Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

302 Az országgyűlés képviselőházának 20 szegény emberek közül alig fizet valaki adót. (Ellenmondások balfelől) Csak az fizet földadót, akinek 100 koronán felüli a kataszteri tiszta jövedelme. {Felkiáltások: Fogyasztási adót!) Fogyasztási adót igen. (Mózes Sándor: Községi pótadót fizet!) Pótadót nem. (Mózes Sándor: Hogyne, például iskolaadót! — Zaj, — Elnök csenget.) Felmerült az a gondolat is, hogy a telepítés kérdésével oldjuk meg a kérdést. Azt hiszem, hogyha telepítési törvényünk más volna, akkor ez járható út volna, de nem' hiszem, hogy a mai telepítési szabályok szerint ez így megoldható lenne. Ellenben igenis szükségesnek tartom,, hogy a téli időben megfelelő háziipari munka létesítésével gondoskodjunk különösen az asszonynép foglalkoztatásáról, hiszen az asszonyok igen szép mellékkeresetet tudnak ebből biztosítani, egyéb háztartási munkáktól eltekintve., Szükségesnek tartom az őrlési díj megszüntetését, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) iami igen fontos dolog ezeknél a szegény embereknél. (Mózes Sándor: A lisztforgalmi adót el kell törölnj.) Szükségesnek tartom, hogy az azonos körülmények és feltételek mellett termelő vidékeken azonos munkaszerződések vezettessenek 'be, hatósági ellenőrzés mellett és amennyiben vita van, akkor az arra hivatott szerv minden fellebbezés nélkül 24 óra alatt döintsön a kérdésben. (Gr. Festetics Domonkos: Ez jó lenne!) Szükségesnek tartom az arányos munkaelosztás lehetővé tételét. Helyeslem, hogy a földmívelésügyi kormány minden évben kiad egy rendeletet a mezőgazdasági munkák zavartalanságának biztosítása tárgyában, amely igen fontos és igen értékes útmutatásokat és rendelkezéseket tartalmaz, sajnos, azonban, az idő rövidsége miatt ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni nem tudok. Országosan kell megszervezni a munkáselhelyezést. Az erre irányuló munka folytatandó. Az 1935. évben a vármegyei és a községi hatósági gazdasági munkásközvetítők 135.790 egyént helyeztek el. Ha tehát ezen az úton továbbmegyünk, akkor elérhetjük munkáselhelyezési problémánk megoldását és ezzel kapcsolatosan minden

f olyan kérdés megoldható, amelyeknek megoldása nagy nyugalmat tud teremteni éppen azokban a kérdésekben, amelyek úgyszólván naponta vita tárgyai. A kcwmány ezeknek a kérdéseknek megoldását felvette a maga programmjába. A költségvetésben találunk »gazdasági munkaügyi igazgatás« cím alatt felvett különféle összegeket. Sajnos, ezek az összegek igen kicsinyek, olyan kicsinyek, hogy ha figyelembe vesszük, mi minden egyéb kiadás r fedeztetik a költségvetésben ennél a rovatnál, csak a cél megindítására, de nem megvalósítására elegendők. Arra kérem tehát a kormányt, hogy sokkal nagyobb összegeket fordítson e kérdéseknek a megoldására és megfelelő törvényes intézkedésekkel jöjjön a Ház elé. Ezek közé tartozik az öregségi biztosítás kérdéséinek megoldása is, (Takács Ferenc: És a betegségi? Az nem?) amit a miniszterelnök úr kilátásba is helyezett. Nemrégiben nagyon sok iskolában jártam és ezekben az iskolákban számos gyermeket láttam. Idevonatkozólag igen szomorú megállapítást kellett tennem, éspedig azt, hogy a gyermekek rendkívül satnyák, rendkívül fejletlenek. Gyakran előfordult, hogy a IV—

V. osztályba mentem be és azt hittem, hogy az 1. osztályba mentem. Ez azt mutatja, hogy 3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. nemcsak a mai nemzedék, hanem igenis, a jövő magyar nemzedék problémájának elintézése egyike a legfontosabb kérdéseknek a földmunkásokkal kapcsolatosan és éppen ezért azt hiszem, hogy a t. Ház helyeslésével találkozom, ha ennek a kérdésnek sürgős megoldását az egyik legfontosabb feladatnak tartom. A magam részéről a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik. — Mózes Sándor: De ma csináljuk meg, ne holnap!) Elnök: Szólásra következik Matolcsy Mátyás képviselő úr. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Csak röviden kívánok belpolitikai kérdésekkel foglalkozni, de annál őszintébben. Ma világszerte az a felfogás uralkodik, hogy eszmeáramlatok ütköznek és ezeknek a harca most fog eldőlni jobbra, vagy balra. Magától értetődő, hogy egy kis orszá"- mint Csonka-Magyarország, ettől a nagy áramlattól, akárhogyan igyekszik is ellene kínai falat építeni, magát elzárni nem tudja és ez az oka annak, hogy Magyarországon ma élénk figyelem fordul afelé, hogy vájjon melyik front, ahogyan nevezik: jobboldali, vap'y a baloldali front fog-e győzni. Mert az a meggyőződése az egész ország társadalmának, hogy ez a kérdés még nem jutott nyugvópontra. Hiába történnek hivatalos nyilatkozatok, hiába szólalnak meg a tekintélyek, hogy ez a küzdelem, ez, a világnézeti harc már 1918-ban eldőlt Magyarországon. Ez a harc eldőlt, de csak elméletben, a valóság azonban az, hogy az azóta működő kormányok impotens szociálpolitikája következtében a szociális problémák és bajok olyan mélyen elfekélyesedtek, hogy ezek bent az elégületlenséget és egy új irány keresését feltétlenül maguk után vonták. T. Ház! Nem kétséges, hogy a parlament és elsősorban maga a kormány felelős azért, hogy ebben az országban nincs nyugalom és nincs meg ennek a népnek nyugodt és biztos fejlődése. Ennek az országnak nagyon sok súlyos problémája van, mint amilyen a szociális biztosítás és az agrárkérdések megoldatlan tömegei és emellett mégis elmúlik egy év, mint ahogyan elmúlott és meggyőződésem az, hogy azok a törvényjavaslatok, amelyek itt a Ház elé kerültek, a magyar élet problémakpmplexusának nem is egy százalékát ölelik fel és ez az oka annak, hogy ezt a parlamentet értéktelennek és munkaképtelennek tartják. Várnak tőle valamit, várnak megoldásokat, valódi, reális és mélyen járó reformokat. (Egy hang a, baloldalon: Igaza van!) Es én itt ma hitet teszek a mellett, hogy erre a parlamentre és alkotmányra szükség van, azonban nem látom be, mi az oka annak, hogy ez a parlament nem hoz olyan intézkedéseket, mint amilyeneket hoztak — hogy csak egyet említsek — az amerikai életben, ahol száznapi parlamenti ülés alatt Roosevelt politikájával 180 fokkal fordították el az amerikai élet irányát. Az én felfogásom, amelyet vallok, az, hogy ennek a Háznak igenis van létjogosultsága^ de nem ilyen munkaképtelen esztendők eltöltésével és elpazarlásával. Ideérkeztünk most a költségvetés tárgyalásához. Ez a mai nap, a költségvetés tárgyalásának a kiindulási napja (Eajniss Ferenc: Szomorú egy nap!) világosan mutatja a parlamentnek képét és munkaképtelenségét. (Rajniss