Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

2Ö4 Az országgyűlés képviselőházának 2\ hogy hogyan állnak a végrehajtással, azt felelte; őnáluk ez nem fontos, csak fontos, hogy ratifikálva van minden. Én ilyen talmi szociálpolitikát nem akarok. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem ilyen szemfényvesztést akarok, 'hanem azt akarom,

t hogyha valamely törvény, vagy rendelet megjelenik, akkor tessék azt végrehajtani teljes egészében és kíméletlenül eljárni mindazokkal szemben, akik ilyen visszaélést elkövetnek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Sok szó esett arról, hogy az ifjúság elhelyezkedése nem lehetséges és hogy mi lesz a jövőben a szellemi proletariátussal? Nem akarom részletezni azokat az akciókat, amelyek már mögöttünk vannak a Gyosz.-szal, a Tébe.vel és a többi intézményekkel kapcsolatban, ahol az üzemköltség terhére beállítottak még 8—10 80 pengős alkalmazottat és azt mondották nekik,, hogy nem is kell bejárniok, csak elsején jöjjenek be a fizetésért. Természetes, hogy ezeket az állásokat nem nagyon ambicionálja senki sem, nem is szólva arról, hogy ezeknek az, egyetemet végzett embereknek nagy része nem is vállalkozik arra, hogy a magániparban, vagy a kereskedelemben helyezkedjék el, mert nincs felkészülve ara a küzdelemre, amely az életben ezeken a helyeken rá vár. Sajnos az iskolában egészen mással töltötték az idejüket, mással is foglalkoztak s egészen más szellem is hatja át őket és amikor kijönnek az életbe, keserű csalódás válik rajtnk úrrá. Érthető tehát, hogy nagyrészük állami és egyéb közszolgálatban kíván elhelyezkedni, ahol kevesebb tudással, de bizonyos éveknek nadrágkoptatásával a ranglétrán el lehet érni egy magasabb fokot, tekintet nélkül arra, hogy az illető tudás tekintetében mit ért el. Az ifjúság és általában a. 'szellemi proletariátus elhelyezésénél ugyanaz áll, mint az ipari munkanélküliségnél. Az ipari munkanélküliséget meg lehet szüntetni a munkaidő megrövidítésével. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Végzetes hiba volt, hogy amikor a kormány a minimális munkabérekre vonatkozó rendeletét kiadta, a magán- és kereskedelmi alkalmazottakat ez alól a rendelkezés alól kivette. Ez tette lehetővé, hogy különböző áruházakban ma 25—30 pengőket fizetnek havonta elárusító leányoknak, akiktől még megkívánják azt is. hogy előkelően öltözködve jelenjenek meg- (Kéthly Anna: Ondolálva!) Ez teszi lehetővé azt, hogy egyes cégek gépírónőket alkalmaznak, akiktől egyúttal háztartási munkákat is elvárnak s elvárják azt, hogy vasárnap délelőtt is bejárjanak és általában késő estig dolgozzanak. Amikor az uzsorának ilyen jelenségeit látjuk, nem értem, miiért kellett ezeket kivonni ez alól a rendelkezés alól, mikor először ott kellett volna megfogni a kérdést. Ma végre rájön a kormány arra, hogy ezt a kérdést más módon megoldani nem lehet, mint úgy, ha a munkaidő megfelelően megrövidül. Egy ilyen intézkedés a cégeket arra kényszeríti, hogy * megfelelő mennyiségű munkaerőt alkalmazzanak. T. Ház! Aki figyelemmel kíséri az életben a bérek alakulását, az azt látja, hogy az utóbbi években a bérek a magánipari, magánalkalmazotti szakmában felmennek esetleg a 300 pengőig. 300 pengőnél azután megállnak. Az természetesen már egy nagyon jól fizetett könyvelő, aki ezt a fizetést kapja. A 300 pengős fizetés után hiányzik egy réteg és újra jön egy másik réteg, amelynek a fizetése 800— 900—1000 pengőnél kezdődik és felmegy egé3. ülése 19B7 április 28-án, szerdán. szén 5000 pengőig, vagy még feljebb. Az a középső réteg tehát, amely az úgynevezett jól fizetett tisztviselői osztály, a polgári középosztályt jelentette, amely 4—5—6—7—800 pengős havi fizetéssel volt dotálva, eltűnt. Ez a réteg eltűnt. Ezeket az embereket elbocsátották, vagy nyugdíjazták, vagy pedig arra kényszerítették, hogy alacsonyabb bérért dolgozzanak. Ha elbocsátották őket, akkor ezeknek a helyére vették fel azokat a 80—100—120 pengős alkalmazottakat, akikkel a munkát elvégeztetik. A kormány azt mondja, hogy az ipariban a tisztviselők munkaidejét 48 órában, a kereskedelemiben pedig 40 órában állapítja meg. Miért megint ez a privilégium az ipar részére? Ne méltóztassék furcsának tartani, hogy én kérdem ezt, aki bizonyos mértékig ipari érdekeket, képviselek, de mégis azt mondom, hogy ez .teljesen indokolatlan, teljesen felesleges. Miért ez a kivétel? Tessék a 40 órás munkahetet bevezetni atisztviselőkategóriákiban, de kivétel nélkül, tehát az iparban és a kereskedelemiben egyaránt, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ez teszi majd lehetővé Isok új alkalmazott felvételét. Ami pedig a létminimumot illeti, ha már valamiilyen létminimumot kívánnak biztosítani, akkor, azt hiszem, a havi 100 pengős létminimum igazán nem nagy összeg. Méltóztassék tehát miniszteri rendeletiben, — ennek kiadására megvan a felhatalmazása a kormánymak — vagy ha kell, törvényiben kimondaini, hogy aki egy húsz évnél idősebb férfiínak vagy nőnek 100 pengőnél kevesebbet fizet •havonta, az az első alkalommal a hiányzó öszszegnek húszszorosát fizeti büntetés fejében, másodszor pedig egyévi fogházat kap. Meg vagyok róla győződve, hogy a kérdés nyómban meg lesz oldva, — csak méltóztassék azután végre isi hajtani — <ha másért nem, azért, mert a kereskedelmi érzékkel bíró mélyen t. urak majd kiszámítják, hogy egyévi fogház nem jó üzlet a bérredukeióval szemben. Meg lelhet tehát oldani ezeket a problémákat, csak valamivel merészebb gesztussal kell hozzájuk nyúlni és nem szabad arra várni, hogy a munkások és alkalmazottak elkeseredése végül más, formában nyilatkozzék meg. Különben sem tartom egészen helyesnek, hogy az iparügyi minisztérium túlságosan a karteleik befolyása alatt áll. Tagja vagyok a kartelblzottsiágnak, — azt hiszem, hat hónapja, hogy kineveztek — azóta egy ülést tartott a bizottság, azt is egy olyan kérdésben, amely a nagy érdekeltségeket abszolúte nem érdekli. Miért 'méltóztattak akkor ezt a bizottságot létesíteni, ha ennek nem azi a hivatása, hogy ellenőrizze a karteleket, ellemőrizgei azok árait, a gazdasági életre gyakorolt befolyásukat, ellenőrizze mindazt, ami az országi lakossága szempontjából fontos? "Ügy sincs nagy hatásköre ennek a bizottságnak s csak javaslatot tehet a miniszternek, méltóztassék tehát lehetővé tenni, hogy legalább javaslatot tehessen. Legutóbb megalakult például az altatószer-kartel- (Derültség.) Ha már ilyen kartel alakul, akkor legalább vizsgáljuk meg azt, hogy az altatószerek áraiban nem történt-e mértéken felüli drágítás, hogy az altatószerek árai arányban állnak-e az ország^ lakosságának teherviselőképességével . (Zaj.) T. Ház! Ha ide -a nyilvánosság elé kerülne az, hogy Magyarországon hány kartel van,