Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

298 Az országgyűlés képviselőházának í igen nagyjelentőségű dolog és talán azt merném mpndani, hogy a jövendő Magyarország mikénti élete attól függ, hogy vajáon sikerül-e nekünk a falusi közigazgatást olyan módon átszervezni, hogy az a mai kor követelményeinek teljesen megfeleljen. Nagyon jól tudjuk, hogy a falusi közigazgatás ma a maga teljében és lényegében a községházán, a községi jegyzői hivatalban bonyolódik le. éppen ezért igen nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a falusi közigazgatás vezetése, irányítása és az összes teendők elvégzése kvalifikált emberek kezébe kerüljön, (Helyeslés.) vagyis elsőrangú és nagyjelentőségű kérdésnek tartom a jegyzők kvalifikációjának meghatározását, ebben a tekintetben a legtökéletesebb elérésére való törekvést és egyszersmind azt, hogy a jegyzők egy sokoldalú kiképzés útján olyan helyzetbe kerüljenek, hogy el tudják végezni azt a rengeteg nagyfontosságú feladatot, amit ma a közigazgatás rájuk bíz. (Mózes Sándor: Fontos, hogy ne nolitiiálianak) Mert legyünk őszinték, lényegileg az igazság az, hogy minden a .községi (adminisztrációban fut össze, mert minden dolog, ami itt Budapesten megindul, végeredményben a községi jegyzőhöz érkezik le. Azt lehet tehát mondani, hogy az a sok nemes intenció, az a sok komoly elhatározás, a nép jólétének emelésére vontkozó nagyjelentőségű elhatározás, kormányzati intézkedés, sőt tovább megyek, nemcsak kormányzati, hanem igenis, törvényhozási intézkedés is lényegileg a néptömegekkel és a való élettel a falusi közigazgatás révén kerül összeköttetésibe. Kétségtelen tehát, hogy a rendeletek és törvényeik végrehajtásánál ugyanannak a szellemnek kell megnyilvánulnia, mint amilyen szellemben a rendeleteket az egyes minisztériumok kiadják. Hogy mást ne mondjak, például minden évben megjelenik a pénzügyminiszter úrnak egy rendelete, ^amelyben az összes adóhatóságokat arra utasítja, hogy az adókivetéseket méltányosan és kiméleteesen foganatosítsák és csakis a valódi vagyonok, jövedelmek és keresetek legyenek az adókivetés során megfogva. Ezzel szemben azt látjuk, amit most úgyszólván nap-nap mellett olvasunk az újságokban és amit, sajnos, a gyakorlatban is látunk, hogy például az összes szabad foglalkozású egyének kereseti, vagyon-, jövedelem és egyéb adóit felmondták és azután jönnek a három-négyszeres adóemelések és az egész országban egy olyan hangyabolyt csinálnak, hogy mindenki kénytelen az adóhivatalba járkálni és a vége azután az, hogy minden ember elkeseredetten távozik az adóhivatalból, ahelyett* hogy elégedetten távoznék. (vitéz Kenyeres János: Nem hajtják végre a miniszter rendeletét!) Visszatérva a falusi közigazgatásra, felmerül az a kérdés, hogy azok a munkaerők, akikre ezeknek a feladatoknak elvégzése bízva van, képesek-e vájjon ezeknek a feladatoknak teljesítésére, amelyek az ő úgyszólván mindennapi hatáskörükbe tartoznak. Jól tudjuk, hogy a jegyzőn, az adóügyi jegyzőn kívül legtöbbnyire különböző díjnok ok, ezenkívül pedig választott egyének végzik a községházán a munkát. A választott egyének természetesen megfelelő szakértelem és szakismeret híján, (hogy úgy mondjam, természetes eszük alapján igyekeznek előmozdtíani az ország ügyeit -ott az ő kis falusi hatáskörükben. Rengeteg igen nagyfontosságú feladat van ellenben ott, ami3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. hez komoly tudás, komoly megértés, szeretet, szociális érzés szükséges. A kormány (körülbelül egy esztendeje kiadott egy rendeletet, amelyben kimondotta, hogy az egyszoba-konyhás házak után, bizonyos feltételektől függően, házadót nem kell fizetni. Ezt választottam egyik példának annak illusztrálására, hogy az a nemes intenció, amely itt megszületett, a gyakorlati életben tulajdonképpen hogyan érvényesül. Magam lent jártam több községben a múlt esztendő október havában és amikor beszéltem erről a házadómentességről, csodálkozással hallgatták szavaimat a magyarok. Akkor azután mind eljöttek és elhozták adókönyveiket. Mindegyik adókönyvbe, ahogyan láttam, be volt írva, hogy a házadó elő van írva, ezzel szemben a másik oldalon sehol sem láttam keresztülvezetve a törlést. Erre megérdeklődtem illetékes községi helyen, hogy mi ennek az oka és azt a választ kaptam, hogy kérem, még nem értünk rá. Ez a rendelet januárban visszaható hatállyal szabályozta ezt a kérdést és októberben még ez az egyébként közmegnyugvást keltő rendelkezés nem vált köztudattá. Most nemrégiben jelent meg a kormány 2000. számú rendelete, amely az Ofb.-földek tartozása; aak rendezéséről szól. Azt hiszem, hogy pártkülönbség nélkül megállapíthatjuk, — hiszen, ha nem csalódom, Peyer képviselőtársam is elismeréssel nyilatkozott erről a rendeletről — hogy ennek a rendeletnek az intézkedései igen nagyjelentőségűek és valóban mélyrehatóan rendezik azt a kérdést. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Lehet olyan álláspont is, amely azt mondja, hogy menjünk még tovább, de egyelőre nem tartunk ott, egyelőre "-sak ott tartunk, hogy a kormánynak van egy rendelete és ennek a rendeletnek nemcsak érvényt kell szerzi, hanem azt a gyakorlatban is meg kell valósítani és át kell vezetni. Ebben a rendeletben számos intéz'kedés van, amit közhírré kell tenni, ebben a rendeletben számos olyan határidő van, amely bizonyos jelentkezéseket tesz szükségesekké, amely határidők elmulasztása jogfosztással, kedvezményelvesztéssel jár, tehát igenis, a nép nagy rétegeinek érdekeit, a legmélyebben érinti; hiszen nagyon jól tudjuk, hogy többszázezer emberről van szó és már több oldalról hallatszottak hangok, a falun azt mondják: kérem, nekünk arra azután igazán nincs időnk, hogy ezt itt végigvezessük, annyira tele vagyunk munkával, hogy nem tudjuk ezt elvégezni. (Rajniss Ferenc: Elég baj!—-Mózes Sándor: Hivatalból kellene!) Amint tehát már voltam bátor rámutatni, minden azon múlik, hogy azok a törvények és kormányrendeletek, amelyek a legnemesebb intención alapulnak, hogyan hajtatnak végre a gyakorlatban és erre vonatkozólag állítom azt, hogy szükséges, hogy a közigazgatás szervei kellő felkészültséggel, kellő komolysággal és lelkiismeretességgel végezzék ezeket a feladatokat. Ezeknek az intézkedéseknek lényegét minden rendelkezésre álló eszközzel közhírré kell tenni. Én annakidején bátor voltam javasolni, hogy minden ilyen nagyjelentőségű törvényről vagy kormányrendeletről készítsenek népszerű hangon és stílusban szerkesztett rövid ismertetéseket, sokmillió példányban, hogy azt minden ember megkaphassa és maga is tudhassa, hogy tulajdonképpen mi a törvénynek vagy a rendeletnek a lényege és azután felkereshesse a falu vezető emberét a községházán és meg-