Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 20 kifejezést adott annak az elhatározásának, hogy ezekkel a kérdésekkel a legkomolyabban foglalkozik és megfelelő javaslatokat fog a Ház elé terjeszteni. Nem hagyhatom azonban figyelmen kívül az elmúlt évek rossz mezőgazdasági konjunktúráját, de azt sem, hogy a napszámosmunka jelentősége, — és ez igen fontos dolog — különösen a nagyobb gazdasági üzemeknél állandóan csökken, a kisebb gazdasági üzemeknél pedig feleslegessé válik. Az Országos Mezőgazdasági Kamara 1935. évi jelentése szerint a mezőgazdasági üzemek Összes üzemköltségeinek általában felét teszik ki a munkaköltségek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rezsinek egy ilyen nagy százaléka a napszámosoknak, a gazdasági cselédeknek, a hónaposoknak stb. kezébe jut, mint ahogy azt bátor leszek majd azután kimutatni. Az elmúlt esztendőknek igen rossz termény- és állatárai a .termelési költség csökkentésére kényszerítettek minden gazdát, de meg kell állapítanom, hogy a közép- és nagybirtoknál, amelyekre vonatkozólag adatok állnak rendelkezésünkre, ez lényegileg nem esett a napszám rovására, a a kisbirtokosoknál ellenben igen, mert az egész család nekifeküdt a munkának és így feleslegessé vált napszámosok alkalmazása. Egy hold termelési költsége 1932-ben 180-20 pengő volt, ez a szám 1933-ban már 138 94 pengőre csökkent, tehát a termelési költségben igen lényeges esés mutatkozik, ennek ellenére azonban méltóztatnak látni azt, hogy a munkabérek 1932-ben az üzemköltségnek 44'9 százalékát, 1933-ban pedig 50*3 százalékát tették ki. Meg kell állapítanom, — és ez a kijelentésem egyáltalában nem megnyugtató kijelentés akar lenni — hogy a napszámbérek a legutóbbi öit esztendőben alig változtak. Az átlagos férfinapszám 1933-ban 1-38 pengő, 1934-ben 137 pengő, 1935-ben 1-37 pengő volt, a női napszám 1933-ban 1-02 pengő, 1934-ben ugyanannyi, 1935-ben pedig 107 pengő volt; a gyermeknapszámról talán ne is beszéljünk, ment azok nagyon alacsonyak. (Egy hang baifelől: Nagyon szomorú!) Ezek az adatok a földmívelésügyi minisztérium összeállításából vannak merítve, meg kell azonban jegyeznem, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara ezeket nem fogadja el minden tekintetben helytállóknak, (Mózes Sándor: 20 százalékkal alacsonyabbak!) mert azt mondja, hogy ezek a bérek 20 százalékkal alacsonyabbak. A földmívelésügyi minisztérium 1936. évi összeállítása szerint a. férfinapszám átlaga — az összeállításban az őszi, tavaszi, téli és nyári bérek átlagban vannak felvéve — ott ahol élelmezést is kaptak, 102 pengőt és ahol élelmezésben nem részesültek, ott 1-40 pengőt tett ki. Kétségtelen, hogy ezek olyan alacsony munkabérek, amelyek a napszámosoknak és kubikosoknak — akiknek a keresete pedig valamikor 13 pengő volit és ez lement körülbelül 2—-3'50 pengőig — a megélhetést nem biztosítják. Kétségtelen azonban az is, hogy a napszámbérekinek ez a valóban megdöbbentő alacsonysága a, napszámos-munka jelentőségének állandó csökkenésében is leli alapját. Amíg ugyanis 1932-ben napszámosmunkára a munkabérek 12 százaléka esett, addig 1935-ben ez a szám 7-5 százalékra esett. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy a munkabér címén adott természetbeni szolgáltatások összege lényegesen emelkedett. Ezi az utóbbi körülmény a gazdaságok tőkehiányát igazolja igen nagy f; ülése 1937 április 28-án, szerdán. 301 mértékben. A természetbeni munkabérszolgáltatások emelkedése kétségtelenül tartalmaz bizonyos előnyt^ amennyiben nagyobb mértékben biztosítja az illető gazdasági cselédnek, napszámosnak, vagy munkásnak megélhetését, ezzel szemben azonban hátrányt is jelent, mert a puszta megélhetésen kívül sem ruházatra, sem cipőre nem telik és azonkívül számolni kell még az értékesítésnél a,z esetleges különböző kihasználási tendenciákkal és azzal az alacsony árral, amelyet az ilyen szegény emberek az értékesítésnél kapnak. A napszámosmunka jelentőségének csökkenése különösein kidomborodik a munkaalákínálat mind gyakoribb jelenségében. Ez okvetlenül megszüntetendő. Különös jelentősége van a niunkaibérkérdéshen a m-unkahérniegállapítási eljárás hatályosságának. Jól tudjuk aat, hogy a mumkalbérek hivatalos megállapítására vonatkozó rendelkezések évek hosszú sora óta érvényben vannak és ha ezzel szemben megnézzük, hogy ezek minő eredménnyel járnak, akikor meg kell állapítanunk, hogy 1932-iben 19 esetben és 1933-han 5 esetben kértek munkabérmegállapítást. Meg lehet tehát állapítani azt, hogy a munkabér megállapítására irányuló kérelmezés, Iha szabad ezt a frivol szót használnom, kiment a divatból. Es érthető, ha kiment a divatból, mert ha valaki munkabérmegállapítást kért, azt többé 'munkára nem vette fel gazdaság, ahol ilyen eset előfordult. De ilyen esetben azután egy másik igen szomorú dologgal kell számolnunk, még pedig azzal, amely a munkásság részéről való alákínálás^ által következik ibe, amikor egy helyett száz munkás jelentkezik és vállalja sokkal olcsóbban a munkát, mint ahogy a 'munkabérek meg vannak állapítva. (Tildy Zoltán: Ez erkölcstelen kihasználása a helyzetnek!) TJgy van, de előfordul! Nagy jelentősége volna annak, ha a napszámosok és kubikosok a gazdasági termelés belterjességének és különösen a kereskedelmi növények termelésének fokozása folytán sokkal nagyobb számiban tudnának elhelyezkedni a mezőgazdasági üzemekben. Ez természetesen emelkedő jövedelmet és így emelkedő munkabéreket is jelentene. Ezzel szemhen azonban megint megoldásra váró feladat az export, még pedig megfelelő áron. Több helyről felmerült m a megoldási tervezet, hogy a munkaidő korlátozásával kíséreljük megoldani a földmunkások alkalmazásának kérdését, őszintén bevallva, azt hiszem, hogy ez nem járható út, mert hiszen ha a mai igazán hosszú időre kiterjedő munkáltatás sem 'biztosíthatja a megélhetést, akkor, ha kétszerannyi munkást alkalmazunk fele időre, csak fokoznánk a téli ellátatlanok számátVéleményem szerint az ínség-segély és ínségmunkák az egész vonalon beszüntetendők és minden olyan pénz, amely erre a^ célra van kijelölve, komoly munkára fordítandó (Ügy van! Ügy van! yobbfelől) és ilyeiw módon rendszeres munkaalkalmakat kell biztosítani. Jótékonysági akciókkal csak pillanatnyilag tudunk segíteni igen nehéz, nyomorúságos időkben, azonban lényegesen lerontjuk a nép 'munkaszeretetét és morális, erkölcsi felfogását. Felmerült az a kérdés, hogy a közadók csökkentésével segtísünk ezeken az embereken. Szerintem ez nem kérdés, hiszen ezek közül a 42*