Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-193
Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1937 március 3-án, szerdán. 23 ségi és rokkantsági biztosítás revíziója tárgyában. 1. Hajlandó-e a m. kir. iparügyi miniszter úr a bányamunkásság legkisebb munkabérét és munkaidejét szabályozni, részére évi fizetéses üdülési szabadságidőt biztosítani? 2. Hajlandó-e a m. kir. iparügyi miniszter úr a munkaadók és munkavállalók viszonyában előállható ellentéteket bírói fórum elé utalni, hogy ezáltal a nemcsak mindkét félre nézve, hanem nemzetgazdaságilag is káros sztrájk kiküszöbölhető legyen? 3. Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr a bányamunkásság öregségi és rokkantsági biztosítását revízió alá venni és azt a bányamunkásság nehéz és állandó veszélyekkel fenyegető munkaviszonyához mérten a szociális igazságnak megfelelően rendeznie Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Brogli József: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Pécs bányavidékének, ahol a napokban azok a sajnálatos sztrájkesemények történtek és ahol a munkásság még ma is sztrájkban áll, ihárom bányatelepe: Mecsekiszabolcs, Somogy és Vasas telepei az én kerületemhez tartoznak, így tehát nekem ezen a címen nemcsak jogom, hanem kötelességem is az, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam. {Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Matollcsy Mátyás igen t. képviselőtársam a statisztikai adatoknak egész arzenálját hozta ide, amelyeket sem nekem, sem! másoknak nem áll módunkban hamarosan ellenőrizni; de nekem egyébként is az a véleményem a statisztikai adatokról, hogy azok nagyon elasztikusak, mert az egyik statisztikai adattal például be lehet bizonyítani, hogy a másik statisztikai adat hamis. (Györki Imre: Na, szép vélemény ez a statisztikáról!) De nem is ez a fontos; igen t. Képviselőház, hanem itt egyetlenegy dolog a fontos, amely a t. Ház minden oldalán ülő képviselőnek nemcsak az értelmét, hanem a szívét is megragadta: a bányászsors, a bányásznyomor, az a szomorú sorsi, amely a bányászt egész életén át kíséri. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ügy van!) Igen t. Ház! Hatéves képviselőségem ideje alatt most nyolcadszor iszólalok fel a bányamunkásság kereseti és szociális viszonyainak megjavítása érdekében. (Czirják Antal: De eddig nem <sok eredménnyel!) Minden egyes alika lommal kértem és követeltem 1 , hogy a munkásviszonyoknak és a modern viszonyoknak meg felelő iij bányatörvény alkottassák meg és'i minden .szakértő által hangoztatott ellenérvvel szemben ma Is fenntartom azt a véleményemet, hogy egy 82 évvel ezelőtt készült osztrák pátens, amely lehet, hogy annakidején korát meghaladó nagy bölcseséggell alkottatott meg, ma már olyan szűk, rozsdás kaloda, amelyben különösen a szociális kérdések nem nyernek kellő szolgálatot. Igen t. Ház! Szakítani kell a liberális korszaknak azzal a felfogásával, hogy a munkáltató és a munkavállaló viszonyát a munkaszabadság elve szabályozza. Szakítani kell ezzel azért, mert azt látjuk, hogy a tőke a maga nagy hatalmánál fogva rendszerint kiuzsorázza a munkást és ha nem jövünk szociális intézkedésekkel a munkás segítségére, akkor sajnos; a tőkétől sohasem várhatjuk azt, hogy ezeket a problémáikat megoldja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Czirják Antal: A saját pártja ellen beszél!) Nemcsak a munkásosztálynak és a munkásrétegnek az érdeke az, hogy szociális reformokkal jöjjünk, hanem érdeke magáinak a tőkének, érdeke a bányavállalatnak is és érdeke nemzetgazdasági szempontból is a termelés folyamatosságának a fenntartása, diö ehhez fűződik az ország 1 nyugalma és rendje is. Igen t. Ház! Megnyugvással vehetjük tudomásul az iparügyi miniszter úrnak azt a törekvését, hogy ő az egyes iparágakban a legkisebb béreket megállapítani igyekszik, csak azt kérem, méltóztassék ezt az eddigi tevékenységét a leghatékonyabban és a legnagyobb lendülettel folytatni, hogy mihamarább bekövetkezzék ebben az országban helyzet, hogy minden egyes munkás kereseti és szociális viszonyai rendeztessenek. Különösen kérem, hogy mindent megelőzőleg a bányaiparban rendeztessék ez a kérdés, ugyanakkor pedig ne méltóztassék megfeledkezni azoknak az egészségügyi, életvédelmi, a (keresetre vonatkozó .és egyéb jóléti, szociális intézkedéseknek az inaugurálásáról sem, amelyeknek egész várát kell kiépíteni, hogy a bányaipart, illetőleg a bányamunkát és annak szomorú sorsosát, a bányamunkást meg tudjuk védeni. Törvényes szociális intézkedésekre van tehát szükség abból a szempontból is, hogy a kormányzat ne akkor legyen kénytelen a békéltető, a közvetítő szerepét játszani, amikor már a muiikássztrájk előállott, hanem preventív hatalma legyen neki abban az irányban, hogy ezek a kérdések egyáltalában fel se merülhessenek. Gondolok itt elsősorban arra a bizonyos békebíróságra, amelynek létesítése esetén a sztrájk nemcsak megszüntethető, hanem büntetendő cselekménynek is minősíthető. Igen t. Ház! Tulajdonképpen nyitott kaput döngetek, mert hiszen az iparügyi miniszter úr éppen két nappal ezelőtt a közigazgatási továbbképzőtanfolyamon adta elő azt a szociális programmját, amellyel a jövőben ezeket a kérdéseket szolgálni kívánja és az eddig felhozott mind két kérdés, valamint a most felemlítendő és nagyon kért szociális intézkedés is az. ő szociális programmjának tengelyében áll. Ez az intézkedés abban állna, hogy a munkásnak meg kell adni a fizetéses szabadságot minden esztendőben, mert ha az értelmi munkásnak szüksége van szabadságra, szüksége van a kézimunkásnak is, de különösen a bányamunkásnak, aki egészen különlegesen nagy, életveszélyes és egészségtelen munkát végez. Igen t. Ház! Az öregség és rokkantság kérdésére vonatkozóan a belügyminiszter urat óhajtottam interpellálni, Baross Endre igen t. képviselőtársam azonban ezt a kérdést meglehetősen kimerítette. Én tehát ezzel a kérdéssel nem kívánok bővebben foglalkozni, csupán annyit akarok még az általa elmondottakhoz hozzátenni, hogy teljes képtelenség az, hogy egy bányamunkás, aki a föld mélyén, félméteres, egyméteres munkahelyén, háton fekve, hason fekve, oldalt fekve, egyszer rettenetes hidegben, máskör huzatban, hidegben nehéz fejtési munkálatot teljesítsen, egész életén át szénport nyeljen és csak 40 évi szolgálat után, 60 éves korában tudja elérni azt a nyugdíjat, amelyet adnak neki. Mondjam-e, hogy ilyen bányász nem létezik^ Létezik olyan bányász, akinek rokkantsági díja van, mert minden bányász a nyugdíjazási idő elérése előtt megrokkan. Méltóztatik tudni, mit jelent bányász-rokkantnak lenni 1 ? Ez annyit jelent, hogy ha az összes rokkantsági retortákon keresztülmegy, akkor 15—30 pengős rokkantdíjat kaphat. Hatéves képviselőségem alatt sok esetet megvizs-
