Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. árán is munkahérémelést kivívni és garantálni maguknak. Ezt a munkaadók is kénytelenek voltak elismerni, mert maguk is érezték ennek a helyzetnek tarthatatlanságát. Nem arra van tehát 'Szükség, hogy ilyen bürokratikus lócára húzzák rá ezeket a bérmegállapításokat és ne a miniszter önkényétől függjön az, hogy melyik iparágban kell megállapítani a minimális munkabéreket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen például a bányaiparban a munkások több mint egy éve kérték a minimális munkabérek megállapítását és én meg vagyok róla győződve, hogy el fog telni esetleg még jó pár év, amíg a miniszter — ha ott marad a helyén — elszánja magát, hogy ezekhez a kérdésekhez egyáltalában hozzá r merjen nyúlni. A hánya ugyanis szentség, főképpen az iparügyi miniszter személye előtt. A bányához csak megfelelő óvatossággal szabad hozzányúlni, tekintettel arra, hogy igen nagy érdekeltségek: Hitelbank, Kereskedelmi Bank, stb. állnak ezek mögött a bányavállalatok mögött, ezekkel az urakkal pedig jóban illik lenni (Propper Sándor: Legalább is hasznos velük jóban lenni!) és nem elrontani a dolgot, különben más alkalomkor vissza tudják adni azt, amit a kormány akart velük tenni. Ez a helyzet. A nagykapitalizmussal nem akar szemibeszállni a kormány és nem is tud szembeszállni; a kis újpesti asztalosmesterrel, a pékmesterrel, a kosárfonóval, a kefekötőmesterekkel szemben még mer valamit megállapítani, de a Ganz-gyár kapui előtt haptákba vágják magukat a mélyen tisztelt urak s amikor a Ganz-gyárnál kimondta a kormányrendelet az asztalosipari munkások minimális munkabérének megállapítását, akkor a munkásérdekeltségnek hozzá kellett járulnia'ahhoz, hogy a minimális munkabérrendezésekből a gyáripar kivonassák, mert kijelentették, hogy különben a rendelet nem fog megjelenni. A Vasművek és Gépgyárak Egyesülete vállalt személyében garanciát arra, hogy ezeket a rendelkezéseket be fogják tartani és amennyiben valamely munkaadó tag nem tartja he, ők maguk fogják azt a munkaadót felelősségre vonni, kizárni, illetőleg a miniszternek megengedni, hogy most már elbánhat az illetővel. Amint méltóztatnak látni, ez körülbelül hasonló terület ahhoz, amivel kapcsolatban sokszor hallót- j tam a kínai munkásdelegátusokat és a kor- | mánydelegátusokat a munkaügyi konferencia- j kon külföldön panaszkodni. Sanghaiban és a többi kínai ipartelepeken ugyanis úgynevezett koncessziós területek vannak, amelyeken az angol, francia, vagy az illető ország^ törve- J nyel érvényesek és ahol a kínai kormánynak | semmiféle befolyása nincs. A kínai törvények ott nem alkalmaztatnak j és ha valamely munkaadó ellen egy munkásnak panasza van, akkor a konzuli híróság elé megy és nem a kínai törvényszék elé. így ott a kínai szociális törvények a gyár előtt megállanak. Kínában tehát a munkaidő lehet törvényhozásilag 48 órában megállapítva, ha a sangihai koncessziós területen levő francia, angol, vagy egyéb munkaadónak nem tetszik, nem vezeti be. Magyarországon is 'körülbelül ez a helyzet. Itt is vannak koncessziós területek, itt is vannak ilyen magyar Sanghaiok, amelyeknél megáll a magyar 'kormány ereje, mert ezen a sanghai területen, ezen a koncessziós területen nincs hatalom, amely a kapitalizmussal szembe ínerne száljni. Tessék ! ülése 1937 április 28-án, szerdán. 293 megnézni mindazokat az adatokat, amelyek itt a minimális munkabérek megállapításával kapcsolatban felhozattak, nagyon nehezen fognak találni csak egyet is, amely a munkaadókat érzékenyen érintené. Nagyon gyengék ezek a megállapítások és a munkaadók mindegyike örül magában, hogy a megállapítás így történt, mert ez nekik nem hátrányt, hanem lényeges előnyt jelent. Ugyanez a (helyzet a munkaidő megállapítása tekintetében is. Hát nem operettszerű, az, hogy amikor az egyes szakmákban a -munkásokkal kötött egyesség alapján a munkaadók 36 órában állapítják meg a munkaidőt és például a nyomdaiparban, azért, mert a trianoni békeszerződés következtében 4000 nyomdai munkás vált munkanélkülivé — hogy ez a 4000 munkanélküli ne éhezzen, ne nyomorogjon, ne szenvedjen éhhalált, — a dolgozók maguk szállították le a munkaidőt, hogy több embernek adhassanak munkaalkalmat, ugyanakkor a magyar kormány gondolkozik azon, hogy szabad-e & textilgyárakban a munkaidőt 48 órára leszállítani, szabad-e a nők éjjeli munkájának eltiltására vonatkozó rendelkezéseket végrehajtani, szabad-e végrehajtani teljes egészükben a fiatalkorúak védelmére hozott rendelkezéseket, szabád-e valamelyes erélyesebb rendszabályokat hozni. És ha mégis a kormány elszánja magát végre valamely rendelkezés "kiadására, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a rendelet a hivatalos lapban ugyan megjelenik, de betartani az tartja be, aki akarja, s aki nem akarja 'betartani, az a jövőben sem fogja betartani. Minthogy periig a hatóságok a minimális munkaibérre, a munkaidőre vonatkozó rendelkezéseket nem tartják he, a munkások szervezetei kénytelenek azokat betartani, s ezek vállalkoznak saját költségükön az üzemek ellenőrzésére. De, amikor végre sikerül nekilk hosszú utánjárással valamely rendőrbírónál elintéztetni az ilyen ügyeket, amelyeket körülbelül egy autókihágási ügynek tartanak egyenlő értékűnek, akkor 2—4—10 pengős ítéleteket kapnak, nem szólva arról, hogy a vidéken egyenesen a polgárság elleni merényletnek tekintik azt, hogy valalki be mer avatkozni abba, hogy a munkás mennyi időt dolgozik. Sőt a munkások éjjeli munkaidejére vonatkozó rendelet betartását, illetőleg végrehajtását neimi egy városban a polgármester vagy a rendőrkapitány akadályozza meg, aki nem hajlandó eljárni, nem hajlandó megtorló intézkedéseket alkalmazni a rendelet ellen vétőkkel szemíben. Még Budapest környékén is előfordulnak olyan esetek, amelyek azt bizonyítják,, hogy ennek a rendeletnek a végrehajtása nem történik kellő módon. (Propper Sándor: Több helyen a feljelentő ellen jártak el!) Kérdem, mit érnek ezek -a szociális rendelkezések, mit érnek ezek a szociális törvények, amelyek egyáltalában nincsenek végrehajtva? Ha a kormány egy adórendeletet alkot, gondoskodik arról, hogy az állami -apparátus minden illetékes tagja, annak végrehajtására legyen beállítva. Ha ez így van, miért nem méltóztatnak arról is gondoskodni hogy ezeket a szociális törvényeket is betartsák és végrehajtsák? Az ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell,, hogy ezekkel a törvényekkel csak a saját lelkiismeretüket nyugtassák meg, hogy ezeket csak a kirakatba tegyék, s a gyakorlatban ne hajtsák végre. Láttam például a román szociális tükröt. Náluk minden nemzetközi egyezmény ratifikálva van, de amikor megkérdeztem a román delegátust, 41*