Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. Ferenc: T;szta csőd ez a nap!) Teljes érdekte­lenség és nemtörődömség kíséri ennek az or­szágnak sorsát, pedig itt dől el most a költség­vetés során az ország egyévi élete, mert azután hiába fognak nagy nyilatkozatokat tenni, azok semmit nem fognak érni, ha ebben a költség­vetésiben most azt nem biztosítják reálisan. Ez az az ck, amely meggyőződésem szerint éhben az országban nyugtalanságot és ilyen helytelen értékítéletet vált ki a magyar alkotmánnyal és a magyar országgyűléssel szemben. Fel kell azonban vetnem a kérdést, hogy lehet-e felelőt­lenül ilyen súlyos kártételeket ekövetni és nem kétséges, hogy a felelősség kérdésében a kor­mánypárton van a hangsúly. Senki sem akadályozza meg ezt a hatalmas pártot és kormányt, hogy a nagyszerű és a ma­gyar élet számára fontos kérdéseket idehozza és mindnyájan egybehangzóan megszavazzuk. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat olyan össze­tételű, hogy ebben olyan erők működnek, ame­lyek a kormányt munkaképtelenségre kárhoz­tatják, ha pedig olyan kormány kerül ide, amely akcióképes, erős és tennivágyó, mint amilyen az előző kormány vagy kormányok voltak, (Rajniss Ferenc: Ügy van!) akkor azt láttuk, hogy ténykedése és tenniakarása milyen nevetséges törvényjavaslatokká degenerálódik, amilyen a hitbizományi törvényjavaslat és te­lepítési törvényjavaslat, amely ennek az or­szágnak a legfontosabb problémáját, egyik legfontosabb kérdését, a földkérdést lett volna hivatva megoldani. T. Ház! Én nem azzal a kormánnyal akarok foglalkozni, hanem a jelenlegi kormányzat po­litikájával. A legnagyobb sajnálatomra meg kell állapítanom, hogy a kormány, ezévi legfon­tosabb ténykedésének, a költségvetésnek tar­talma és reális lénye teljes ellenmondásban van a kormány hirdetett politikájával, sőt to­vább megyek, a miniszterelnök úrnak Szegeden elmondott beszédével és teljes ellentétben van gazdasági helyzetünkkel, szociális problé­máinkkal és — még tovább megyek — a nyu­gateurópai országok gyakorlatával. '-••> T. Ház! Legyen szabad ezeket a súlyos vá­dakat valóban megindokölnom,i és ha lehet, iga­zolnom. (Csizmadia András: Ügy sem hisszük el!) Döntsenek, hogy igazam van-e vágy sem. A miniszterelnök úr szegedi beszédében a kö­vetkezőket hangsúlyozza (olvassa): »Meg akar­juk valósítani a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítását, hogy a földmunkásnak, a falusi mezőgazdasági munkásnak Öreg korára ne koldusbot és koldustarisznya jusson osz­1~£L1 WPS7Ü1 íí T. Ház! A miniszterelnök úr tíz nappal e beszéd elhangzása előtt nyújtotta be azt a költ­ségvetést, amelyben egy fillér erre a súlyos kér­désre, ennek megoldására nem jutott. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon; Ehhez törvény kell!) Ha törvény kell hozzá, mint ahogyan kell, ak : kor a miniszterelnök úr politikájában semmi zavart nem jelentett volna a nagy alkotmány­jogi kérdések megoldása szempontjából, ha ez a törvényjavaslat az év folyamán elkészült volna és ide, a munkaképtelen, a nem foglal­koztatott Ház elé került volna, biztosítéka pe­dig a költségvetésben tényleg benne lett volna. (Zaj a jobboldalon. — Mózes Sándor: Előirá­nyozni lőhet!) • • Üjra hangsúlyozom, hogy ha Amerikában, ahol nem küzdött egymással sem a jobb-, sem a'baloldal, mégis száz nap alatt ezeket a tor­vényeket törvényerőre lehetett emelni, miért nem történt ez meg itt az elmúlt száz nap le­ülése 1937 április 28~án, szerdán. 303 forgása alatt és miért nem került ez valóban bele a költségvetésbe! (Egy hang a középen: Mert nincs törvény rá!) Lemenni Szegedre és nagy nyilatkozatot tenni, ugyanakkor azonban két-három hónappal előre semmi intézkedést nem tenni, nem tartom feltétlenül helyesnek. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Folytathatom ezt tovább is. Ugyancsak ebben a beszédben történt utalás arra is, hogy a széles agrártömegek elesettségén segíteni kell. Ugyanakkor a pénzügyminiszter úr ex­pozéjában a következőket mondja (olvassa): »200.000 pengőt szánunk arra, hogy nemcsak a teljesen vagyontalanoknak. hanem különös méltánylást érdemlő esetekben a csupán egé­szen kis ingatlan vagyonnal rendelkezőknek is a kórházi ápolási díjak alól való mentesí­tése megkezdhető legyen.« T. Ház! Ez az ösz­szeg orvosi szakértők véleménye szerint a 145 járás közül egy járásra sem elegendő. Világo­san mutatja ez azt, ami köztudomású dolog, hogy nem 200.000 pengős, hanem, sajnos, 15—20 millió pengős tételekről van itt szó. De nem lehet az élet problémáinak ilyen óriási mére­teiből 1 százaléknyi szektort kiemelni és ennek megoldását odaállítani. (Felkiáltások jobb­felől: Fizetőbetegekről is van szó! — Gr. Fes­tetics Domonkos: Rossz a statisztikai) Eossz statisztikával kár előjönni és kár hivatkozni rá. Ez az élet, ezt mindenki tudja, ezt a pro­blémát mindenki ismeri. Én csak azt hangsú­lyozom... (Csikvándi Ernő: Kezdetnek na­gyon jó ez a 200.000 pengő! — Mózes Sándor: Kevés! — Csikvándi Ernő: Kezdetnek elég!) Köztudomású, hogy a folyó financiális év olyan jól zárult, hogy a pénzügyminiszter úr is utalt arra, hogy bizonyos pénztárkészleteli­ből van módjában 40 egynéhány milliót adni és jól tudjuk, hogy még nagyobb összegek is állanak rendelkezésre; éppen ezért ilyen nagy­horderejű kérdéseknek nem egy egyszázalékos szektorát kellene megoldani, mert ez ennek a népnek arculcsapását és pusztulását jelenti. De tovább megyek, t. Ház és a szegedi beszéd következő kitételét látoan teljes ellentét­ben a kormány politikájával. A miniszter­elnök úr azt mondotta Szegeden, hogy az el­múlt költségvetési év alatt a kormány 13-848 katasztrális hold mezőgazdasági ingatlant szerzett meg telepítési célokra 5*8 millió pengő értékben, majd így folytatta (olvassa): »Aki­nek helyes fogalmai vannak erről a kérdés­ről és nemcsak aszfalt-agrárius,, (Felkiáltások jobb felől: Matolcsy magára értette!) az tudja értékelni ennek a kormányintézkedésnek rend­kívüli jelentőségét.« (Gergelyffy András: Ügy is van! — Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Rendkívül isajnálom, hogy nekem jut az a sze­rep, hogy ezt a kérdésit itt a Ház előtt tisz­tázzam; nem az én adatgyűjtésem, hanem a hivatalos adatgyűjtés alapján fogam ezt itt bemutatni, hogy meggyőződjék a t. Ház arról, hogy a kormány telepítési politikája nem olyan óriási volumenű és nem olyan nagy­szerű, hogy annak még a bírálata sem lenne lehetséges. (Zaj.) , ....... T. Ház! Legyen szabad vázolnom az ország földbirtoikálományának változását a telepítés előtti nyolc éviben, tehát 1928-tól kezdve, ami­kor ás az 1920. évi földreform hullámai már lecsendesedtek és újra megindult egy parcel­lázása, elaprózási folyamat. Szörnyű adato­kat lehet itt találni. Arra az eredményre ju­tunk ugyanis, hogy 1928-tól 1935-ig az ország­ban összesen 112.000 kat. hold birtokot par-

Next

/
Thumbnails
Contents