Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az ^országgyűlés képviselőházának 203. a fogyasztási adók túltengő Összegét — akkor rá fogunk jönni arra, hogy az állami bevételek hovafordításának kérdését egyáltalában nem említette. Ha pedig az állam költségvetését abból a szempontból vesszük vizsgálat alá, hogy tulajdonképpen az állami bevételek minő célok és minő kiadások fedezésére fordíttatnak, akkor egészen lehetetlen, hogy meg ne állapítsuk, hogy igenis, nagyon sok szociális vonás vonult be a költségvetésbe nemcsak az idén, hanem már több év óta, az idén talán fokozottabb mórtékben. Kifogásolta igen t. képviselőtársam, hogy például a hitbizományi törvény tárgyalását megelőzően tanáosokzás folyt az érdekeltekkel és hogy a kérdés — ahogy ő mondotta — már eldőlt, mielőtt ide a parlament plénuma elé került a dolog. (Peyer Károly: Kaszinói alapon elintézték.) Azt hiszem, és ezt Peyer Károly t. képviselőtársam is nagyon jól tudja, hogy minden nagyjelentőségű kérdésben, tehát az olyan nagyjelentőségű kérdésekben is, amelyek, mondjuk, a munkásság, fontos ipari rétegek érdekeit érintik, mindig az illetékes körökkel való előzetes tárgyalás után terjesztenek elő törvényjavaslatot. (Peyer Károly: De az Összes körökkel a nagy nyilvánosság előtt! Ez nagy különbség!) A kormány mindig vigyáz arra, hogy lehetőleg olyan törvényjavaslattal jöjjön a Ház elé, hogy az összes érdekek összeegyeztetésével, békés atmoszférában tudja a kérdést letárgyalni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy én.a hitbizományi törvényről most akár pro, akár contra bármiféle véleményt óhajtanék leszögezni. (Mózes Sándor: Megállapíthatjuk, hogy rossz!) mert hiszen annakidején, mint ennek a törvényjavaslatnak előadója, ezzel a kérdéssel elég részletesen foglalkoztam. A miniszterelnök úr úgy Szegeden, mint azt megelőzően számtalanszor nyilatkozott azokról a szociális intézkedésekről, amelyeket a kormány az utóbbi hónapokban, szóval a megelőző időkben is teljesített. Ezek kétségtelenül azt mutatják, hogy a kormány ós a mögötte ülő párt is teljesen tudatában van a szociális kérdések jelentőségének ós a maga részéről is a legteljesebb erővel támogat minden olyan kormánytörekvést, amely ebben a kérdésben javulást óhajt előidézni. A pénzügyminiszter úr expozéjából is kiderül, hogy az adózás terén igenis, olyan reformot óhajt megvalósítani,, amely az alsóbb néprétegeknek az adótól való lehető mentesítését célozza, hiszen erre vonatkozólag, mint nagyon jól tudjuk, történtek is különböző intézkedések. Hogy mást ne említsek, itt van például az egy szobás-konyhás házak adómentessége, a száz koronán aluli földadóval bíró földtulajdonosok földadójának elengedése és így tovább. Ezeknek igen nagy jelentősége van, mert hiszen ezek az intézkedések több százezer ember érdekeit igen előnyösen befolyásolják, A Faksz.-házak kérdésében a helyzet kétségtelenül megváltozott. Akkor, amikor a Faksz.-kölcsönöket egyes házhely-tulajdonosok megkapták, igen előnyösnek látszott,, hogy 1500 pengőből egész házukat meg tudják építeni, kellően be tudják rendezni, szóval tető alá jut sok százezer ember. Kétségtelen, hogy a viszonyok azóta megváltoztak, ezt mi nagyon is jól tudjuk és a kormánypárt volt az, amely évek óta küzdött úgy ezen a téren, mint pedig a Ofb.-földek árának megállapítása tekintetében, hogy megfelelő engedményeket és kedvezményeket biztosítson a mezőgazdasági lakosság részére. ülése 1937' április 28-án, szerdán. 297 Teljesen indokolatlannak tartom Peyer t. képviselőtársamnak a háztulajdonosokra vonatkozó azt az észrevételét. — Előre kell bocsátanom, hogy házam nincs,| (Peyer Károly: Elég baj! — Derültség.) tehát ebben a tekintetben teljesen pártatlanul tudok nyilatkozni — hogy a háztulajdonosok a kormány előtt olyan szentséget jelentenének, amelyhez nem mer hozzányúlni. Nagyon jól tudom, hogy igen tekintélyes összegek voltak azok, amelyeket különböző adók címén és a háztulajdonosok házbérjövedelmének külön megadóztatásával hosszú esztendőkön keresztül a kormány a háztulajdonosoktól igenis beszedett. (Peyer Károly: A lakók fizették!) A házadómentesség kérdését én annál kevésbbé tartom kifogásolhatónak, mert hiszen ez serkenti .a vállalkozást, egyes embereket házépítésre ösztönöz és ebből kifolyólag nemcsak az iparnak, hanem igenis az ipari munkásoknak, tehát annak a rétegnek is,, amelyet az igen t. képviselő úr képvisel, igen sok, hosszú időre munkaalkalmat biztosít. Furcsa,, hogy az igen t. képviselő úr a költségvetést abból a szempontból vizsgálja, hogy tulajdonképpen kinek van jobb sorsa, a csendőrőrmesternek, a tanítónak, vagy pedig az igazgatónak. (Malasits Géza: Mindenesetre a csendőrőrmesternek. Egyezzünk meg ebben.) Előre- » bocsátom, hogy a magam részéről feltétlenül más következtetésre kell jutnom, mint amelyre t. képviselőtársam jut, mert én azt mondom, hogy egy országban, ahol olyan előzmények voltak, mint amilyen események nálunk történtek 1918-ban és 1919-ben, igenis szükség van olyan karhatalomra, amely megelégedett és amely fenn tudja tartani a rendet. (Farkas István: Tanárokra nincs szükség?) A különbség az, igen t. képviselőtársam,, hogy én legfeljebb azt mondanám, hogy kívánatos, hogy a tanítónak és az igazgatónak is annyi fizetése legyen, mint a csendőrőrmesternek, (Farkas István: Talán több is!) de nem helyezkedhetem arra az álláspontra, hogy a tanítót megfizetem, csendőrre azonban nincsen szükség, márpedig lényegileg ez, az* amit igen t. képviselőtársam akar, (Peyer Károly: A kultúra...) amikor beállítja ezt a dolgot a kultúra köpenyébe. Hasonlóképpen nem hagyhatom szó nélkül Peyer t. képviselőtársamnak azt a meg jegyzését, hogy ennek a pártnak szülőatyja a pénz. (Malasits Géza: Hát segített. Sokat segített!) En nem tudom, t. képviselő úr ott volt-e,^ amikor azokat a bizonyos nyugtákat aláírták, (Peyer Károly: Nem írtak ott alá semmit! TTgy adták azt oda!) nem tudom, ott volt-e, amikor azokat a pénzeket odaadták, de

; egy bizonyos, egy olyan felelőtlen kijelentés, mint amilyent az igen t. képviselő úr ebben,a tekintetben tett, sajnos, nem az egyes pártoknak ós nem az egyes embereknek, hanem az egész parlamentnek tekintélyét süllyeszti alá. (Peyer Károly: Nem felelőtlen kijelentés. Teljes tu; datában vagyok annak, amit mondottam! — Zaj. Malasits Géza: Nem lehet tagadni, hogy ad- ) En nem tudok róla. (Peyer Károly: Ezt csak letagadni lehet! — Mózes Sándor: Aki nem kapott, az jelentkezzék!) Ami már most a költségvetési vita kérdéseit illeti, a magam részéről két kérdéssel óhajtanék foglalkozni. (Mozgás. — Elnök csenget.) Az egyik kérdés a falusi közigazgatás átszervezésének kérdése, a másik kérdés pedig a földmunkáskérdés . A falusi közigazgatás átszervezése szerény véleményem szerint igen nagyfontosságú ée