Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

300 Az országgyűlés képviselőházának 21 pelnek; holott abban -az esetben,, ha családfő alapon kezeljük a kérdést, — figyelembe véve természetesen, hogy ezeknek megfelelő számú gyermekeik is vannak — azt hiszem, közelebb jutunk a megoldáshoz, Ö a gazdasági cselédek számát családtagjaikkal együtt 599.662 főre, az 1—5 holdasok számát 2,373.118 főre becsülte, szintén családtagokkal együtt, a mezőgazdasági munkások és kubikosok számát pedig családtagjaikkal együtt 149.798 főre. Ezzel szemben például Szabados Mihály, a Földmunkás Szövetkezet központi titkára,, igaz, hogy az 1930-as adatok alapján, a gazdasági cselédek számát 218.044 főben, a napszámosok számát munkájának egyik helyén 470.601-ben, a másik helyen pedig 562.528 főben szögezte le; csak a családfőket. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a kubikosok száma 9176. Ezzel szemben Farkas Béla, az -akkori csongrádi főispán 1928-ban egy felterjesztést intézett a kormányhoz és ebben egyedül Csongrád megyére vonatkoztatva 16.000 kubikost említ. A Földmunkás Szövetkezet pedig, amelynek adatai azt hiszem, 1936-ban jelentek meg és valószínűleg az 1935. évre vonatkoznak, a kubikosok számát 30—35.000-re teszi. Az Országos Gazdasági Munkáspénztár adatai szerint pedig, , amelyek a »Gazdasági munkásbiztosítás« című lap 1936 szeptemberoktóberi számában jelentek meg, a gazdasági cselédek száma — itt természetesen a biztosítottakról van szó, de hiszen lényegileg mindenkinek biztosítania.kell magát — 296.127, a kubikosok száma pedig 18.205, Látjuk tehát, hogy a legkaotikusabb adatokkal állunk szemben. Már most> hogy megfelelő megoldást tudjunk találni, elsőrendű kötelességnek azt tartom,: hogy a létszám kérdését az adott viszonyok lehetőségei szerint pontosan tisztázzuk, mert csakis akkor lehet intézkedéseket tenni, hogyha a valódi munkáslétszámhoz arányított reális javaslatokkal tudunk előállani, amelyek a kérdés megoldására alkalmasak. Szerény véleményem szerint még az is tisztázandó, hogy hány olyan munkanélküli földmunkás és kubikos van, aki egyáltalában nem tud munkához jutni, hány olyan van, aki csak az év bizonyos szakában jut munkához, keresete azonban a megélhetéshez nem elegendő és hány olyan van, aki megélhetéséről munkájával gondoskodni tud. Ez azért is fontos, mert hiszen a kérdés megoldásánál a figyelembe vehető munkák természete és minősége .mindig kell, hogy változzék a szerint, hogy állandó, vagy pedig átmeneti munkáról van--e szó, olyan emberekről kell-e gondoskodni, akiknek az egész esztendei szükségletüket kell megkeresni, avagy olyan emberekről, akik egy bizonyos kiegészítő jövedelmet igényelhetnek csupán, mert hiszen a többit munkájukkal úgyis meg tudják szerezni. A rendelkezésre álló adatok e tekintetben is igen eltérő képet mutatnak. Az Országos Mezőgazdasági Kamara 1936. évi jelentésében a nincstelenek számát 460.000-hen jelölte meg. Az Országos Gazdasági Munkaközvetítő Iroda jelentése szerint a Csongrád megyében lévő munkanélküliektől eltekintve, 24.130 olyan 'munkaigazolvánnyal ellátott egyén van, akik az 1935. évi gazdasági szezonban nem kaptak munkát. Ez részletezve úgy néz ki, hogy Csongrádban nincs számadat, csak az van beírva, hogy nagyon sok munkanélküli van, Abauj megyében 30, — mindig a maximális számot vettem,, mert nem akartam kisebb szám mellett dolgozni — Békésben 8000, Biharban 1600, Csanád megyében 600, Heves megyében v

3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 5000, Pest megyében 1650, Sopron megyében 300, Sziabolcs megyében 7000,, Vas megyében 1100, Veszprémiben 400, Zemplénben 450, vagyis összesen, a Csongrádiaktól eltekintve, 24.130. (Rajniss Ferenc: Nincs is rendes statisztika! Ázsiai statisztika van most a munkanélküliségről; nem szociális statisztika, hanem ázsiai!) Azért tartom fontosnak, hogy ezen a téren is tiszta képet alkothassunk magunknak, mert az a megoldás, amelyet különböző egyének az általuk meghatározott különböző adatok alapján ajánlanak, nem lehet alapja a kérdés végleges megoldásának. Régi probléma az, hogy a mezőgazdaság rendes menete nem ad az egész évre kiterjedő munkát. Átlagban véve évi nyolc hónapot szoktak maximálisan olyan időnek megjelölni, amely idő alatt a mezőgazdaság munkát biztosít a mezőgazdasági munkásoknak. A magam részéről, őszintén bevallom, még a nyolc hónapot is kissé soknak tartóin, (Ügy van! a jobboldalon.) én azt his:zem, hogy átlagban véve 150—200 nap az, amit komoly munkanapnak lehet számítani. (Ügy van! a jobboldalon.) Igaz, hogy a régi időben, amikor a megélhetési viszonyok könnyűek voltak, amikor az agrárolló nem fejlődött annyira ki, amikor talán, azt is merném mondani, bizonyos vonatkozásban az igények is kisebbek voltak, akkor kétségtelenül nem volt probléma az, hogy a mezőgazdasági munkások 12 hónapon keresztül dolgozzanak, mert csak így tudják a megélhetésükhöz szükséges összegeket előteremteni. Akkor az az idő, amit dolgoztak, jbiztoisította részükre a megélhetésük'hÖ'z szükséges összegeket, ma azonban más a helyzet és éppen azért kell ezzel a problémával Is foglalkozni. Az első kérdés tehát az, ami egész természetes is, hogy vájjon ez az idő, amelyet sokan nyolc hónapban, a magam részéről 150—200 napban jelölök meg, elegendő-e arra, hogy ez alatt az idő alatt a megélhetéshez szükséges pénzt vagy terményt a földmunkások meg is keressék. Az erőre adott felelet tulajdonképpen kulcsa szerintem az egész kérdésnek, mert ha meg tudnák keresni ezt az összeget, akkor csak azokról kellene beszélni, akiket a mezőgazdasági termelés nem tud felvenni, ha azonban nem. akkor az érdekeltek legnagyobb részéről másképpen kell gondoskodni, őszintén meg kell állapítanom, hogy a mezőgazdasági munkás rendelkezésére álló idő nem elegendő arra, hogy azt az összeget előteremtse, amely az ő megélhetésére szükséges. Ezzel kapcsolatban egypár szót kell szólnom a mezőgazdasági munkás béréről. Nagyon sok kifogás alá esik a mezőgazdasági munkák bérének túlságos alacsony volta és valljuk be őszintén, hogy ez a kifogás igazán alapos. Vannak adatok, amelyek szerint 150 munkanapot számítva, a mezőgazdasági munkás átlagos keresete évi 200 pengő, ezzel szemben az Omge. a gazdasági cseléd évi keresetét 38250 pengőre, a napszámosmunkás évi keresetét 255-68 pengőre teszi, míg a földmívelésügyi minisztérium összeállítása szerint a gazdasági cseléd évi keresete 414 pengő, a napszámosmunkásé pedig 272 pengő. Bármelyik adat is legyen helytálló, kétségtelen, hogy az egész földmunkás- és kubikoskérdésnek ez a legsebezhetőbb pontja, éppen azért a legsürgősebb megoldást igényli és éppen azért nagyon örülök annak, hogy a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr már többízben, legutóbb szegedi beszédében is