezőleg, mindenki igyekezett minimális követelést támasztani, azt a minimális követelést, mely még a népképviseleti rendszer érintetlenségéhez képest egyáltalán támasztható. Bármennyire is a napi politika kérdésének lássék a titkosság kérdése, azt kell mondanom, t. Ház, hogy a titkos választójog kérdése, bár a napi politika előterébe került kérdésnek látszik, ennek ellenére nem a napi politikának kérdése, hanem felelősségteljes probléma, magasabb szempontiból nézendő nemzetpolitikai probléma, aminek tudatától mindenkinek egyformán át kell hatva lenni. Ezeket figyeleiríbe véve, azt kell mondanom, hogy bármilyen szempontból vizsgáljuk is ezt a kérdést, ha azt mondjuk, hogy kautélákba belecsomagolva ési korrekciókkal súlyosbítva nagy árat is kell ezért a titkosságért adni, azt gondolom, az igen t. Ház minden egyes tagja át van ettől a gondolattal hatva és megadja ezt a magas árat is a titkosságnak behozataláért, mert kétségtelen, hogy jó választójogot, olyan választójogot, amely minden igényt kielégít, természetesen sem a miniszterelnök, sem senki más hozni nem tud, sőt tudjuk jól, hogy maga a választójog kérdése állandóan fluktuál, mozgalmi állapotban van és lesz is mindig. Végleges megoldásit tehát ezen a téren elérni nem lehet, mégis azt kell azonban mondanunk, hogy szeretnénk már itt elhatározó lépést látni. (Egy hang jobb felől: Megvan!) Négy évtizednek elkeseredett küzdelme nem tudott nagyobb eredményt elérni ezen a téren, mint bizonyos hivatalos helyről jövő ígéreteket. Ez egészen kétségtelen. Az egyetlen lépést ezen a téren • a Friedrich-féle^ titkos szavazási rendeleten kívül mégis talán Bethlen István gróf tette meg ebben az irányban, amikor a törvényhatóságokba bevitte a titkos választójogot. Igaz, hogy minden veszély nélkül tehette ezt. mert olyan törvénybe helyezte be, amelyben a titkosságnak hatásai nem érvényesültek, de mégis megtette ezt az első lépést a titkosság irányában. T. Ház! Az 1931/36-os ciklust megnyitó kormányzói besízéd is kiterjedt éppen erre a törvényhatósági választásba bevitt titkosság gondolatára" és azt mondotta, hogy ehhez a törvényhatósági választói jognál megnyilatkozó titkossághoz hasonlóan kívánja az országgyűlési képviselői választásnál is a titkosságot megvalósítani. Ezt a kormányzói beszédet, amelyet a kormányzó 1931 július 21-én mondott el az országházban, még gróf Bethlen István ellenjegyezte. Egy évre rá hangzott el Oizmadia András kormánypárti képviselőnek interpellációjára, — mert akkor még a kormánypárti képviselők is szoktak interpellálni a titkos választójog érdekében — gróf Károlyi Gyula akkori miniszterelnök válasza, (Rakovszky Tibor: Akkor mertek interpellálni Gyula bácsinál! — Derültség.) aki afckor a következőket mondta (felolvassa): »A mai választójog elavult, reformra szorul. Kívánatosnak tartom, hogy az újabb választás ne ezen az alapon történjék. A reformnak közmegnyugvást kell keltenie, ezért kívánatos, hogy . ülése 193f április 28-án, szer&án. 311 ne odáztassék el a reform ad graecas fkaiéndas.« Ez 1932 június 11-én mondatott el, tehát ennék is majdnem öt esztendeje már. Mi szerényák vagyunk és nem kívánunk mást, osak azt akarjuk, amit annakidején Károlyi miniszterelnök úr Öt évvel ezelőtt mondott, hogy a reform ad graecas calendas ne húzassék el. (Mózes Sándor: Már a graeoas-nál vagyunk!) Gömbös miniszteerlnök úrnak azt a bizonyos híres nyilatkozatát kell még megemlítenünk: »A titoksság alapján állunk, mert mi nem szeretünk lelket tiporni«, — azonban nem ez a lényeges, hanem a következő mondat: »a kormány tehát folyamatba tesz olyan iintézkedéseket, amelyek célja a titkosság alapján a választójogi reform megalkotása.* (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) T. Ház! Ezt Gömbös Gyula miniszterelnök úr 1932 október 11-én mondotta, tehát négy és fél esztendővel ezelőtt; az idevonatkozó tárgyalások meg is indultak s most négy és fél év után ezek a tárgyalások még mindig tartanak. Két nappal ez után a beszéd után ugyanezt a nyilatkozatát megismételte, majd pedig két hét múlva a nemzeti munkatervben {

•uiblikálta és szankcionálta a titkosság gondoatát. Gömbös miniszterelnök úr későbbi nyilatkozata úgy szólt, hogy »még ebben az ülésszakban, vagy ebben az éviben vagy a jövő évben« beterjeszti a titkos választójogról szóló törvényjavaslatot. Ez 1934 május 7-én hangzott el, tehát ennek is már meglehetősen tekintélyes ideje van. 1935 tavaszán ellenzéki oldalról arra kérték az akkori miniszterelnök urat, hogy ne küldje haza a képviselőházat nyár elején, hanem tárgyaltassa le a választójogot. Ez 1935 tavaszán volt. A tavaszból megint átmentünk az őszibe és nem történt meg a választójog tárgyalása. A választójognak ugyanis általánosságban az a sajátossága, hogy azt mindig tavaszról őszre és őszről tavaszig szokták elhalasztani. Bocsánatot^ kérek, ha egy talán nem szel1 Iemes adoma jut eszembe ezzel kapcsolatban; azt hiszem azonban, hogy ha nem is szellemes, de kétségtelenül találó. A múlt hetekben folyton esett az eső, ezért általános volt az elégedetlenség s az eső általános megbeszélés tárgya volt a családokban is. Egy asszony azzal fordult a férjéhez: nahát, mégis esak borzasztó ez az idő, állandóan esik. Mikor fog már kitisztulni? A férj azt mondotta: holnap kiderül. Másnap reggel természetesen az eső még jobban zuhogott. Az asszony felelősségre vonta férjét: hiszen te azt mondtad, hogy holnap kiderül! A férj erre azt válaszolta: En csak azt mondtam: majd mára kiderül, hogy vájjon jó idő lesz-e vagy tovább is esík-e az eső. (Zaj. — Elnök csenget.) Mondom nem szellemes a hasonlat, de talán találó azért, mert ahányszor tavaszról őszre és őszről tavaszra halasztották a választójogi terminusokat, mindig azt mondották, hogy nem arról volt szó, hogy (beterjesztjük-e a javaslatot, hanem arról, hogy akkor majd megmondjuk: be fogjuk-e terjeszteni, s miajd akkor ki fog derülni, hogy lesz-e javaslat vagy sem. Ez a kérdés másfél évtizeden keresztül az igazak álmát aludta a kormánypártok prográmmjában. Ezt a Csipkerózsikát ebből az alvásból a Gömbös miniszterelnök úr betegsége