Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

2$Ó Áz országgyűlés képviselőházának í gővel vannak előirányozva. Ebből a majdnem' 1200 millióhói az egyenesadó összesen 226 milliót tesz ki és tizenötféle fogyasztási adó van, amely a forgalmi adóval és a vámokkal együtt kitesz 259*1 milliót. Azt, hogy ennek a költségvetésnek milyen antiszociális jellege van, semmi sem (bizonyítja jobban, mint az, hogy a társulati adó kitesz 15*2 milliót, a vagyonadó kitesz 16 milliót, ezzel szemben az alkalmazottak külön kereseti adója egyedül kitesz 24 milliót, a oukoradó kitesz 471 milliót, a cigarettapapíradó kitesz 5*1 milliót, tehát a társulati adónak egyharmadát, a vám kitesz 45 milliót, a sóadó 25-7 milliót s ebből — ha levonjuk a körülbelül hárommillió pengőnyi beszerzési költséget — az állam nyeresége 22 millió és 21 millió a lisztforgalmi adó. Ezek a számok igazolják azt, amit mondottam, hogy az állam bevételeinél nem igyekszik a teherbíró osztályokat megfelelő módon megterhelni, hanem megterheli a nagytömegek fogyasztását és ebből igyekszik összehozni azt az 1200 milliót* amire szüksége van. Az állam ugyanazt teszi, amit a rosszul gazdálkodó kapitalizmus tesz. Amikor az eladási áraik lementek, nekiestek a munkabéreknek és azokat kezdték faragni, ezzel az eljárásukkal csökkentették a fogyasztást s a fogyasztás csökkenése maga után vonta a nagyarányú munkanélküliséget. Az állam ugyanezt teszi és azokat az adókat, amelyeket átmenetileg életbeléptetett, nemhogy megszüntette volna, hanem ellenkezőleg, kifejlesztette ós ezek az adók ma az állam bevételének főtételei. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Most, amikor lehetőség volna arra, hogy a gazdasági viszonyok némi javulása következtében a terheken könnyítsenek, most sem ez történik, hanem most is az elsők közé, akiken segítenek, a háztulajdon tartozik. Amikor áldozatot kellett hozni, hozzányúltak mindenkihez, hozzányúltak még a készpénzhez is, amelyet lebélyegeztek, devalváltak; csak a háztulajdon előtt torpant meg az államhatalom, a háztulaj donnák nem kellett áldozatot hozni, az száz százalékig átmentette vagyonát. Még a földbirtoknak kellett valamelyes tessék-lássék áldozatot hozni, de a háztulajdon érintetlen terület maradt, amelyet a kormány azóta is támogat további házadómentességekkel. Pedig ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az, akinek telke van és a tőkét előlegezni tudja, ingyen tud magának házat építeni, mert a 25 és 30 éves adómentesség folytán elért adómegtakarítások pontosan megfelelnek ennyi év alatt egy ház építési költsége amortizációjának. A tatarozási kölcsönből is kaptak olyan kedvezményeket, amelyek lehetővé teszik vagyonuk karbantartását és bár igaz, hogy ezzel valamelyes munkaalkalmat teremtenek, de végeredményben ennek a házadómentességnek előnyét nem az iparban foglalkoztatott munkások élvezik, hanem elsősorban azok, akik az anyagot szállítják, élvezi a tégla-, a cement-, a vas-, a meszes egyéb kartelek. Ezek horribilis árakat érteik el azért, mert az adómentesség következtében e magas építkezési költségek mellett is, házat építeni még mindig jövedelmező. Ha nem volnának ezek a kedvezmények, akkor nem lehetne Budapesten elérni olyaa. magas építési költségeket, amelyek némelykor közel járnak légköbméterenként a 40 pengőhöz, hanem lényegesen alacsonyabb építési költségek3. ülése 1937 április 28-án, szerdán, kel kellene megelégedniük. Ez lehetővé is válnék, mert teljesen indokolatlan, hogy az építkezési anyagok ára ilyen magas legyen. De az a gazdasági politika, amelyet a kormány folytat, ezt vonja maga után. Ha az egyik oldalon az iparnak vámvédelmet, sokszor indokolatlanul magas vámvédelmet ad, akkor természetesen kénytelen itt is engedményeket tenni s a ház vagyonnak és bankoknak is lehetővé tenni, hogy ilyen befektetéseket közköltségre eszközölhessenek. Ez az egyoldalú osztálygazdálkodás nyilvánul meg, sajnos, mindenütt, ahová csak nézünk. Ne méltóztassék ezt semmiféle személyes támadásnak venni, de mégis csak érthető, hogy ez nyilvánul meg a mostani képviselőiházban, mert végeredményben azok érdekeit kell itt szolgálni, akik a választáshoz a pénzt adták. Már pedig a pénzt a választáshoz a Tébe, meg >a Gyosz. adta, tehát csak természetes, hogy ők prezentálják a számlát és követelik, hogy méltóztassék ennek ellenében nekik is ellenszolgáltatást tenni. Ez az ellenszolgáltatás abban az alacsony kamatlábban jelentkezik, amelyet az egyes közintézményektől kapott tőkék után fizetnek. Az előbb volt szót itt egyik képviselőársunk felszólalásában arról, hogy közel 60 •millió pengő van elhelyezve különböző társadalombiztosító intézetek részéről nem 3 — ezt helyre kell igazítanom, — hanem 3'5%-os kamatra ezeknél a testületeknél. Lehetővé válik ez különböző vám-, különböző szállítási és különböző egyéb kedvezményekben, amelyek végeredményben lehetővé teszik azt, hogy ha megmarad ez a választási rendszer, akkor a jövő választásra is megfelelő tőkét nyújtsanak, hogy egy nekik tetszetős ós megfelelő összeállítású parlamentet tudjanak választani. Ezért mondottam, hogy ez a költségvetés visszatükrözi azt a környezetet, amelyben született. Minthogy . ennek a törvényhozásnak szülőapja tulajdonképpen az a pénz, (Mózes Sándor: Miféle pénzl) amely a választásra adódott, amelynek nagy része a Gyosz., a Tébe. és egyéb testületek útján került bele közéletbe és minthogy a képviselőknek és a kormánynak ezektől a testületektől való függő helyzete közismert, csak természetes, hogy a költségvetés összeállításánál ezeknek a szempontoknak kell érvényesülniök, (Mózes Sándor: Ki kapott azokból a pénzekből?) és nem lehet más szempontokat érvényesíteni, mint azokat, amelyeket ezek a testületek hajlandók elfogadni. Én keresem a költségvetésben azt a szociális tartalmat, amelyre ismételten hivatkozás történt itt a Házban, hivatkozás történt a múltkor kint Szegeden és más alkalmaikkor is és amelyre előttem szólott képviselőtársam is hivatkozott, aki azt mondotta, hogy ő azért fogadja el ezt a költségvetést, mert ebben szociális irányt lát. Méltóztassék megengedni, de én nem látom ezt az irányt, nem tudom megtalálni ezt a szociális szellemet. En láttam valamikor a magyar törvényhozásban szociális szellemet — ezt el kell mondanom, — amikor Vass miniszter itt a népjóléti tárca képviselőjeként számos szociális jellegű törvényjavaslatot terjesztett elő. E törvényjavaslatok közül nem egyet mi is megszavaztunk annak ellenére, hogy azok egyes rendelkezéseivel nem mindenben értettünk egyet. Azóta ezen a területen nagy visszafejlesztés történt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.)