Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

310 Az országgyűlés képviselőházának : vonatkozik, míg Budapest 30 kilométeres körzetében 5 pengő 22 5 fillér és a Kamara egyéb területein 4 pengő 67'5 fillér,, 4 pengő 40 fillér és 4 pengő 125 fillér. Az említett rendelet megjelenése új helyzetet teremtett, mert míg a bakancsok konfekciódíja az egész mennyiségre egyforma és ennek következtében az löksz, az ország egész területére egységes munkabérek fizetésére állapodott meg az egyes kisiparosokkal, addig a rendelet — egyelőre csak a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara területére — ötféle kiméretű munkabért állapít meg. Ebből következik, hogy egyes kisipari csoportok előnyösebb helyzetbe jutottak a többiekkel szemben. Csupán két kategóriánál, (Budapesten és 30 kilométeres körzetében) nem éri az löksz, által fizetett munkadíj a rendeletben megállapított legalacsonyabb munkabér összegét. Már az interpelláció bejelentése előtt megbeszéléseik folytak arravonatkozólag, hogy miképpen lehetne e két kategória hátrányos helyzetén segíteni. Legyegyszerűbbnek kínálkozott az az út, hogy az löksz, a fentemlített pótdíjat akként állapítsa meg, hogy végeredményben az aljamunkáért fizetett munkadíj arányban legyen a rendeletben megállapított legalacsonyabb munkabérekkel. A vidéki kisiparosok részére tehát kisebb összegű pótdíjat állapítson meg, míg Budapesten, valamint 30 kilométeres körzetében oly összegű pótdíjat fizessen, hogy ezzel a munkadíj legalább a rendeletben előírt legkisebb munkabér összegét elérje. Ezen módon azonban a vidéki kisiparosok a már kilátásba helyezett és a múlt évben is fizetettnél kisebb munkabéreket kapnának. Ezt elkerülendő elhatároztam, hogy az löksz, által fizetett és a rendeletben megállapított legkisebb munkabérek közötti különbséget az loksz.-nak pótlólag megtérítem, hogy így Budapesten és környékén legalább a rendeletben megállapított legkisebb munkabérek legyenek kifizethetők. Ezen túlmenő terheket a szűkre szabott költségvetési keretek folytán azonban jelen alkalommal nem vállalhatok. Természetesen, úgy mint a múltban is, a jövőben kiadandó munkáknál is figyelemmel leszünk a megélhetési viszonyra. Budapest, 1937 április 1-én. Röder s. k., honvédelmi miniszter. Elnök: Györki Imre képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, móltózta tilk-e a honvédelmi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a miniszter úr válaszát elfogadják, szíyeskedjenek felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások a b'alodaibn: Kisebbség!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ^ szavazókat megszámlálni. Rakovszky Tibor jegyző (megszámlálja. a szavazókat): 22! Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a miniszter úr válaszát nem veszik tudomásul, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Rakovszky Tibor jegyző (megszámlálja a szavazókat): 16! Elnök: A Ház a választ túdomásulvette. Következnek az interpellációk. Az észközöit törlések, illetve csere folytán az első Meizler Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. }

,03. ülése 1937 április 28-án, szerdán. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Van-e tudomása arról a m. kir. miniszterelnök úrnak, hogy a magyar nép akaratát évtizedek óta meghamisító nyiltszavazásos választójog általános gyűlöletessé vált és már-már a történeti alkotmányunkban gyökerező népképviseleti államformát is veszélyeztetik (Zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: A képviselő urak általában nem tartózkodnak bent az ülésteremiben, ha pedig ibent vannak, a jegyző urat nem lehet hallani a lármától. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben meghallgatni. Rakovszky Tibor jegyző (tovább olvassa): »Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr e veszélyes nyiltszavazásos választójogot a közmegnyugvás megteremtése, képviselőházunk alkotóképességének helyreállítása és a vonatkozó kormányígéretek beváltása céljából is megszünteti és az országgyűlési képviselők titkosa történő választásáról szóló törvényjavaslatot még ez ülésszak alatt letárgyaltatni?« Elnök: Az interpelláló Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! (Halljuk! Hall jak! bal felől.) Azt kérdezem a miniszterelnök úrtól, van-e tudomása a magyar nép választójogát évtizedeken keresztül meghamisító nyiltszavazásos rendszer népszerűtlenségéről, általános gyűlöletességéről és hajlandó-e ezen változtatni? (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs!) Amikor általában a választójogi kérdésről és a titkosság kérdéséről szoktak beszélni, egyúttal a választójog többi kritériumát is meg szokták említeni, így az általános választójogot, azután a proporcionális választójogot és meg szokták említeni, hogy igazságtalan az, hogy a nőknek nincs a férfiakéval egyenlő választójoga; a választási eljárás, valamint a peticiós eljárás szabályait szokták szóvátenni és szóvá szokták tenni a, közvetlen választás gondolatát. Én mindezeket a kérdéseket szándékosan mellőzöm. Mellőzöm azért, hogy ezzel a hallgatásommal kiemeljem a probléma lényegét, a titkosság kérdését, anélkül természetesen, hogy a legkisebb mértékben is azt mondanám, hogy ez; a, többi probléma mind másodrangú, vagy hogy ezekkel foglalkozni nem érdemes. Nem lehet egy pillanatig sem vitás már maga az, hogy a titkosságra szükség van. Ez egészen bizonyos és efölött vitatkozni most már nyíltan nem szoktak az emberek. A többi problémára nézve még vannak viták és ezeket a vitákat most idehozni a Ház elé természetesen senki sem akarja. Nem akarom éppen ezért megemlíteni a közigazgatási bíróság ítéletében lefektetett tényállásokat, nem akarom idehozni a háború előtti küzdelmeket és harcokat, amelyek a titkos szavazás érdekében zajlottak le, azonban igenis merem állítani, hogy a nyiltszavazásos rendszer általában már gyűlöletessé vált és ezen sürgősen segíteni kell. Tudom, hogy egy puszta deklarációt, olyan deklarációs törvényt, amely törvénybe akarja iktatni a titkos választójog behozatalát és a nyilvános választójog megszüntetését, a Ház elé hozni nem lehet, mert mihelyt felvetődik a kérdés, hogy titkosság kell, ugyanakkor előtérbe tolul az a kérdés is, hogy milyen legyen ez a titkosság, tehát mindazok a problémák, amelyeket az előbb említettem, mint mellőzen-