Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. alkalmával történt külföldre repülésénél Má- t tyásföldön elhangzott nyilatkozata, üzenete keltette fel, amikor azt mondotta az újságírók felé fordulva, hogy a választójogról pedig ne írjanak sokat, mert a választójogról nem írni kell, hanem azt meg kell csinálni. Ugyanakkor Gömbös miniszterelnök úr levelet küldött a Ház elnökéhez a konferenciára vonatkozólag. (Zaj és felkiáltások jobb felől: Tudjuk!) Rá pár nappal, szeptember 3-án — akkor tudniillik me­gint ősz volt — a beavatott hely ismét tavaszra ígérte a választójogi törvény letárgyalását, a konferencia maga azonban elmaradt, csak de­cember 3-án került rá sor. Mindenki azt hitte, hogy most már semmi akadálya sincs a választójog letárgyalásának azonban kiderült, hogy a választójogi konfe­rencia még egyáltalában nem jelenti magát a választójogi törvényt. Az ellenzék magatartá­sán kétségtelenül nem múlott a dolog. Emlékszem Eekhardt t. képviselőtársunknak itt a tavalyi költségvetési vita folyamán elmondott, mond­hatom, igen kiváló, igen magas szárnyalású és amellett tárgyilagos beszédére, amelyben a titkos választójog hibáira„ veszélyeire is rá­mutatott, ugyanakkor azonban megmondotta, mi azoknak a veszélyeknek orvosszere. De továbbmegyek. Magán a választójogi konferencián, mint említettem, szintén nem támasztottak maximális követeléseket, min­denki igyekezett abba a légkörbe belehelyez­kedni, amelyet a miniszterelnök úr inaugurált és amelyre a választójog kérdésének megoldása szempontjából 'kétségtelenül szükség van. A biztosítékok tekintetében mindenki kellő megértéssel viseltetett s mindenki úgy gon­dolta, hogy a kautélákra és a korrektivumokra igenis szükség van. Valósággal versengve ajánlották fel ezeket a parlamentben és a pub­licisztikában egyaránt. Az ellenzéknek nem az a célja a választójoggal., hogy a többségi párt szétporlódjék. Ezt meg kell mondani. Az ellenzék hajlandó még azt az ódiumot is magára vállalni, hogy itt a kép­viselőházban egy alkotmányos többség, egy kormányzásra képes többség ülhessen össze. (Mozgás a baloldalon.) Ezt az ódiumot is haj­landó magára vállalni. Az ellenzék azonban, én legalább azt hiszem, bár nem beszélek az ellen­zék megbízásából, hanem csak saját nevemben és csak kutatom az ellenzék gondolatát, de ;— ismétlem — az ellenzék, azt hiszem^ úgy látja, hogy itt van az utolsó pillanat arra. hogy ez a kérdés megoldassák. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Most nincsenek Budapest utcáin tün­tető felvonulások. Tisztelettel kérnék 15 perc meghosszabbí­tást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a képvi­selő úr beszédidejének 15 perccel való meg­hosszabításához? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítás­hoz hozzájárulnak, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) Többség. A Ház a meghosszab­bítást megadta.. Méltózitassék folytatni. Meizler Károly: Most nincsenek tüntető felvonulások, nincsenek felborított villamosok Budapest utcáin, teljes tárgyilagosság mellett, minden külső befolyástól mentesen lehet 'tehát ezt a kérdést tárgyalni és megoldani, teljesen megfontolva, nyugodtan, nem elhamarkodva lehet dönteni ebben a kérdésben. Senki sem tudja, vájjon holnap lehet-e így dönteni, (Raj­niss Ferenc közbeszól.), nem tudjuk, vájjon nem a szélsőségek számára csináljuk-e meg ezt a választójogot, Rajniss igen t. képviselőtár­sam, már pedig mi ezt a választójogot nem a szélsőségek, elsősorban nem a baloldali szélső­ségek számára akarjuk megcsinálni. T. Ház! Készséggel koncedálom azt, hogy a miniszterelnök úr soha sem tett fix termi­nushoz kötött nyilatkozatot. Ezt tárgyilagosan meg kell állapítanom. Az is kétségtelen azon­ban, hogy a tömegekben nem él bizonyos disz­tingváló alkotmányos érzés, a tömegek nem tudják megkülönböztetni azt, hogy vájjon idő­közbea történt-e miniszterváltság és a minisz­tériumnak időközben egy-két taggal való ki­cserélése (Felkiáltások jobbfelől: Dehogynem tudja!), vagy megszaporodása történt -e s ez miképpen és hogyan változtatja meg a politi­kai felelősség kérdését. A tömegek nem tudják azt, hogy a miniszterelnök úr helyettes minisz : terelnöksége idején elhangzott miniszterelnöki nyilatkozatnak, vagy az ő miniszterségé:! ek ideje alatt elhangzott miniszterelnöki nyilat­kozatnak megszűnt-e már egyáltalában a ha­tálya. A tömegek ezt nem látják. A tömegek azt vallják és azt tudják, hogy elhangzottak itt nyilatkozatok miniszteri szájakból, minisz-' terelnöki szájaiból s ezeknek a nyilatkozatok­nak ellenére sehol sem látunk olyan javasla­tot, amely erre a kérdésre vonatkoznék. Ha a miniszterelnök úr óvatos is volt ab­ban, hogy nem mondott fix terminust, mégis kétségtelenül biztatóak voltak a kijelentései. Ilyen biztató kijelentést tett a választójogi konferencia alkalmával, amikor azt mondotta, hogy igyekezni fog az alkotmányjogi javasla­tokat minél előbb elkészíteni. Karácsonyi •nyi­latkozatában azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy a választójog reformja, a titkosság elvének érvényesülése most már a közeljövő­ben meg fog valósulni, a kormány azonban, hogy megfelelő javaslat formájába Öntse azt az anyagot, amelyet a pártok közötti meg­beszélés ... stb. Ezek után legyen szabad azt mondanom, hogy a szegedi beszéd bizonyos csalódást kel­tett. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Maga az egyedüli!) Ismét hangsúlyozóim, hogy nem a miniszterelnök úr volt az, aki a szegedi be­széd előtt felcsigázta a várakozást, hanem má­sok csigázták fel, (Felkiáltások jobbfelől: Pél­dául)) ezt a felcsigázott ívárazokzást azonban nem elégítette ki >a, miniszterelnöki beszéd. (Fel­kiáltások jobbfelől: Dehogynem!) Bocsánatot kérelk, nem bennünket nem elégített ki; olyan urakat nem elégített ki, akik teljesen távol ál­lanak a. napi politikától. Tisztelettel utalok Ráth Zsigmondra, a Kúria nyugalmazott má­sodelnökére, (Gr. Festetics Domonkos: Na és!? Már nyugdíjazva van!) aki azt írja a cikké­ben (Olvassa): »Általános csodálkozást okozott} hogy a miniszterelnök szegedi beszédében nem ismertette a tervbevett törvényjavaslat alap­elveit, sem nem mondta meg azt, hogy mikor ki vauja ezt a javaslatot előterjeszteni. (Zaj a jobboldalon/. — Bajniss Ferenc közbeszól.) En csak arra hoztam ezt fel, igen t. Rajniss kép­viselőtársam, hogy nem a párt, hanem a köz­vélemény mondja. (Ellenmondások a jobbolda­lon. — Rajniss Ferenc: ö nem a közvélemény! — Gr. Festetics Domonkos: A párt mást mond! —Mozgás a jobboldalon.) A miniszterelnök úr alkkor, amikor . . . (Folytonos zaj a jobboldalon. — Rajniss Fe­renc közbeszól.) Kérem, t. képviselőtársiam, le­het itt a képviselőházban is 'elhallgattatni va­lakit, anélküli azonban, hogy ténylegesen el le-

Next

/
Thumbnails
Contents