Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 20 S Mindazok az intézmények, amelyeket akkor létesítettek, azóta lényegesen visszafejlődtek s ezek ma már távolról sem azok az intézmények, amelyeket annakidején létesítettek. Azért mondom tehát: én látom ezt a szociális tartalmat és nem tudom megtalálni, 'hogy hol van az a szociális érték, amely ebben a költségvetésben állítólag megvan. (Mózes Sándor: Szavakban nyilvánul meg!) Én csak egy pár olyan számra hivatkozom itt, amely az üti.-val kapcsolatos. Az 1927. évi vonatkozó törvénycikk arra kötelezte a kormányt,, hogy 3'2 millió pengőt adjon az intézetnek az adminisztrációs költségekhez. Ezt az öszszeget a kormány 1935. óta 24 millió pengőre, tehát 800.000 pengővel szállította le. (Farkas István: Odaadták a sajtónak!) Azonkívül hiányzik az intézetnél az a körülbelül 20 millió pengő, amelynek megfizetésére a kormány törvényhozásilag vállalt kötelezettséget. Itt is elengedte a kormány önmagának az amortizációs költséget és csak a 265.000 pengő kamatot fizeti meg. Azonkívül ugyancsak az öregségi biztosítási törvényben van benne, hogy a kormány köteles évente négymillió pengővel hozzájárulni az öregségi alap járadékainak folyósításához. Ezt a kormány szintén elengedte önmagának, úgyhogy ennél az egy szociális intézménynél a megtakarítás 5,065.740 pengő. Ezek után ne méltóztassék szociális szellemről beszélni, amikor itt egyetlenegy intézménynél több mint ötmillió pengőt töröltek, nem most a költségvetésből, hanem előzőleg. Nagyon érdekes összeállítást csináltam itt. Azt mondottam például: megnézem, hogy az állam kulturális tekintetben, hogyan honorálja alkalmazottait. Azt láttam, hogyha 838 rendőrőrmester fizetését veszem s ezek összege a költségvetés szerint 2,136.000 pengő, akkor ebből egyre 2548 pengő jut. A csendőröket is belevéve ebbe a számításba, azt látom, hogy egy csendőrtörzsőrmesterre 2146 pengő jut. Viszont 3148 tanító és iskolaigazgató fizetését összeadva, egyre jut évenként 2735 pengő. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ez gyalázat!) A magyar kultúra tehát csendőrfokon áll. Egy magyar tanító és iskolaigazgató átlagfizetése körülbelül egyenértékű egy csendőrőrmester fizetésével. (Farkas István: Szép kis kultúra!) A miniszterelnök úr Szegeden arról beszélt, hogy vannak ellenzékiek, akik mindenre azt mondják: ez semmi. Ugyanígy történt erre az előbb itt is hivatkozás. Végtelenül sajnálom, de ami semmi, az semimi, arra tényleg nem lehet azt mondani, hogy valami. Nem akarok azonban teljes iridegséggel erre az álláspontra helyezkedni. Nem alkarom azt mondani, hogy ami itt történt a szoba-konyhás lakások házadó jának elengedésével, az semmi s hogy a vagyonváltságföldek árának leszállítása semmi, Csak objektíve meg kell mondanom ebben a kérdésben a tényállást. A tényállás pedig az. hogy a kereseti viszonyok nagymérvű leromlása következtében a szoba-konyhás lakások bérlői vagy tulajdonosai nem képesek adót fizetni, neon képesek megélni sem. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) f Marad tehát, hogy a kormány vagy elhatározza magát arra, hogy elárverezteti ezeket a házakat nagy tömegben, mert másként nem jut hozzá követeléséhez, vagy pedig elengedi ezt az adót, amivel egy kis rétegnek valamelyes szociális támogatást nyújt. A kormány — helyesen — az utóbbit választotta azért, mert mégis csak nagyon furcsa lett volna, ha a szoba-konyhás lakások KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. ülése 19B7 április 28-án, szerdán. 291 elárvereztetósével kívánná az adóhátralékokat behajtani. Ami a vagyonváltság-földeket illeti, ezekről már nagyon sóik szó esett itt a Házban. Annakidején ezeknek a földeknek árát olyan magasan állapították meg, hogy ez nnég az akkori földárakhoz viszonyítva is magasnak volt mondható. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. i. közben a föld árában nagyarányú esés következett be és ez a nagyarányú esés sok olyan földtulajdonost, akinek földet osztottak ki, arra késztetett, hogy otthagyja a neki kiosztott földet azért, mert az ilyen földek nagy-. része távol feküdt a községektől, megközelíthető alig volt, a termőerejük nem volt megfelelő. Ami tehát ma történt, az nem anás, mint hogy az állam a mai földárral tette egyenértékűvé azt az összeget, amely a vagyonváltságföldek áraként ki volt róva. Ami a Faksz.-kölcsönöket illeti, az erre vonatkozó intézkedést is olyan eredménynek tüntetik fel, mint amely szociális jelleget képvisel. A különbség csak az, hogy 20 óv helyett 30 évig fogják fizetni azok a szerencsétlenek azt a párezer pengőt, amiért méregdrágán kaptak annakidején gerendát, meg egyéb építési anyagot, amelyeknek árában benne van az akkori igazgatónak évi 80.000 pengő fizetése is, mert — úgy látszik — ezt a Faksz.-akeiót csak ilyen magas díjazással lehetett kellőképpen lebonyolítani. Nem azt mondom, hogy ez semmi, de mégis azt kell mondanom, hogy ezek nem jelentenek sokat, a problémát nem oldják meg. Igenis, a keretes lényegét kell nézni és rá kell mutatni arra, hogy (mennyivel rosszabbodott az általános gazdasági helyzet és miképpen lehetne ezen javítani, mert a mostani állapotok tarthatatlanok. Itt van nálam egy Összeállítás, amely hivatalos adatok alapján készült. Eszerint a fejenkénti jövedelem az utóbbi tíz évben olymódon alakult, hogy 1928-ban és 1929-ben évi 650 pengő volt, 1936-ban pedig 34 százalékkal csökkent, vagyis 432 pengőre esett vissza. A nemzeti jövedelem tehát lényegesen csökkent. De ugyanúgy csökkent az iparban foglalkoztatott munkások keresete is, akik amellett, hogy nagyobb számban vannak foglalkoztatva, ma lényegesen kevesebb fizetést kapnak. 1928-ban az iparban foglalkoztatott munkások átlagos keresete 1155 pengő volt. Ezt az átlagot természetesen emeli a magasabbfizetésű művezetők, csoportvezetők fizetése. 1936-ban ez a fizetés 17 százalékkal csökkent, ma pedig 960 pengő. De ugyanakkor, amikor 17 százalékkal csökkent á bér, a termelt áru értéke 34.6 százalékkal emelkedett. Vagyis a lényeg az, hogy ma az iparban kevesebb munkabérrel nagyobbértékű árut állítanak elő, ami annak a hajszának a következménye, amelyet egyes iparágakban már bevezettek Bedeaux-rendszer és más néven 8 amely nem egyízben váltott ki a munkások körében jogos ellenállást. Ha ezzel szemben megnézzük, hogy egy öttagú munkáscsaládnak mi a létminimuma, — és ezt a létminimum^ indexet mindenkinek el kell fogadnia, mert semmiféle luxus nincsen beleszámítva — akkor azt látjuk, hogy amikor ma a fejenkénti létminimum 62 pengő 63 fillér, vagyis az öt családtagra vonatkoztatva Összesen 3756 pengő, akkor ezzel szemben átlagban 960 pengő a kereset. Ez a hiány jelentkezik az egész gazdasági életben és az egész gazdasági életre nyomasz* tólag hat. Mindenkinek el kell fogadnia azt, 41